Az FBI történetének legmeghatározóbb és legvitatottabb alakja J.
Edgar Hoover, aki 37 éven keresztül (1935-1972) egészen halálig igazgatta a
szövetségi nyomozó irodát. Az utókor hálátlan módon igyekszik mégis megfeledkezni
nemcsak róla, de mindazokról az újításokról, amelyek a nevéhez fűződnek, sőt, úgy
tesznek, mintha sosem létezett volna. Holott kétségtelenül zseniális elme volt,
amely zsenialitásnak egyik bizonyítéka éppen az a 37 év – amelyben a politikai
viharokkal bőségesen tarkított II. világháború és a Hideg háború kezdete is
beletartozik –, valamint az a tény, hogy még halála után is a frászt tudta
hozni az Államok vezető politikusaira soha elő nem kerülő, legendás aktáinak
köszönhetően. J. Edgard Hoover az FBI Richelieu bíborosa, akit manapság divat
negatívabb módon ábrázolni – az X-aktákban jó néhány ilyen jellegű kiszólás is
elhangzik -, de történelmi tény, hogy az Iroda sosem vált volna ennyire
meghatározó fontosságú bűnüldöző szervezetté, ha nincs egy Hooverhez hasonló
céltudatos és agyafúrt vezetője, és semmivel sem lenne ismertebb, mint a DEA
vagy az ATF, amelyekről nálunk legfeljebb csak akut krimifüggők és a
kriminológusok tudják, hogy mi fán terem. J. Edgar Hoover alakja megérdemelné a
rehabilitációt hivatalos részről is, de valószínűleg erre hosszú ideig várni
kell.
J. Edgar - a plakát
Clint Eastwood A szív hídjaiban (1995) bizonyságot tett arról,
hogy kiváló drámai érzékkel rendelkezik, Az éjfél jó és rossz kertjében (1997)
című filmjében pedig megmutatta, hogy mindezt hogyan tudja átültetni a krimi
műfajában. Azóta akármit is tett le képletesen szólva az asztalra, mindig
sikerült meglepnie a nézőket. Eastwood a J. Edgarral (2011) sem okozott
csalódást, és a rá jellemző sajátos érzékkel megtalálta azt a hangulatot és
képi hatást, amivel megfelelő módon ábrázolhatta Hoover személyiségét.
Színészrendező: színész és rendező
A komor
hangvételű dráma számtalan remek dramaturgiai megoldást rejt magában, és
kétségtelen, hogy ez a film is a „többször kell látnom” kategóriába tartozik a
részletgazdag kidolgozásnak, az apró, gondosan beágyazott poénoknak
köszönhetően. Hoover összetett és olykor kissé ellentmondásos karakterét Eastwood
úgy tárja elénk, hogy önkéntelenül is azonosulunk vele, belülről látjuk, és így
könnyebben megértjük. A címszerepre kiválasztott Leonardo DiCaprio pazar
alakítást nyújt – ahogyan a szereplőgárda többi tagja is –, és úgy tűnik, ismét
rátalált a Gilbert Grape-ben (1993) és más korai filmjeiben megvillantott,
már-már végleg elveszettnek hitt tehetségre. DiCaprio mellett több neves
színész is feltűnik a filmben, köztük a Hoover anyját játszó Judi Dench, aki a
tőle megszokott érzékenységgel kelti életre a figurát.
A J. Edgar már nálunk is kapható DVD-n, így ha valaki betekintést
szeretne nyerni Hoover titkos aktáiba, itt a lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése