Rendszeres olvasók

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Légiós regények. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Légiós regények. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. október 23., hétfő

A fekete múmia átka - Rejtő után szabadon

Bár számos Rejtő-regénnyel büszkélkedhetünk Rejtő-filmünk nincs túl sok. A képi szürrealizmus és a nyelvi játékok megfilmesítése nagy kihívást jelent a rendezők számára, melynek általában több-kevesebb sikerrel tudnak csak megfelelni. A 2015-ben készült A fekete múmia átka áll talán eddig a legközelebb ahhoz a világhoz, amit Rejtő Jenő festett elénk. Madarász Istinek láthatóan sikerült az, amivel korábban mások hiába is próbálkoztak.
Egy múmiás történet - múmia nélkül

A film Rejtő Jenő: A detektív, a cowboy és a légió (1942) című kisregényéből készült, ami a ponyvaírás rejtelmeibe enged bepillantást. Az alapként szolgáló történetet kissé fel kellett tupírozni, hogy mozi készülhessen belőle, amit jellegzetes Rejtő- és az adott kor irodalmi életének toposzfiguráival és persze a jól ismert idézetekkel, jelenetekkel vittek véghez. Így nem csupán a ponyvaírás kapta meg a maga kritikai észrevételeit, de a könyvkiadók és a széplelkű szerzők is, és nem csak azt tudhatjuk meg, hogyan lehet gyorsan krimit írni - pont olyat, mint a Belphegor - , de azt is, mi az a keménykötéses-kór.

Maga most két óra alatt megírja élete első regényét!

A kávéházi izgalmakban és humorban bővelkedő eseményekhez kiváló szereplőgárda társul. Főhősünk, a Specialista, aki minden műfajban otthon van, és éppen most adta ki verses kötetét: Schied Zoltán, írótársai - mind zseniális karakter -: Kovács Lajos, Hajduk Károly, Józsa Imre és Vásári József. A furmányos Örmény, aki a cselekményt kavarja - akár Piszkos Fred a málnaszőrt - Haumann Péter, írónak készülő gyermeke pedig Molnár Gusztáv. Főgonoszunk, aki kiadótulajdonos is egyben Szervet Tibor, és a naiva, akiért a harc folyik Radnay Csilla. Találkozhatunk a bukott szerzővel Tamási Zoltán személyében, és sikeres, nagy szerzővel, Hegedűs D. Gézával, valamint a Fülig Jimmy "bravúrjait" idéző pincérrel: Nagy Péter.
Helyszínünk pedig mindössze az Abszint nevű kávéház, ami a fantáziának köszönhetően lehet akár dél-amerikai dzsungel, vadnyugati kocsma vagy légiós kantin.

Kapható DVD-n!

A film valamiért nem lett agyonreklámozva és a kritika is alaposan lehúzta. Mondjuk tény, hogy nem egy amerikaii stílusú nézünk ki a fejünkből mozi, itt sajnos figyelmi, sőt, még gondolkodni is kell, és aki nem tanult irodalom órán eléggé, annak nem sok babér terem - lásd Kosztolányi és a sárga tinta -, holott még néhány modern poént is belecsempésztek a készítők - Alkonyat vagy A hétlövetű éjszakája, mint Clint Eatwood összes a Piszkos Harrytől a makaróni westernig vagy a zseniális névválasztás: J. F. K.. Külön pontot érdemel, ahogyan beleszőtték a végkifejletbe Korcsmáros Pál képregényeit, mintegy emléket állítva a képzeletbeli nagy szerzőpárosnak.

"Warinsnek estére meg kell halni!"
"Warins még él?"

A fekete múmia átka érzékletesen adja vissza azt hangulatot és miliőt, ami a Rejtő-regények keletkezésében szerepet játszott. Nem követi el azt a hibát, hogy túl sok mindent akarna egyszerre, kiválasztott egy szegmens, és azt mesterien celluloidra vitte. Több hasonló képi világú és hangulatú filmre volna szükség, és mint a példa is mutatja, meg lehet csinálni.

Jouvain: Az elveszett közlegény

2014-ben adta ki a K. U. K. Kiadó Az elveszett közlegény című opuszt alcímként P. Howard vagy Charles Lorre? kiegészítéssel. A mű megjelenése nagy port vert fel - már amennyire irodalmi alkotás manapság erre képes - legalábbis a P. Howard-rajongók körében.

Mi a legszembetűnőbb hiba a borítón az olvasók szerint?
A Márki nem viselt se zoknit, se cipőt!

