Rendszeres olvasók

2018. december 29., szombat

Colin Dexter: Morse felügyelő jelene és múltja - a jelen

Őszintén nem értem, miért kell a dolgokat túlbonyolítani. A sorozat eredeti címe Endeavour Morse felügyelő keresztneve, amit egyébként igyekszik folyton titkolni - mellesleg Cook kapitány hajóját is így nevezték: HMS Endeavour (szabad fordításban Törekvő). Ez persze avatatlan néző-olvasónak nem sokat mond, viszont a német filmipar egy huszárvágással oldották meg a problémát: Der junge Inspektor Morse (Az ifjú Morse felügyelő), ami egyszerre utal vissza a gyökerekhez, és mutatja, hogy itt most valami új következik. Kis hazánkban ebből Oxfordi gyilkosságok lett - talán a Kisvárosi gyilkosságok mintájára -, egy múlt nélküli, tiszta lappal induló karakter-gárda, ami nem biztos, hogy a legszerencsésebb választás.

Hozzávalók: fiatal, feltörekvő, kissé hímsoviniszta kolléga,
az operarajongó újonc, a konzervatív főfelügyelő
 és a kissé Maigret-s felettes

Új kollégáink: az okos szöszi - sakkban verhetetlen -
és az abszolút zöldfülű

A sorozat pilotja, ami a 00 számot viseli epizódok tekintetében, kiválóan tükrözi a sorozat esszenciáját. Fiatal, naiv és operarajongó főhősünk egy többszörös gyilkossal kerül szembe, ám csak a végén áll össze a drámai kép, ami A pillangókisasszony modern feldolgozásához vezet. Puccini azonban nem csak ebben a részben, de a Fugue (Fúga - mint zenei műforma) című epizódban is tarol, csak ott már a Toscával. Persze Mozart, Beethoven és Verdi ugyanúgy szóhoz jut, de valamiért a filmzene alkotói mindig visszakanyarodnak az eredőhöz, a Toscához. Külön zenei kvíz a nézők számára a gyakran csak pár taktusnyira felbukkanó dallamok felismerése, ám szerencsére már ezt is összegezték, igaz egyelőre csak az első négy szezon anyagára vonatkozóan:

Mindig máshol jár az esze,
sose a saját dolgával törődik - szerencsére

Főhősünk, Endeavour Morse számos rendőrtisztekre általában nem jellemző tulajdonsággal bír: kissé  érzékeny, visszahúzódó, túlművelt és szereti a klasszikus zenét - főként az operákat -, elmaradhatatlan kelléke továbbá a keresztrejtvény. Első boncolásán elájul, ahogy illik, és a holtestek aprólékos vizsgálata nem tartozik kedvenc elfoglaltságai közé. Az aktuális gyilkossági ügyek mögé rejtve bontakozik ki előttünk Morse kevésbé sikeres magánélete is. Gyakran kerül konfliktusba kollégáival, sőt, felettesivel - sosem hajlandó visszalépni, ha határozott meggyőződése támad. Shaun Evans mesterien alakítja ezt a figurát annak ellenére, hogy A csodálatos Júliában annyira utálni való volt. Persze már akkor is sejtettük, hogy van benne spiritusz, de most ebben a karakterben sikerült igazán kiteljesednie.
Az első rész végén egyébként van egy finoman beszúrt, lágy visszakapcsolás az első sorozathoz, ami az elég kesernyés végkifejletnek ad azért némi pozitív kicsengést.
Történelmi háttérként a '60-as évek szolgálnak többrendbeli utalással a II. világháborúra, részletesen kitérve a beat zene káros hatásaira és egy újraformálódó világot festve elénk, melyben gyakran főhőseink se találják a helyüket.

- Ejnye, Morse fiam, már megint miben sántikálsz?

A folyton intellektuálisan renitenskedő Morse-t Fred Thursday felügyelő veszi szárnyai alá, aki már az első közös nyomozás során felfigyel Morse asszociációs képességeire. A szakmai nézeteltéréseken kívül ezt a két karaktert személyesebb vonulat is egymáshoz köti. Thursday lánya ugyanis Morse lassan kibontakozó szerelmének tárgya, de több szezon, egy bankrablás és féltucat egyéb tragédia szükségeltetik ahhoz, hogy Morse végre elhatározza magát az első lépésre. Thursdayt korábban nem véletlenül hasonlítottam Maigret-hez, és talán Colin Dexter sem véletlenül alkotta meg ilyennek. Az elmaradhatatlan pipa mellett, a kezdetben stabilnak látszó családi háttér is összekötőmotívum a nagy francia detektív alakjával. Thursday azonban ízig-vérig angol, és a kívülről nyugodtnak látszó felszín különös titkokat rejteget. Thursday és Morse viszonya az állandó súrlódások ellenére barátsággá szilárdul, amit persze angolos távolságtartással kezelnek.
A rendőri erőket képviselő többi karakter között is számos izgalmas jellem tűnik fel. Patológus nélkül, ugye, nincs boncolás, és a kissé különc Dr. Max DeBryn (James Bradshaw) figurája és sajátos humora nélkül sem lenne teljes a kép, ahogy a később felettessé avanzsáló, de itt még kezdő James Strange tizedes (Sean Rigby) is figyelemre méltó személyiség.

Egy jó kórboncnok ott varr, ahol tud

A 3. szezonban már őrmester Strange
"Kellett, mint az aranyér"

Néhány szó essék a szinkronhangokról is - melyekkel általában csak a baj van. Ezúttal - azonban - csak jót mondhatok. Az Oxfordi gyilkosságok esetében sikerült igazán jól választani, és az aranykort idéző színvonalú munkát létrehozni. A sorozat magyarul épp úgy élvezhető, mint eredeti angol nyelven, így a magyar nyelvű megtekintést is bátran ajánlom mindenkinek.

"A hír hő csókja mind másoké lett"
- Cyrano -

Cyrano keserve Morse is éppúgy igaz, és valahogy sosincs szerencséje a szebbik nemmel. Hol egy gyilkosba szeret bele, hol egy pszichés zavarokkal küszködő szárnyaszegett madárkába, de ha véletlenül összejön egy rendes lánnyal, arról rögtön kiderül, hogy a főnök unkahúga, vagy történik valami dráma, ami véget vet a románcnak. A háttérben pedig ott lebeg Joan Thursday megközelíthetetlen figurája.

Ride S03E01 - fiatalok és bohémek, de van közöttük egy gyilkos is;
mindenki figyelmébe ajánlom továbbá a Shaun Evans jobbján látható
Samuel Barnettet, aki Renfieldként a Londoni rémtörténetekben remekelt

Nehéz spoilerezés nélkül epizódajánlót készíteni, de megpróbálom. Kezdjük rögtön az elején egy Puccinis felütéssel (Endeavour), ami után azt gondolnánk, hogy nem lehet tovább, aztán jön igazi kódfejtős-félrevezetős-szívszaggató epizód (Girl - Lány) némi Brigitte Bardós behajlással. Sorrendben és kiválóságban is a Fugue - Fúga következik, amiben mesterien ötvöződik némi Hannibal Lecteres szadizmus az operaház fantomjával oxfordi háttérrel, erős zenei továbbképzéssel és szerencsére a jó kissé Pyrrhos-i győzelmével. Külön pont jár a Traviata beli Pezsgő ária újraértelmezéséért a S02E01-ben, nem is beszélve ugyanebben a szezonban a harmadik epizódról, amiben egy kis Hemingway-es visszaemlékezés, egy harisnyás sorozatgyilkos keveredik a modern zenei elemekkel és némi film noirral. A harmadik szezon már említett első epizódja erősen A nagy Gatsby jegyeit viseli magán, de nyomokban Houdinit is tartalmaz, és a végére garantált mindenkinek a pofára esés. A Game - Játék (S04E01) a Hidegháború, az informatika és a sakk világába kalauzol minket, vagyis kezdetben úgy tűnik, viszont kezdő motívumként egy Poirot-epizódból (Nyílt kártyákkal) már jól ismert dallammal kedveskednek az alkotók a vájt fülű nézőknek (Erik Satie: Gnossienne No. 1). Az ötödik szezonban Passenger - Az utas névre keresztelt epizódban zseniálisan ötvöződnek egy ismeretlen sorozatgyilkos rémtettei a nyereségvágyból elkövetett bűncselekményekkel - csak győzzük kibogozni a fonalat. A hatodik szezonról jelenleg azonban mindössze képbeli információkkal szolgálhatok. Íme:

"Az a bajusz!"

Most pedig dőljünk hátra és várjuk a folytatást!

Colin Dexter: Morse felügyelő jelene és múltja - a múlt

Az ember kihagy pár röpke évet a tv-sorozatok világában, és mire észhez kap, kiderül, hogy jobbnál jobb sorozatok indultak útnak. Hála a netfixes reklámoknak azonban nincs veszve minden, és nem is olyan nehéz rátalálni ezekre a műsorokra. Egy internetes reklámnak köszönhető az is, hogy egy fáradt hajnalon belebotlottam a magyarul Oxfordi gyilkosságok (eredeti címe Endeavour) néven napvilágot látott angol krimisorozatra. Igaz egyből a 3. szezon nyitó epizódjába csöppentem, ami a legjobb részek egyike, így nem volt nehéz rászokni.

Colin Dexter és a könyvek...

