Talos és a nevető múmia

A halott Ozirisz előtt

A múmiafilmek történetnek meghatározó alakja Imhotep, de rajta kívül számos átokkal sújtott lény tért vissza, hogy az emberiség rovására még szörnyűbb gaztetteket kövessen el. A következőkben ismerkedjünk meg néhánnyal!

Múmia-film plakát múmia nélkül, de egy vonzó hősnővel

A néma múmia

            1918-ban készült az első klasszikusnak tekinthető múmiahorror The Eye of the Mummy (A múmia szeme – eredeti német címe: Die Angen Der Mummie Ma, Die Mummie Ma) címet viselő német némafilm, amelyet csak az I. világháborút követő béketárgyalások és Tutanhamon sírjának feltárása után, 1922-ben mutattak be az Egyesült Államokban. A történetben nem a később megszokott módon kel életre a múmia, aki jelen esetben Ma királynő, de számos a továbbiakban is felhasznált elem megtalálható benne. A film címe Ma tekintetére utal. A királynő ugyanis különös módon megbabonázza a sírba látogatókat, akik halálra rémülten távoznak azt suttogva: „A szeme él! A szeme él!”.

A rendező, Ernst Lubitsch (1892-1947), a későbbiekben Hollywoodban már egészen más műfajú filmeket részesített előnyben, amelyek közül a To Be or Not to Be (Lenni vagy nem lenni, 1942) mindenképpen figyelmet érdemel.

A nevető múmián nem nagyon nevettünk

            Sherlock Holmes és a nevető múmia esete

            Az 1955-56-ban adásba került első amerikai Sherlock Holmes-sorozat egyik epizódja bár eléggé távol áll kedélyes humorával a horror műfajától, mégis említést érdemel. A nevető múmia rejtélye a különös hanghatásokon túl egy izgalmas gyilkosságot is tartogat. A naiv bájjal és amerikai szájíz szerint megalkotott epizód azonban drámai fordulatot vesz, amikor a szarkofágban fekvő, a XIV. dinasztia uralkodása alatt élt Amenhotep főpap szarkofágjáról kiderül, hogy nem egy több ezer éves holttestet, hanem egy nemrégiben rejtélyes körülmények között elhunyt régészt rejt. Holmes természetesen rájön a megoldásra, és a néző ismét fellélegezhet, hogy a szarkofágon olvasható átok valójában egy kígyóméregbe mártott szög, amelynek csak egyetlen ember esett áldozatul.

Múmiaport tartalmazó tégelyek

A 2000-es Dr. Bell és Mr. Doyle minisorozatban szintén van egy múmiás epizód, melynek hasonló az alapvonala. Jelen esetben azonban a múmiafásli rejti a pár napja halott áldozat testét. A múmia, mint egy impozáns szarkofág lakója, korábban cirkuszi látványosságként szolgált, később kilakoltatták, és a szövetet hátul felvágva eltávolították, majd helyére gyömöszölték a tetemet. Bosszúszomjas múmia ugyan nem jelenik meg a történetben, de a XIX. század végen, a XX. század elején valóban létezett a vándorcirkuszok repertoárjában a múmia-szám - a Mesék a kriptákból című amerikai horrorsorozatnak is van egy idevágó epizódja. A múmiaboncolás is külön látványosságnak számított, sőt, a porrá zúzott múmia csont, vagyis a múmiapor köztudottan gyógyító hatású volt - ennyit a modern gyógyászatról.

És életre kelt a múmia-filmek új nemzedéke

            Talos

            1998-ban készült el a Tale of the Mummy (Múmiatörténet) közismertebb címen Talos, a múmia. Kevésbé lopta be magát a nagyközönség szívébe, amelynek egyik fő oka talán az lehetett, hogy a legtöbb történettel ellentétben itt a happy end elmaradt. A film sokkoló látványelemekben bővelkedik ugyan, de Talos története kevésbé logikus, kissé nehezen követhető, hiába egységes az a szimbólumrendszer, amelyet háttérként a készítők megalkottak. Ezektől eltekintve azonban több izgalmas megoldással találkozhatunk mind a cselekményt, mind a kivitelezést illetően.

Talos kezdetben jóképű, de nyilvánvalóan maga a gonosz 

Aztán gonosz, bár kissé még szétszórt

Végül nem igazán tudjuk hová tenni

Talos Imhoteppel ellentétben a legkevésbé sem emberi, sokkal inkább az ősgonosz egyfajta megnyilvánulása, aki a halál elől egy sajátos reinkarnációba menekül. Az értelmetlen és brutális kínzások látványa mellett misztikus formában a kannibalizmus is feltűnik a színen, hogy még inkább elriasszon bennünket ettől a figurától.

Főhősünk az egzotikus Jason Scott Lee

            A történetben egyébként epizódszerepet kapott Christopher Lee, mint Sir Richard Turkel, a sírkamrát felfedező tudós, akinek unokája folytatja majd a kutatást, és számtalan angol sorozat színész, mint a fenti képen látható Jack Davenport, akit később A Karib-tenger kalózaiban és egy Marple-epizódban is láthattunk.. Talos ellenpólusa itt pedig Riley nyomozó, akit Jason Scott Lee (Dragon: The Bruce Lee Story – Sárkány – Bruce Lee története, 1993) alakít, aki korábban már bizonyította, hogy a jeet kune do és a színészet egyaránt a vérében van. Talos és Riley versenyt futnak az idővel és persze egymással is. Talos célja az újjászületés, amelyet Riley hivatott megakadályozni.

            Talos hibái ellenére is izgalmas szórakozást nyújt, bár garantált, hogy a film végére kialakul bennünk némi egészséges félelem a szalagfüggönyökkel kapcsolatban.