Az előszó maga is hosszan taglalja a szerző kilétének esélyeit, és végül Kiss Ferenc képregényíró szakmai ítéletét elfogadva megállapítja, hogy inkább Nagy Károly, mint Rejtő Jenő húzódhat meg a titokzatos álnév mögött (Jouvain). Szerényen jegyzem meg, ha kérdéstől gyötrődő személyek valamelyike is vette volna a fáradságot, hogy annyi légiós regényt elolvas Kockás Pierre tollából, mint P. Howardtól (9), ezt ő maga is el tudta volna dönteni, vagyis nyilván való, hogy egy jól irányzott marketingfogás állhat a háttérben. A két szerző stílusát ugyanis messze nem olyan nehéz megkülönböztetni egymástól. Mellesleg Nagy Károlyt Rejtő-epigonnak nevezni finoman szólva is sértés, bár hasonló iróniával szemlélték az életet, hasonló zsenialitással bántak a magyar nyelvvel - melyet számos állítólag szépirodalmi szerző megirigyelhetnek -, sőt, még a végzetük is hasonló. Két ragyogó kortárs elmével van dolgunk, akiket nem szép dolog az utókortól, hogy összehasonlítgat. Megjegyzem, a Rejtő-fanok nem ennyire szigorúak, és az effajta megjegyzések általában a műveket éteri távlatból szemlélő "irodalmárok" teszik.
Hiba volt továbbá az előszóban Hegedűs Gézára hivatkozni, aki minden más tárgyban kiváló kritikai észrevételekkel szolgál, de a sikeres, ám korán elhunyt kortárs szerző megítélésében eléggé elvakult, mondhatni átüt sorain a féltékenység. Állításai egy részéről mára bebizonyosodott, hogy csak városi legendák, és Rejtőt Cervantessel összemérni épp olyan irreleváns, mintha Hegedűst például Merle-hez hasonlítanánk a virágirodalom tekintetében. Szóval csak óvatosan a töltényekkel!

Kockás Pierre Kiss Ferenc "tollából"

Visszatérve Az elveszett közlegényhez, a történetben számos rejtői elemre bukkanhatunk. Főhősünk, a Márki, mintha Senki Alfonz és Galamb ikertestvére volna - más rajongók bizonyára más főhősöket vélnek benne felfedezni -, nem is beszélve Tuskóról és a többiekről. Talán ez ültette el a kétely magvait az elemzőkben, bár sokak szerint már a címválasztás kizárja P. Howardot a szerzők képletes sorából.
"(A Márki) Bízott a jó szerencséjében, amely már nem egyszer kimentette az életveszélyes helyzetekből, amikor már csak egy hajszál választotta el a haláltól.
Mert egy hajszálon sok minden múlik. Még az is, ami késik.
Most is így történt.
Tudniillik az őr hirtelen megbillent, mert valaki hátulról kitépte egy hajszálát..."
Az ehhez hasonló fordulatok nyilvánvalóvá teszik, hogy a regény Nagy Károly stílusában íródott. Ha viszont tovább szeretnénk misztifikálni a dolgot, azt is feltételezhetjük, hogy egy harmadik személy áll a háttérben, aki kiváló stílusérzékkel rendelkezik, és ki akarta próbálni tehetségét ebben a műfajban.
De koncentráljunk a lényegre! Kaptunk egy jó kis kalandregényt - még ha a borító nem is a legütősebb -, amit bármikor elővehetünk a metrón vagy a buszon.

Valahol itt kezdődik egy jó borító

Ajánlott linkek:
https://olvassbele.com/2014/04/17/az-ellopott-szerzo-jouvain-az-elveszett-kozlegeny/
http://artiq.hu/rejto-vagy-nem/

2017. október 21., szombat

Rejtő Jenő: Drótnélküli gyilkosság

Egy a magyar krimiirodalomról szóló írásban kerül említésre ez a kisregény, illetve csak az első pár sora: "Már majdnem minden együtt volt a bűntényhez: a tettesek, a hatalmas örökség és az áldozat. Csak egy holttest hiányzott. Viszont gyilkosság hulla nélkül még a technika mai fejlettsége mellett is szinte elképzelhetetlen." Nem kérdés: muszáj volt végigolvasni.

  A Világvárosi regények borítója (549.  - 1938) és Göncöl Kiadó 1988

 A Drótnélküli gyilkosság valójában egy műfaj paródia, ahogyan azt már a bevezető is sugallja. A műben szereplő tettesek ugyanis túlságosan emberiek ahhoz, hogy tényleges gyilkosságot kövessenek el.
"- Gyerekek! - mondta (Henry) - azt hiszem, én megtaláltam a drótnélküli gyilkosság nyitját. Ahogy a rádióleadó és vevő feleslegessé tette a drótot, ugyanúgy a haláltól a holttá nyilvánításig, amelyhez mindmáig mint összekötő közeg egy tetem szerepelt beiktatva, holttest nélkül jutunk el találmányom révén, amely mint 'drótnélküli gyilkosság' idővel még közkincse lehet az emberiségnek."
A gyilkosság- és a holttest nélküli gyilkosság természetesen balul sül el, és a tettesek - akiket főhősökként is tisztelhetünk - igen cikornyás utat járnak be a végkifejletig. Szóval, aki egy Agatha Christie-féle műre számít, adja fel, nem lesz fifikás detektív vagy ravasz vénkisasszony, mert ez ízzig-vérig Rejtő. Talán nem a legsikerültebb kisregénye, de mégis letehetetlen. Igaz, Az előretolt helyőrségben Rejtő már bizonyította, hogy képes vérfagyasztó jelenetre egy elhagyatott villában mindössze egyetlen gramofon és egy holttest segítségével, itt még is inkább egy könnyed úti olvasmányról van szó.
Úgy vélem, Rejtő Jenőre is igaz az, amit annak idején Dorothy Parker Scott Fitzgeraldról írt: tud rosszul írni, de rosszat soha: manapság még egy gyengébb Rejtő is kincset ér.

Drámaian groteszk