...és válogatás Colin Dexter könyveiből

Colin Dexter (1930-2017) a későn érők közé tartozik, első Morse-regénye negyvenöt éves korában jelent meg, miután csinos katonai karriert és egy cambridges-i diplomát is magáénak tudhatott. A Morse-könyvekre azonban rányomta bélyegét az egyetemi légkör, ahogy a II. világháború utóhatásai is - ezek inkább az Endeavour-sorozatban érhetők tetten.
Az első Morse-regény 1975-ben került a polcokra, és bár hazánkban kevésbé ismert, az Egyesült Királyságban méltó társa Sherlock Holmesnak és Poirot-nak is. Erre fényképes bizonyítékul szolgálhat az a fotó, melyen Jeremy Brett, David Suchet és a Morse-t megszemélyesítő John Thaw együtt látható - ez persze nem csupán a véletlen műve, hiszen ezeket a sorozatok nagyjából egy időben kezdte forgatni az akkor Granada, ma ITV néven ismert stúdió.

Klasszikusok egy helyen: Holmes, Poirot, Morse
és az 5. Dr. Who - Peter Davison Suchet és Thaw között

Colin Dexter Morse-sorozata 16 önálló kötetre rúg - ebből egy csak novellákat tartalmaz -, illetve néhány, máshol nem közölt novella különböző újságokban jelent meg folytatásokban. A több nyelve lefordított regények hozzánk 2008-ban értek el, de a magyar kiadás mindössze két könyvvel büszkélkedhet. Sajnos a magyar közönség láthatóan még nem elég érett egy operarajongó, klasszikus műveltséggel megáldott nyomozó karakterére, aki inkább ésszel, mint erővel oldja meg az ügyeit gyakran elég kacifántosan.

 Az első Morse-regény angol és magyar borítója
- nem az első angol kiadás alapján

Változat ugyanarra a témára

Dexter újítása a krimiirodalom területén nem csupán az volt, hogy egy széplelkű bölcsészből faragott rendőrt, de a történetszövése sem mondható klasszikusnak. A nyomozás során gyakran maga Morse is szépen félresiklik, és kezdheti elölről az egészet, nem is beszélve a Watson-szerű Lewis-ról, akinek kell némi idő, míg felveszi a tempót. A The Wench is Dead (A némber halott) című regényben pedig a lábadozásra ítélt Morse egy százötven évvel korábbi bűnesetet old meg puszta időtöltésként.
Endeavour Morse karakterének alapját az oxfordi évek és az operairodalom adják, de teljességében sikertelen magánélete is olyan,  mint egy több felvonásos Puccini-opera. Bár a zeneiség gyakran csak háttér, az új sorozatban később igen fontos szerepet kap.
Colin Dexter alakja azonban nem csupán szerzőként fonódik össze a Morse- és Endeavour-sorozattal, de akárcsak Hitchock, ő is gyakran feltűnik egy-egy epizódban. Az Endeavourban például 2017-ben bekövetkezett halálig minden részben látható. Szemfüles rajongók módszeresen vadászták össze Dexter összes felbukkanását:

Colin Dexter az Endeavour első epizódjában,
mint békés söröző honpolgár

Thaw, Dexter és Kevin Whately - Lewis

Laurence Fox, Dexter és Whately 
az utósorozat, a Lewis fülegyelő forgatása közben

Shaun Evans - az ifjú Morse - és Dexter

A Morse felügyelő (Inspector Morse) 1987 és 2000 között futott sorozat engem a Kisvárosi gyilkosságok (Midsummer Murders) kissé ingerszegény hangulatára emlékezetet, de azért még az élvezhető kategóriába tenném. Ingerszegény annak ellenére, hogy a mellékszerepekben kiváló színészek bukkannak fel, mint az ügyeletes rosszfiút alakító Sean Bean.

Sean Bean ezúttal nem hal ugyan meg,
és még csak nem is ő a tettes,
de azért egy mérgezési kísérletet csak magáénak tudhat

A Morse felügyelő utósorozatának számító Inspector Lewis (Lewis felügyelő) hasonló stílusban készült, 2006 és 2015 között forgatták. Lewis "szárnysegédjét", James Hathaway nyomozó őrmestert a Fox-család másodgenerációs tagja, Laurence Fox alakítja.

 Lewis és Hathaway

A Morse-folyam legfrissebb darabja pedig az Endeavour - Oxfordi gyilkosságok, mely 2012 óta folyamatos izgalomban tartja a nézőket. Eddig öt szezon került vetítésre, de már úton a hatodik, ami izgalmas folytatással kecsegtet. Az új sorozat inkább a késői Poirot-epizódokra hajaz, sokkal impulzívabb és sötétebb, mint az előző két sorozat, egyszerűen nem lehet abbahagyni, muszáj újra és újra nézni a részeket...

Múlt és jelen - jelen és múlt

2018. december 23., vasárnap

A hadikerékpár nyomában No 11

 Sajószentpéter, 1939. október 1.
- nem hadikerékpár, de egy ezred használja

Motorkerékpár
- hely és idő nem beazonosítható

Molnár tizedes szolgálattételre jelentkezik
- vagy valami nagyon hasonló

A jobb alsó sarokban pedig
egy német kerékpáros suhan el éppen

2018. november 25., vasárnap

Opéra Garnier - 2018. 11. 08.

Az Opéra Garnier, vagy más néven Palais Garnier 1861 és 1875 között épült, nevét tervezőjéről Charles Garnier-ról kapta. A tervek még az akkor dicsőséges II. Császárság idején készültek, így annak pompája és eleganciája tükröződik benne, stílusát tekintve pedig eklektikusnak szokás nevezni - hamarosan meglátjuk, miért.
Az épület története szorosan összeforrt a város történelmével, és jelentős szerepet töltött be a Kommün alatt is. A Párizs alatt húzódó katakomba rendszer és az Opera alatti lagúna a menekülő kommünisták számára kitűnő rejtekhelyet biztosítottak, ám mindkettő megihlette a művészek fantáziáját, mondhatni különösképp az irodalom területén.

 A megálló neve: Opéra

A metró-feljáróból ez a kép fogadja az érkezőt

A nevezetes Apolló-szobor lentről

A szoborcsoport kicsinyített mása
egy emeleti folyosón megtekinthető

Az épület homlokzatát kívül neves zeneszerzők mellszobrai díszítik. A főhelyen természetesen Wolfgang Amadeus Mozart található, akinek a II. Császárság a maga a sajátos módon szolgáltatott igazságot - Salierit ugyanis ezzel szemben eldugták egy emeleti folyosóra.

Mozart és...

 ...Salieri

Visszatérve az épülethez, jobbra egy elegánsan kialakított, modernizált, üvegfalú étterem és egy impozáns szuvenírbolt került kialakításra, balról pedig a Charles Garnier-nek állított emlékmű látható.

Garnier továbbra is őrzi a róla elnevezett, leghíresebb építményét

Amint belépünk - és túl esünk a rutinszerű biztonsági ellenőrzésen - egy igen ismerős előcsarnokban találjuk magunkat, amely egy lenyűgöző lépcsősorhoz vezet.

Vajon hol láttam ezt a körfolyosót? 

Egy szerény belépő 

 És mindig nézz felfelé is!

Olyan, mintha hazaérkeznénk

De legalábbis jártam itt egy párszor... gondolatban

Belépőjegyem mindössze a földszintre és az első két emeletre szólt, így kimaradt a a "pince és a padlás", sőt, mivel éppen filmforgatás zajlott, a nézőtérre sem jutottam be, és meg kellett elégednem egy előtéri makettel.

Melyik is a bal 5-ös páholy?

A Chagall-ról is lemaradtam, de láthattam az eredeti mennyezet tervét.

Amikor az a csillár leszakadt, még így festett a plafon

Az épület folyosóit és termeit további mellszobrok díszítik, de a zeneszerzők mellett, itt drámaírók, költők, építészek, jelmez- és díszlettervezők, operaénekesek és balett-táncosok is helyet kaptak.

 Ízléses kompozíció

 Beaumarchais, aki nélkül nincs Figaró házassága,
és a francia forradalom is más lett volna

Egy lépcsőfordulóban pedig véletlenül
szembe találjuk magunkat Wagnerrel

A falakon mozaikok, festmények és stukkók sorakoznak az adott terem vagy folyosó hangulatához igazodva.

 Allegorikus nő alak egy oldalteremben
- és egy jóval konkrétabb karakter: Carmen

Gallia 

A császárság pompáját idézve...

...ahol még a mennyezet is lélegzetelállító

Egy szerény jelmezkiállítás is megtekinthetünk a szintek között haladva a Traviátától a Diótörőig, valamint pár díszletmakett.

 Jelmezek: régi idők szemtanúi

Mozart: Szöktetés a szerájból

Bár az Opera könyvtára nyitva áll a látogatók előtt, meg kell elégednünk a vitrinekbe zárt könyvek és kották látványával.

 Azért szívesen elbogarászna itt az ember

Be kell vallanom, az épületben keringő atmoszférát fotókon keresztül képtelenség visszaadni. Bár talán kissé elfogult vagyok, de az Opéra Garnier több puszta díszletnél, sokkal inkább egy szimbólum, melyet a császári pompa tett igazán teljessé.
 
 Ez nem Versailles, csak egy oldalfolyosó az Opéra Garnier-ban,
amely ízlés szerint bálteremként is alkalmazható:
le Grand Foyer

Ahol persze Garnier mester is helyet kapott 

 Emeleti erkélyfolyosó