A Brendan Fraser féle múmia-sorozat elhaló félben van, és a Hammer-korszakot immár végérvényesen felváltotta a Dark Universe korszaka. Ennek égisze alatt született a The Mummy című új alkotás, amely annyira friss, hogy még szinte ropogós - Tom Cruise-fanok és azok, akiknek tetszett a film, most lapozzanak gyorsan egy másik virtuális oldalra.
2017
Hol is kezdjem?
A forgatókönyvön és a képi megoldásokon erősen érezhető volt a '99-es film és a Talos, valamint a Dracula 2000 és a X-men széria hatása, de biztosan akadtak benne eredeti elemek is. Dr. Jekyll figurája ugyan új színfoltnak számít a múmia-filmek világában - akárcsak a vámpírok -, de a zombi-hatás egy kissé visszavetette a színvonalat és a kereszteslovagokat se lett volna annyira szükséges beleerőltetni a sztoriba - Indiana Jones utánérzés.
Múmiánk ezúttal egyébként alulmúlta önmagát, és bár ez egyéni ízlés kérdése, de a markáns arcú, csontos női gonoszra a "beautiful" jelző kissé tán erős, a "nice" jobban megfelelt volna. Tény, hogy friss szemszögből lett megalkotva, és az Ördögűző biztosan a rendező kedvenc filmélménye lehetett, mert a múmianő mozgása eléggé démonira sikerült - csábításról szó sem lehet, de ha valakit kipécéz magának, nincs kegyelem. A Tom Cruise által megformált karakter sem járt jobban. Igazából nem is nagyon tudom milyen, és mit akarhattak vele, főként a végszó után. Igaz, Cruise legsikerültebb alakítását nem itt, hanem az Interjú a vámpírralban nyújtotta, de ott is sokat dobott rajta a spanyol szinkron. Kicsit úgy tűnik, hogy Cruise és a dr. Jekyllt alakító Russell Crowe volt a film húzó ágazata - plusz a látványelemek. És ott van még a szöszi doki, aki lassan már idegesítő viszont kötelező kelléke az amerikai filmeknek.
A szándékos vagy szándéktalan áthallások sűrűjében azért egyetlen pontra felhívnám a nagyérdemű figyelmét: amikor Mr. Hyde éppen Cruise-t gyepálja, a háttérben pedig a szöszi okoska verekszik, előkerül a '99-es filmből jól ismert Book of the Living - mondjuk nem látni túl hosszú ideig.
Igazából egyetlen szereplő sem akadt, akiért izgulni lehetett volna, de a film során tönkre vágott régészeti emléknek szánt igen művészi díszletekért kár. Szóval szuperül meg van csinálva, csak semmi nincs benne, amiért még egyszer megnézném. Remélem, folytatása nem következik, de van egy olyan sejtésem, hogy még is...
A készítőknek pedig zárójelben jegyezném meg, hogy a holtak - vagy ha úgy jobban tetszik, a halál - istene Anubisz és nem Szet, aki a káosz istene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése