Harley Quinn - Ragadozó madarak 2021

 Manapság, amikor szinte futószalagon gyártják a felejthető szuperhősök tömkelegét, miután Batman és Joker karakteréről lehúzták a nyolcadik bőrt is, kiherélték és ócska ripaccsá degradálták őket, igazán üdítő jelenségnek számít Harley Quinn a maga tinilányos, szociopata módján. A Ragadozó madarak és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása egy olyan szuperhősös film, amiben nincsnek igazán szuperhősök, viszont pörgős, friss és imádnivaló.

Színes plakát, színes karakterek

Harley Quinn figurája már a '92-es rajzfilmsorozatban is igazi egyéniségnek bizonyult, de hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a saját útjára lépjen. A Ben Affleck-féle Batman-imitációban bukkant fel először, majd az Öngyilkososztagra keresztelt alkotássorozatban domborított, végül saját filmet is kapott. Az Öngyilkososztagról szólva, ami egyfajta inverze a szuperhősök alkotta ligának, látványos, fordulatos, ám teljesen érdektelen történeteket foglal magába. Jómagam is csak Harley Quinn miatt néztem végig - elnézést azoktól, akik más véleményen vannak. És ha már futott a szekér, muszáj idekötni a Terminált (2018) ami egy az egyben Margot Robbie Harley Quinn-játékára épül, lényegében ez viszi el ezt a Ponyvaregényszerű film noiros víziót. Robbie kiválóan hozza ezt a szeretnivalóan őrült figurát, és a rajongó egyöntetű véleménye szerint kimagasló teljesítmény nyújt.

Mindegy mit visel...

...veszélyes

Harley Quinn szingli élete messze nem annyira könnyű, mint azt elsőre gondolta volna, mert a lelki megrázkódtatáson túl, hamar rá kell ébrednie, szinte mindenki a fejére pályázik. És ha ez még nem volna elég, belecsöppen egy bonyolult tervbe, így többszörösen is céltáblává válik. Női hősünk ellenfele a Ewan McGregor által megformált Fekete Maszk. McGregor Obi Vanon túl tökéletesen oldja meg ezt a feladatot, visszataszítóan félelmetes karakter, kiváló ellenpólusa Harley Quinn-nek. A nőegylet többi szereplője is érdekes, bár igazság szerint Harley mellett eltörpülnek. A történet a főhősnő kommentárjaival színesítve mindvégig megtartja a maga rohamtempóját. Ez a színkavalkád átvitt és konkrét értelemben is végigkíséri a filmet, ugyanakkor Harley karakterét tükrözi. Főhősnőnk ráadásul keresztül megy egy sajátos jellemfejlődésen, de azért megőrzi eredeti személyiségjegyeit is. Harley karakterén túl a filmre jellemző, olykor ironikus humor csak egyike azoknak a kellékeknek, melyek a többi Batman-utóhatás fölé emelik.

"Bruce, szerinted lesz folytatás?"

Cruella 2021 - Szörnyella

 Előre bocsátom, nem vagyok Disney-fan, de ezt a filmet érdeklődéssel figyeltem, kíváncsi voltam, mit hoznak ki ebből a figurából. Glenn Close 1996-ban eléggé magasra tette a lécet, de úgy tűnik Emma Stone-nak sikerült felvennie a ritmust.

A megszokott fekete-fehér designe némi vörössel vadítva

London és a '70-es évek, ez lenne a háttér, valamint divat minden mennyiségben. Cruella kissé dickensi gyermekkora után kamaszosan felnőtt fiatalévei sajátos stílusban, drámamentesen tálalva. Az eseményeket nem mindig gáncs nélkül való főhősnőnk kommentálja egyedi hangvételt és látásmódot nyújtva a filmnek. A történet frappáns fordulatokban és intrikákban gazdag, lényege pedig a kegyetlen divatguru, a Bárónő - korábban főnök, majd ellenfél - és Cruella közti párviadal.

A nagy ellenfél mindig harcra kész

Két végpontunk a feltörekvő és bosszúszomjas Cruella és az Emma Thompson által zseniálisan alakított Bárónő, aki gondolkodás nélkül eltapos bárkit, aki az útjában áll. Egy tolvaj kis senki és egy végletekig önző, sikerben és gazdagságban fürdőző asszony. Párharcuk színhelye az egész város, ezért látványos küzdelmük frappánsan kivitelezett megoldásokat kíván, az új tavaszi kollekció hajrájában pedig a kulcsdarab újjászületése a csúcspont - mellesleg a film kiemelkedő tökéletességgel megkomponált jelenete.

Pazar kosztümök...

...bármely alkalomra és stílusban...

...kissé punk...

...dekandens, mégis elegáns

Szívesen beszélnék szuperlatívuszokban a filmről, azonban sajnos van egy gyenge pontja. Számomra értelmezhetetlen módon a forgatókönyvíró nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy Cruella későbbi személyiségét beleerőltesse a történetbe. Főhősnőnknek így kettős személyisége van, és nyilván a végén a kedvesebb kerül koporsóba. Kissé erőltettetnek hat ez a következetes ragaszkodás a már ismert Cruella-style-hoz, elég lett volna utalni rá, finoman rávezetni a nézőt. Ettől egynémely jelent kissé izzadságszagú. Ez a bosszantó apróság azonban nem annyira elviselhetetlen, hogy ne lehetne többször megnézni a filmet, sőt, egyszerűen muszáj kellemes hangulatának köszönhetően.

Vámpír Brooklynban 1995 - Eddie Murphy

 A fekete - manapság inkább afroamerikai - vámpírfilmeknek megvan a saját kultusza és kultúrköre. Nem vagyok benne túlzottan járatos, kevés opuszba mertem bevágni, mégis az egyik ezek közül benne van a Top 10-ben, és az Eddie Murphy főszereplésével forgatott Vámpír Brooklynban méltó párja a többi klasszikusnak.

A Demeteren érkezett, és már sejtjük, hogy ki lehet

'95-ben Eddie Murphy főként a vicces oldaláról volt ismert, így amikor elmentem a moziba, én is valami hasonlóra számítottam. Az tény, hogy Murphy-nek rengeteg lehetősége volt ebben a filmben is megvillantania vámpírfogai mellett komikusi vénáját, de ennél sokkal lényegesebb, hogy megismerhettük a sötét vagyis inkább komolyabb oldalát. A vígjátéki elemek ellenére ugyanis ez bizony horror a javából sajátos bájjal és humorral - kezdve az olasz konyhával. Murphy egyébként ezúttal forgatókönyvíróként is debütált nem is akárhogyan. Bár azok számára, akik végignézték Murphy valamelyik önálló estjét, ez nem akkora meglepetés.

Együtt szerelemben...

...és bűnben

A hagyományos kellékek - párját kereső vámpír, vámpírvadász, hősszerelmes, a nő, akiért meg kell küzdeni a gonosszal, koporsó, fokhagyma - mind adottak, bár Renfield figurája kissé átalakul. Mindez modern környezetben némi vuduval fűszerezve. A megszokott sztori váratlan fordulatokkal egészül ki, így végül mégsem lesz lerágott csont, egyedi, izgalmas és szenvedélyes alkotást tárva a nézők elé. Akik abból indulnának ki, hogy Murphy erre a szerepre alkalmatlan, azok sajnos csalódni fognak, mert tanúi lehetnek annak, hogyan válik kegyetlen gyilkossá, borzalmas szörnyeteggé. Az általa megformált vámpírnak a maga mögött hagyott holttestek ellenére mégis lehengerlő stílusa van.

"Szeretném meghívni... vacsorára"

Drakula halott és élvezi 1995 - Mel Brooks

 Jó paródia ebben a műfajban még kevesebb akad, mint jó film. Igazság szerint akárhogy töröm is a fejem, pillanatnyilag egy rajzfilm- és egy bábfigurán kívül túl sok nem jut eszembe, leszámítva Mel Brooks idevonatkozó opuszát. Brooks, aki több műfajparódiát is készített (Űrgolyhók, Robin Hood), nem hagyhatta ki Coppola Draculáját sem.  A történt szinte semmit sem változott csupán kissé a kivitelezés.

Minden szereplő és kellék adott, a végeredmény azonban merően szokatlan

Mel Brooks neve önmagában garancia arra, hogy a rekeszizmok alaposan meg lesznek dolgoztatva, és ha ez kevés lenne, Dracula szerepét nem más alakítja, mint Leslie Nielsen. A kanadai származású faarcú komikus, aki valamikor a légierőnél szolgált, tökéletes választásnak bizonyult. Sajátos sármjának köszönhetően a Dracula név egészen új értelmezést kap.

A szerelem örök

Vagyis van egy észveszejtőn jó vámpírunk, és még? Ott van van Helsing professzor, vagyis Mel Brooks, aki igen magasra teszi a lécet, csak a kevesen képesek követni. Romantikus főhősnőnk, Amy Yasbeck - a Robin Hood Marionja -, valamint csábos barátnője, Lysette Anthony - a Hegylakó-sorozat Hollója -, az aggódó, szerelmes ifjú, Steven Webber - Wings (Szárnyak) -, Renfield szerepében pedig Peter MacNicol.

Veszélyes küldetés, csak a kiválasztott nézhet szembe a gonosszal

Történetünk mindenben követi a hagyományos vonalat, sokban épít Coppola filmjére és a Lugosi Béla fémjelezte alkotásra... és sok másra is. Fokozottan figyeljük az árnyékokra!

Le sem lehet tagadni a rokoni vonásokat

Csábító...

...szenvedély

A Drakula halott és élvezi mondhatni kötelező "olvasmány" minden vámpírfilm-rajongó számára, ugyanakkor új távlatokat nyit a témában már jártas nézők számára.

"Soha nem iszom bort... na jó, megkóstolom..."

Dracula 2000

 Csak úgy özönlenek felénk a vámpírfilmek és -sorozatok, szinte kilóra gyártják őket. Azonban én nem vagyok mindenevő, kénytelen vagyok több tucatot végigpörgetni, mire ráakadok egy igazán jóra.  Ott van például a Dracula Untold (2014), kiváló szereposztás: Luke Evans, Charles Dance, viszont pocsék forgatókönyv és egy felejthető film. Szerencsére a Dracula 2000 nem ebbe a kategóriába tartozik.

Már a plakát is ígéretes

A 2000-ben - szinte hihetetlen! - bemutatott film pazar színészeket vonultat fel a főbb szerepekben ugyanúgy, mint a kevésbé jelentős karakterekben. Az ügyeletes jófiú Jonny Lee Miller - mellesleg totál érdektelen fickó -, van Helsing Christopher Plummer - a mindig zseniális nagy öreg -, aktuális fővámpírunk pedig az akkor még kevésbé ismert, de annál fantasztikusabb Gerald Butler - illetve: Omar Epps, Jennifer Esposito, Jeri Ryan. Költői kérdés: miért van az, hogy az esetek többségében Dracula mindig sármosabb, mint az elpusztítására szövetkezett többiek?

Miért is?

A szereposztáson túl a forgatókönyv és a rendezés is kitett magáért. A zene - köszönet a Virgin Megastore-nak - külön dicséretet érdemel, akárcsak a háttérként szolgáló New Orleans. Röviden, minden összejött ahhoz, hogy megszülethessen a Coppola-féle Dracula méltó utódja. Ráadásul új, eddig fel nem használt értelmezést ad a figurának, bár a végkifejlet nagyon is klasszikus. A fotelhez bilincsel az első pillanattól az utolsóig, nem lehet betelni vele.

Elbűvöl!

Patrick Lussier rendező, forgatókönyvírónak nem kellett erőlködnie, hiszen korábban olyan produkcióban vett részt, mint a Hegylakó-sorozat, a Doctor Who?-film - valahogy mindig képbe kerül - és a Vámpír Brooklynban - lásd az idetartozó bejegyezés. Nyilvánvaló, hogy mestere a szakmájának, és külön köszönet ezért a filmét, illetve a folytatásokért, melyekben Jason Scott Lee mellett egy másik legenda, Rutger Hauer is felbukkan.

P. S.:

"I never drink... coffee"