A szájmegnyitás szertartása
Imhotep
A legismertebb
múmiafilmek rettegett alakja nem egy bosszúszomjas uralkodó, hanem egy másik
valóságos történelmi személyről, Imhotepről mintázott lény, aki Ré isten
főpapja, Dzsószer fáraó (III. dinasztia, i. e. XXIII. század) tanácsosa volt, azontúl
kiváló mérnök, építész és orvos. Imhotep tervezte Dzsószer fáraó
lépcsőspiramisát, az óegyiptomi hagyomány pedig neki tulajdonította a
papírusztekercs készítését, és őt tartják az Edwin Smith-papíruszon (1)
olvasható legrégebbi orvosi feljegyzés szerzőjének, amely 48 esettanulmányt
tartalmaz. Imhotep személyét már életében nagy tisztelet övezte, amelyet nem
csak a róla készült ábrázolások, de az isteni származását alátámasztó mítoszok
is megerősítenek. I. e. az első évezred kezdetén a gyógyítás isteneként
tisztelték.
Az Imhotep név írásképe és jelentése
Halála pontos körülményeiről azonban
semmit sem tudunk, és a régészek mindeddig még nem bukkantak a sírjára. Talán éppen
ez ihlette meg az utókort, és így lett Imhotepből, a gyógyítóból, egy tiltott
szerelem révén Imhotep, az elátkozott.
Az első moziplakát Karloff-fal
Boris
Karloff: a Frankenstein-múmia
Az első beszélő múmiafilm csak
1932-ben született meg, és Boris Karloffhoz fűződik, aki az 1931-ben bemutatott
Frankenstein címszerepével írta be magát
a horrorfilmek történetébe. A filmben szereplő, doktor Mullert megformáló,
Edward Van Sloan neve ma már kevésbé ismert, pedig az 1931-ben bemutatott Dracula, majd az 1936-os Dracula’s Daughter (Dracula lánya) című
filmekben ő játszotta Van Helsing professzort, és feltűnt a Karloff-féle
Frankensteinben is. A rendező, Karl W. Freund szintén szerepel a 1931-es Dracula stáblistáján.
Karloff múmiamaszkja
Karloff, mint az új életre kelt Imhotep
A Karloff által megformált Imhotep
merev, darabos mozgású, mintha Frankenstein szörnyének különösen visszafogott,
kevésbé ösztönös változata lenne. A karakter egyértelműen Karloff fizikai
megjelenésére épül, amelyet a lassú beszéd és mozgás tesz igazán misztikussá,
pszichés erejét pedig a másokra gyakorolt hatása révén tapasztaljuk meg.
Imhotep ebben a filmben valóban egy halott, akit felébresztettek évezredes
álmából, és egyedül szerelme Anheszenamon jelenléte lehel a figurába némi
életet. Van Sloan szerepe, doktor Muller, igencsak hasonlít a Draculában játszott Van Helsinghez. Bölcs
öregember, aki már a történet kezdetén figyelmeztet a közelgő veszélyre,
ugyanakkor aktívan részt vesz a múmia elleni „hadjáratban”. A főhősnő a
kordivatnak megfelelő passzív karakter, hatalmas, ábrándozó tekintettel mereng
a múlton, azonnal aláveti magát Imhotep akaratának, de a végső, drámai
pillanatban – mielőtt feláldoznák –, összeszedi minden erejét, hogy Ízisz
istennőt hívja segítségül. A cselekmény lezárása misztikus, a „deus ex machina”
(2) elvére épül: Imhoteppel Ízisz életre kelt szobra végez. A hősszerelmes
férfi karaktere amolyan fegyverhordozó Muller mellett, akit csak sodornak
magukkal az események.
A főgonosz és a megdelejezett naiva
Mai szemmel a
film cselekménye kissé ráérősen döcög a végkifejlet felé, de ez semmiképpen sem
tekinthető hibának, kell azonban némi idő, amíg a néző hozzászokik ehhez a
tempóhoz. Végezetül egy sajátos megoldásra hívnám fel a figyelmet, a jelenet,
amelyben Imhotep megmutatja múltban lejátszódott eseményeket Helen Grosvenornak
(Anheszenamon reinkarnációja) a némafilmek dramaturgiáját idézi, hogy a
cselekmény két idősíkját ily módon is elkülönítse egymástól. Ez a jelenet, és
még sok más elem a filmből később feltűnik a 1999-es és 2001-es változatban is,
igaz, alaposan átdolgozott formában.
Színes rémület Christopher Lee-vel
Christopher
Lee: a gólem-múmia története (3)
A főpap új köntösbe öltözött az
1959-ben bemutatott múmiafilmben, amelyben Chistopher Lee formálta meg a
címszerepet. Az angol származású színészről érdemes tudni, hogy eljátszotta már
Frankenstein szörnyetegét, a múmiát és több ízben Drakula grófot is, ezzel
egyedülálló rekordot állított fel a legtöbb szörnyalak életre keltése
kategóriában. A film másik főszerepét, John Banninget, Peter Cushing alakította,
aki több filmben szerepelt együtt Christopher Lee-vel, amelyekkel, akárcsak a
számos horrorfilmet készítő rendező, Terence Fisher nevével, a későbbiekben még
találkozunk.
Kevésbé múmiás, inkább mocsáriszörnyes designe,
de megjárja
A fiatal Lee, még szerencse, hogy a hangja már a "régi"
Főhősünket ezúttal ugyan nem Imhotepnek,
hanem Karisznak hívják, de ókori története kísértetiesen hasonlít az 1932-es
filmben látottakhoz, bár maga a „jelenben” játszódó cselekmény számos
változáson ment keresztül. Míg az 1932-es film két ellenpólusa Imhotep és
doktor Muller, ebben a filmben három fontos karakterünk van: a rejtély
felgöngyölítő Banning, a múmiát életre keltő Mehmed bég és maga Karisz. Banning
figurája racionális, elemző elme, és bár kezdetben elutasítja azt a
képtelenséget, hogy egy múmia életre kelhet, miután szembetalálkozik Karisszal,
kénytelen elfogadni, hogy tévedett, és végül saját nyomozásba kezd, hogy
megértse a körülötte zajló rejtélyes eseményeket. Mehmed a film igazán negatív
pólusa, vallási fanatikus, őrült, és az ősi hit védelmében kelti életre a
hercegnő őrzésére kárhoztatott Kariszt, akit a papírusztekercsen található
szentszövegek segítségével irányít. Karisz, a főpap, a múltban játszódó
jelentben inkább tűnik kétségbeesett szerelmesnek, mint gonosz figurának, de
Mehmed parancsait követve gyilkolni kényszerül – ebben egyedül Banning felesége
Isabel képes megállítani, aki pontosan úgy néz ki, mint Ananka hercegnő, a
főpap által titkon imádott nő. Az életre keltett Karisz nem beszél – mivel a
nyelvét annak idején kivágták –, engedelmesen követi Mehmed parancsait, kivéve,
amikor a férfi felszólítja, hogy ölje meg Isabel-Anankát. Akkor azonban a múmia
parancsolója ellen fordul, mert a nőben továbbra is szerelmét látja, és
legvégül ez a gyengeség okozza majd a vesztét.
Lee egyénisége a múmiamaszkon is átüt
Christopher Lee drámai tehetsége az
óegyiptomi smink és a múmiajelmez ellenére is azonnal kitűnik, bár ez utóbbiban
egyedül a tekintetével képes kommunikálni, azt viszont mesterien. Jellegzetes
orgánuma az ókorban játszódó jelenetben is azonnal felismerhető. Peter Cushing
egy Sherlock Holmeshoz hasonló karaktert jelenít meg, amely talán az egyik
legismertebb szerepe is. Az 1989-es Murder Story című B-kategóriás horrorban Christopher Lee saját karaktereinek paródiáját játssza, de sajnos még az ő tehetsége sem képes kiemelni ezt a filmet. Lee és Cushing egyébként számos filmben játszottak együtt, és a sors furcsa fintora, hogy ma már a Star Wars-sorozat is összeköti őket.
Az 1959-ben készült múmiafilm azonban
dinamikus, jól megszerkesztett és izgalmas, bár sokkal inkább egy
detektívtörténet hangulatát árasztja, és mai szemmel kevésbé tűnik
horrorisztikusnak.
(1) http://www.touregypt.net/edwinsmithsurgical.htm (utolsó
megnyitás: 2012. 06. 01.)
(2) Deus ex machina, vagyis isten a gépezetből, az ókori
eposzokban megjelenő és azóta is gyakran alkalmazott dramaturgiai megoldás: a
konfliktust egy istenség közbeavatkozása oldja meg.
(3) Gólem a héber mitológiában szereplő agyagból gyúrt, majd
életre keltett lény, szolga, aki mesterének engedelmeskedik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése