Először is be kell vallanom, hogy nem vagyok kifejezetten Woody Allen-rajongó, sőt, általában idegesít, de az Éjfélkor Párizsban (2011) toplistás helyezést kapott. A főhőse bizonyos szempontból hasonlít a klasszikus Woody Allen-hősökre, és erős női karakterekben sincs hiány, de mindez a '20 évek Párizsába ágyazódva, egy kiválóan megírt forgatókönyvvel, nagyszerű színészekkel.
Párizs... a fények, a művészet és a szerelem városa... misztikus és varázslatos
Főhősünk, Gil Pender (Owen Wilson), egy sikeres amerikai forgatókönyíró, aki vígjátékokban utazik, de szeretne valami maradandót, egy igazi regényt írni, lelke mélyén ugyanis a filmjeit favágásnak tartja. A történet elején mindene megvan: pénz, karrier, gyönyörű és gazdag mennyasszony. A film végére viszont maradnak az álmai - azért némi romantikára lesz kilátás -, és nyilvánvaló, hogy így járt jobban.
Egy részeg éjszakán beül egy taxiba és a '20-as években - kedvenc korszakában - találja magát, aztán egy Jean Cocteau-nak tartott parti közepébe csöppen, ahol összefut a Fitzgerald-házaspárral, Cole Porterrel, találkozik Josephine Bakerrel, végül Hemingway-jel borozgat egy asztalnál, és ez még csak a kezdet. A történetben a korszak számos jelentős művésze felbukkan vagy közvetlen vagy közvetett formában, főhősünk állandó társa mégis Hemingway. Gilnek azonban messze nincs annyira könnyű dolga, mint azt elsőre gondolnánk. Mind művészileg, mind érzelmileg dilemmába kerül, nem mindig ura a körülötte zajló eseményeknek, de nem kifejezetten áldozat. Végül a múlt segít számára, hogy megtalálja saját helyét a jelenben.
Gil Pender figurájában talán van némi önirónia, illetve egy fajta görbetükör a "kollégák" felé, de történet mindenképpen tisztelgés a nagy elődök és Párizs városa előtt. A zene és a képi hatások összhangja folyton arra késztett, hogy elővegyem, ha olyan hangulatom van.
Ami azt illeti, a filmet Scott Fitzgerald miatt kezdtem el nézni, aztán Tom Hiddleston miatt - aki Scott Fitzgeraldot játszotta -, de számos apró kis ajándék, vagy nevezzük poénnak, rejtőzik benne - Versailles, egy Picaso-festmény, egy alaposan eltévedt magánkopó... stb. - és igazán jól szórakoztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése