Már vagy két órája az
járt Mackenzie fejében, hogy Williams vajon hol döntöget éppen kukákat, és a
város melyik pontján keveri magát bajba. Olykor nehéz volt eldönteni, hogy
Edward Williams a védelmező bátyó, vagy a kissé idétlen öcsike szerepét
játssza-e Ryan Mackenzie életében, persze némi töprengés után egyszerűnek tűnt
a válasz, hogy valójában mindkettőt. Mackenzie kezdte úgy értékelni a köztük
kialakult munkatársi viszonyt, mint barátságot. Talán azért, mert Williams
egyenrangú félként kezelte őt, és nem úgy bánt vele, mint egy idiótával, ahogy
például Peters tette.
Aztán Mackenzie egyszer
csak nem bírta tovább, hirtelen felállt, elnézést kért a bájos Francise-től és
szüleitől, majd kiment a hálószobába, hogy felhívja Williamst. A szám
kicsöngött, amit Mackenzie pozitív előjelnek értékelt, majd megszólalt a férfi
hangja.
– Milyen a vacsora? –
kérdezte.
– Itt minden rendben, és
magánál? – passzolta vissza a labdát a fiatal ügynök.
– Itt is – válaszolta
Williams. – Éppen Smith felügyelővel beszélgetek, aki rengeteg érdekes dolgot
mesélt nekem. Holnap reggel mindenről beszámolok, de most menjen szépen vissza,
és ne aggódjon, nem fogok az éjjel egyetlen szemetest sem kirámolni.
– Rendben, akkor reggel
találkozunk – sóhajtott fel Mackenzie.
– Reggel találkozunk –
ismételte Williams, majd kikapcsolta a telefont.
A fiatal ügynököt ez a
rövid párbeszéd megnyugtatta. A kiegyensúlyozott lelki állapot azonban csak
addig tartott, amíg meg nem pillantotta Williams arcát, akinek a felrepedt alsó
ajka reggelre enyhén fel is duzzadt. Ez a jelenség, valamint a sebet övező
termetes véraláfutás arról tanúskodott, hogy azért több is történt előző este,
mint, amiről Williams beszámolt.
– Tudom – intett Edward
Williams. – De egyáltalán nem olyan vészes, mint amilyennek látszik.
– Mit művelt? – lépett
közelebb Mackenzie, és alaposan megszemlélte a több méterről is elég látványos
sérülést.
– Összefutottam Wong
nyomozóval, de nem igazán jöttünk ki egymással – mondta Williams. – Ez nem is
lényeges – tette hozzá gyorsan, majd előhúzott egy összehajtott papírt a zakója
belső zsebéből. – Ez viszont igen.
Mackenzie csodálkozva
nézett a lapra, és oly annyira eluralkodott rajta a kíváncsiság, hogy még a
szokásos kávéról is megfeledkezett. Williams mellé tolta a székét, leült, és
izgatottan nézett a társára.
Williams széthajtotta a
papírt, amin egy alaposan telefirkált háromszög volt látható.
– Tegnap este Smith felügyelő
felvázolta nekem a seattle-i alvilág távol-keleti részét, és két óra alatt többet
tudtam meg tőle, mintha egész éjjel az adatbázist bújtam volna – kezdte. –
Vicces, hogy még ő is jobban informált, mint mi itt az Irodán – vigyorodott el,
majd a háromszög felső csúcsára mutatott. – A Tagava-Tecuba család képviseli a
japán vonalat, amelynek jelenlegi feje doktor Tagava Simo, és a jobb keze pedig
Genszai Kodzsi. Mr. Genszai ügyvéd, legalább is ezt szeretné velünk elhitetni.
A Kiotó fényéről szerepéről tegnap már beszéltem – egy rövid szünetet tartott,
hogy meggyőződjön arról, a fiatal ügynök tudja-e követni a zanzásított
beszámolót, aztán folytatta. – Tagava embereinek a főtevékenységi területe a
prostitúció és a szerencsejáték. Van néhány night-club a birtokukban, de ennél
is fontosabb a kéz alatt árusított elektronikai cikkekből befolyó jövedelem.
Persze sok egyéb dologgal is kitöltik az üresen maradt óráikat, viszont ezek a
leglényegesebbek.
– Elektronikai cikkek?
Úgy, mint DVD-lejátszó, számítógép-alkatrészek, IPod, notebook meg ilyesmi? –
sorolta Mackenzie.
– Pontosan. És most
térjünk át a vietnami cimborákra – a jobb alsó szög következett. – A
szindikátus feje Vu Xuan Ben, egy a húszas évei közepén járó fickó, aki a
karrierjét elég korán, kilenc évesen kezdte a családi hagyományokat követve.
Kemény, célratörő egyéniség, így elég hamar magas pozícióba került, és senki
sem kérdőjelezte meg három éve, amikor átvette az irányítást, hogy jó vezető
lenne-e. Csendesen a háttérből irányítja a dolgokat, csak akkor lép színre, ha
feltétlenül szükséges. Mivel igen lentről küzdötte fel magát, az emberei
istenként néznek fel rá, és bárkinek gondolkodás nélkül átvágnák a torkát, aki
nem tanúsít iránta kellő tiszteletet. Védelmi pénzek beszedésével és
orgazdasággal foglalkoznak elsősorban, de van két éttermük, egy városszerte
népszerű bár meg jó pár csinos az utcán flangáló cicus is az alomban. Smith
felügyelő szerint ők tartják kézben a drogügyletek jelentős részét. Vu Xuan
Bent egyébként az őrsön csak úgy hívják, hogy az Acélherceg. Tagavának pedig az
Áspis nevet adták, mert Stallone miatt a Kobra már foglalt volt.
Mackenzie sajnos ne
értékelte Williams Stallonés tréfáját, mert a távol-keleti nevekre koncentrált.
– Vu… – kezdte, mert ez
volt a stabil pont, amelyet sikerült elsőre elsajátítani.
– Vu Xuan Ben. Úgy érzem,
nem árt, ha megjegyezzük ezt a nevet – jelentette ki Williams.
– Vu Xuan Ben –
memorizálta Mackenzie az új információt. – Vietnami szindikátus.
Az ügynök helyeselően
bólintott.
– A harmadik pont pedig
újdonsült kínai barátaink szabadtársulása, amit a Jangok irányítanak – mutatott
a háromszög bal csúcsára. – A többi se volt piskóta, de ez a történet
garantálom, hogy érdekesebb az összes családsorozatnál – magyarázta csillogó
tekintettel. – A szervezetet két testvér irányítja. Jang Hong a fiatalabb, az ő
törzshelye a Lótusz Klub. Hamar elveszti a fejét, és gyorsan eljár a keze, de
ha jó kedvében van, tud nagylelkű is lenni. Az akták szerint a kínaiak között
nem nehéz a ranglétrán feljebb jutni, viszont a fokon egyensúlyozni és életben
maradni annál inkább. Hong gyengéi a régi fegyverek, főként a kardok, és persze
a nők. Szereti élvezni az életet és szórni a pénzt. Az embercsempészetből, a
drogból, és a Kínából érkező azonosíthatatlan eredetű áruk garmadájából csörög
némi apró, a többiről nem is szólva. Azonban bármennyire is úgy tűnik, mégsem
Hong az agy, hanem a nővére, a szépséges Xiuxiu.
– Egy nő? – csodálkozott
Mackenzie.
– A múltkor hiányolta a
női bűnözőket, most, tessék, itt vannak! – vágta rá Williams. – Xiuxiu és a
testvére egy gazdag családban születtek, de bizonyára sejti, hogy a vagyon nem
kemény éttermi mosogatásból vagy egy mosodahálózatból származik. Nos, Xiuxiút
születése óta úgy nevelték, hogy egy gazdag férfi engedelmes felesége legyen,
viszont mint később kiderült, ez nem sikerült valami jól. A lányt tizennégy
éves korában eljegyezte a család régi barátja, tényleg régi, mert vagy hetven
éves is megvolt a fickó. Négy évvel azután a vénséges Ku egybekelt a fiatal
arával, és boldogan éltek, amíg a férj meg nem halt egy évvel később.
Mackenzie eközben
megjegyezte, hogy a Williamsnél levő lapot mindenképpen fénymásolni kell, hogy
nála is legyen egy példány ebből a kusza távol-keleti kapcsolatrendszerből.
– A friss házas papát a
saját fia segítette át a másvilágra – fűzte tovább a történetet Williams –,
akit Xiuxiu elcsábított. A papát eltemették, aztán megtartották a következő
esküvőt. Előtte persze a férfi egy tragikus repülőgép-szerencsétlenség
következtében elvesztette hőn imádott korábbi hitvesét, amin azért elég hamar
túltette magát Xiuxiu karjaiban. Mint várható volt, ez a házasság sem tartott
túl sokáig, mert a férj öccse szemet vetett a fiatal nőre, bár valószínűbb,
hogy Xiuxiu alakította így a dolgokat. Egy újabb temetéssel meg egy újabb
esküvővel később Xiuxiu a szerelemtől eszét vesztett férjjel kivégeztette a
második házasságból rámaradt mostoha fiait, aztán a pletykák szerint ő maga
töltötte meg ólommal a férfit. Az életrajzi ihletésű film címe talán az
lehetne: Három esküvő meg temetés, de Hugh Grantnek nem sok esélye lenne a
menyasszonynál, sőt, még Jet Linek sem – a megjegyzés Mackenzie arcán egy
halvány mosolyt eredményezettel, amivel az énekmondó pillanatnyilag
megelégedett. – A nő állítólag tényleg gyönyörű, de a nevezetes harmadik
temetés óta nem tudták lencsevégre kapni a helyiek. Smith ugyan mutatott néhány
elmosódott fotót és megsárgult újságkivágást, de ezek alapján ezt nehéz lenne
megállapítani. A nőt különben sokkal jobban őrzik, mint Tagava kukáit, és
lehetetlenség a közelébe jutni – magyarázta. – Mellesleg a három halott férj példája
mindannyiunkat óvatosságra int, amit érdemes komolyan venni.
– Vagyis a szép, de
kegyetlen Xiuxiu a családfő, Hong pedig a segítő jobb kéz – állapította meg
Mackenzie, miután a fejében sikeresen összerakta a puzzle-t.
– Xiuxiút a kínaiak
egymást közt Jádeasszonyként emlegetik, de nagyon ritkán merik kimondani a
nevét, mert állítólag szerencsétlenséget hoz – folytatta Williams. – Hongnak
még nincs beceneve, de majd csak találunk neki egyet.
Mackenzie egy pillanatra
elgondolkodott.
– Ezek szerint a japánok,
a kínaiak és a vietek felosztották egymást közt a várost – nézett a társára.
– Lényegében igen –
bólintott Williams. – Smith felügyelő azt is elmondta, hogy Tecuba idején az
informátoruk szerint egy íratlan szövetség volt érvényben a három klán között,
amit néhány apróbb incidenst leszámítva be is tartottak. Tecuba az a kényelmes
vezértípus volt, aki nem szerette a nagy mozgást meg a sok holttesttel járó
lövöldözéseket. Tagava viszont szívós, energikus és ambiciózus, nem hinném,
hogy hosszú ideig elviselné, hogy egy nő parancsolgasson neki. Elképzelhető,
hogy a keleti blokk lassan, de biztosan egy kisebb, helyi háború felé sodródik,
aminek a hatalom újrafelosztása lesz a végeredménye. Mi pedig takaríthatjuk
majd a romokat és a holttesteket.
– És a vietek? – kérdezte
fellelkesülten Mackenzie; ez kétségtelenül izgalmasabb volt, mint a
Wittman-féle anyag.
– A vietek szépen várnak.
A három hatalom közül ők a legkisebbek, és a nem akarnak beleavatkozni a két
nagyobb harcába – válaszolta Williams.
kép forrása:
http://paulinespiratesandprivateers.blogspot.hu/2011/03/lady-pirates-dragon-lady.html
