Rebecca Blackhorse: Herbert - Vámpírok bálja

Az egész őrület - mert nyugodtan nevezhetjük annak - Roman Polanski azonos című filmjével kezdődött 1967-ben. Egyébként a neves rendező maga is játszott benne, Afred szerepét. A Vámpírok bálja valójában műfaj paródia, és szerepel benne minden szokásos kellék: öreg professzor, nem túl eszes segéd, gyönyörű, fiatal lány, kedvesét kutató öreg vámpír, ódon kastély meg ilyesmi. Ami azt illeti nem nyűgözött le különösebben, és ezért a musicallel sem volt szorosabb kapcsolatom egészen 2017. december 20-áig, amikor a Kálmán Imre Teátrumban egy operett gála keretében volt szerencsém élőben látni Kirill Gordeevet. Ez valószínű semmit sem mond az olvasónak, és a neve addig számomra sem jelentett túl sokat, de még azon az éjszakán alaposan utána néztem, mert azonnal levett a lábamról.

Tanz der Vampire - Dance of the Vampires - Бал вампиров

A musical 1997-ben került bemutatásra Bécsben, mert igen, ismét egy klasszikus bécsi darabbal van dolgunk. Bár a történet ironikus stílusa és abszurditása megmaradt, a zenei eszközök és látványelemek révén csatlakozott a hagyományosnak tekinthető vámpírtörténetek sorába, melynek központi vonala a mindent elsöprő vágyakozás. Számos örökzöld dallal ajándékozta meg a musicaltörténetet és népszerűsége azóta is töretlen. Szinte mindenütt játszák - nálunk is rendszeresen - teltházzal! Vonz ereje a téma és a zene tökéletes összefonódása, ez nem is kérdéses. De hogy kerül a képbe Kirill Gordeev?

Mellékszerep, igen nagy rajongótáborral

Herbert Krolock gróf - Dracula "ikertestvére" - fia, de valamiért kevésbé vonzódik a mindenki más által favorizált Sarah-hoz, inkább Afred érdekli, neki udvarol. Első hallásra nem túl érdekes szerep, és az esetek többségében, pont úgy mint a Polanski-filmben, Herbert nem több holmi ócska ripacsnál, de a kritikus és a nézők egyöntetű véleménye szerint a Gordeev által megformált karakter egészen más.

Cuki kis iskolásfiúnak tűnik, pedig mögötte állnak a musical irodalom nagy szerepei: Monte Cristo, Jekyll és Hyde, Mester és Margaréta, Elisabeth, Death Note

A moszkvai születésű Kirill Gordeev jelenleg a szentpétervári operettszínház tagja, több műfajban is igen otthonosan mozog - musical, operett -, sőt, zeneszerzőként is megállja a helyét. Kiváló színészi játékának köszönhetően a romantikus, drámai szerepek és a gonosz megformálása sem okoz neki gondot. És valóban ez a színészi játék, vagyis maga a játék az ami a többiek felé emeli. Ez ugyanúgy megmutatkozik a Halál szerepében, mint Ryukéban vagy Herbertként. A Gordeev által életre keltett Herbert olykor játékos gyerek, máskor csábító vámpír, engedelmes fiú, de mindig megvannak a saját maga kis "akciói". Szeretnivaló és mulatságos figura, mégis van stílusa.

Légy üdvözölve!

A gála esten, melyen élőben is láthattam, nem csupán előadó, de műsorvezető is volt, és bár elég gyenge az orosztudásom, az azért nekem is átjött, hogy a kisujjában van a szakma. A közönséget egyetlen félmosollyal képes volt elvarázsolni és minden mozdulatából áradt, hogy élvezi azt, amit csinál, így mi nézők is igencsak élveztük. Az olyan karakterek, mint Herbert vagy Ryuk több játékteret engednek a művész számára, mint a veretes nagy szerepek, ezekben talán jobban érvényesül, és ezt Kirill maximálisan ki is használja.

Ryuk arcai

Röviden összefoglalva Herbert von Krolock számomra egyenlő Kirill Gordeevvel és ezt nehéz lesz bárkinek is túlszárnyalnia.

Illetve

Kirill Gordeev neve német és angol nyelvterületen sem cseng idegenül a rajongók számára, mégis természetesen hazájában a legnépszerűbb. Van szerencsém ismerni egy szentpétervári művészt, aki már több Kirill-babát is készített, köztük hármat a Vámpírok bálja ihletett. Targhis figurái valóban megragadták a karakter jellegét, egyéb művei az alábbi linken tekinthetők meg. Engedélyével azonban az általa készített Herbertek itt is bemutatásra kerülnek.