Egy a magyar krimiirodalomról szóló írásban kerül említésre ez a kisregény, illetve csak az első pár sora: "Már majdnem minden együtt volt a bűntényhez: a tettesek, a hatalmas örökség és az áldozat. Csak egy holttest hiányzott. Viszont gyilkosság hulla nélkül még a technika mai fejlettsége mellett is szinte elképzelhetetlen." Nem kérdés: muszáj volt végigolvasni.
A Világvárosi regények borítója (549. - 1938) és Göncöl Kiadó 1988
A Drótnélküli gyilkosság valójában egy műfaj paródia, ahogyan azt már a bevezető is sugallja. A műben szereplő tettesek ugyanis túlságosan emberiek ahhoz, hogy tényleges gyilkosságot kövessenek el.
"- Gyerekek! - mondta (Henry) - azt hiszem, én megtaláltam a drótnélküli gyilkosság nyitját. Ahogy a rádióleadó és vevő feleslegessé tette a drótot, ugyanúgy a haláltól a holttá nyilvánításig, amelyhez mindmáig mint összekötő közeg egy tetem szerepelt beiktatva, holttest nélkül jutunk el találmányom révén, amely mint 'drótnélküli gyilkosság' idővel még közkincse lehet az emberiségnek."
A gyilkosság- és a holttest nélküli gyilkosság természetesen balul sül el, és a tettesek - akiket főhősökként is tisztelhetünk - igen cikornyás utat járnak be a végkifejletig. Szóval, aki egy Agatha Christie-féle műre számít, adja fel, nem lesz fifikás detektív vagy ravasz vénkisasszony, mert ez ízzig-vérig Rejtő. Talán nem a legsikerültebb kisregénye, de mégis letehetetlen. Igaz, Az előretolt helyőrségben Rejtő már bizonyította, hogy képes vérfagyasztó jelenetre egy elhagyatott villában mindössze egyetlen gramofon és egy holttest segítségével, itt még is inkább egy könnyed úti olvasmányról van szó.
Úgy vélem, Rejtő Jenőre is igaz az, amit annak idején Dorothy Parker Scott Fitzgeraldról írt: tud rosszul írni, de rosszat soha: manapság még egy gyengébb Rejtő is kincset ér.
Drámaian groteszk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése