Штирлиц - A Stirlitz-dosszié

Julian Szemjonov A tavasz tizenhét pillanata - A Stirlitz-dosszié címet viselő regénye alapján készült az azonos című tvsorozat. A forgatókönyvet szerencsére a szerzőre bízták, így elkerülte a keserű vég, mely sok regény esetében a fogyaszthatóság érdekében a felismerhetetlenségig torzítja az eredeti művet. Ez nem jelenti azt, hogy a könyv és a sorozat minden egyes párbeszéde azonos, sőt, pár érdekes dramaturgiai elemmel, karakterrel lett gazdagabb, és néhány eredetileg kevésbé frappáns jelent jóval kifinomultabbá vált. Ugyanakkor jó pár "kiszólás" és utalás csak a könyv olvasása után érthető, ezek persze csak bosszantó apróságok, és csupán a szemfüles néző oldalát furdalja a kíváncsiság.

Orosz borítóváltozat

Egyedül a sorozatban szerepel a szomorú szemű Gabi, és Frau Zaurich, hogy némi "romantikát" és csehovi elemeket csempésszenek a történetbe. A már korábban említett nyitó jelent, és az Elefántban zajló párbeszédek főhősünk karakterét újabb árnyalatokkal színezik, bár a sakk, mint az intellektuális jellem kelléke szinte már toposznak számít - gondoljunk csak vissza Philip Marlowe-ra. Egy újabb és igen érzékletes ugyanakkor tipikusan orosz mozzanat, amikor Stirlitz a kandallóban krumplit sütve, magában orosz dalokat dúdolva "ünnepel". Talán kissé naivnak hat, de figyelembe véve a történetbeli körülményeket kiválóan megkomponált etűd, amit a magyar változatban még Both Béla fahangja sem tud elrontani.

Oroszanyácska, oly messze vagy...

A történelmi háttér, melyet intravénásan kapunk, a könyvben kevésbé erőltetett, sőt, még az a fránya amerikai oldal is jobban kidomborodik. A "Göring a fronton" persze itt is megtalálható, de nem kap olyan hangsúlyt, hogy aggodalmaskodni kellene miatta.

 És ez, csak a kezdet!

A tavasz tizenhét pillanata és A tavasz megszépíti Berlint azonban korántsem a teljes Stirlitz-dosszié. A könyvsorozat, amiből hozzánk mindössze három rész jutott el, 1965-ben indult útnak és 1990-ben ért véget, pontosabban a szerző 1993-ban bekövetkezett halálával. A 14 (+1?) regényt magába foglaló folyam a mai napig népszerű Oroszországban, és ebből készült az Isaev című 2009-es tvsorozat is - erről később részletesen. Makszim Makszimovics Iszajev kalandjai azonban már valamikor 1921-ben kezdődtek és 1945-ben értek véget, így a cári gyémántoktól kezdve egészen a náci aranyig követhetjük nyomon a főhőst, akit a sors és az államapparátus elszakít várandós feleségétől. A történetben több utalás is található, hogy olykor egy-egy megrendezett találkozó erejéig újraláthatják egymás - lásd az Elefántban a Spanyol polgárháború idején -, de ezeket az epizódokat és Krakkót leszámítva Makszim Makszimovics Iszajevnek nem lesz alkalma "boldog" családi életet élni - magányos felderítősor.

A nálunk is megjelent kötetek a történet szempontjából időrendben: Vihar őrnagy (1967- magyar megjelenés 1970) - ez tartalmazza a Krakkói előjátékot, amire később olyan sokat hivatkoznak -, A tavasz tizenhét pillanata (1968 - magyar megjelenés 1971) és A tavasz megszépíti Berlint (1982 - magyar megjelenés 1985).

Vihar őrnagy a titokzatos Krakkóban

A Vihar őrnagyban Stirlitznek szerény, de annál fontosabb szerep jut, és igen nehéz megőriznie hidegvérét, hiszen majdnem lepuffantják egymást saját fiával. Szemjonov tehetségét bizonyítja, hogy az apa és fiú egymásra találása nem holmi szirupos jelentben végződik, csupán sejthető, és egy kívülálló szemszögéből látjuk, a későbbiekben pedig nemigen térünk rá vissza: "A vasútállomás környékén Vihar felhúzta az ablakot... két férfit pillantott meg. Ők ketten szemben álltak egymással, homlokuk csaknem összeért, mint két verekedni készülő kisfiúnak vagy két részeg barátnak. Vihar úgy látta, mintha a háttal álló férfi Kolja lenne."*

A történet Krakkó fel(nem)robbantásáról szól a korábban megszokott, gondosan "kidolgozott" történelmi háttérrel. Ebben a regényben azonban számos orosz felderítő akad, egy egész csapatnyi, és a főszerepert is a címszereplő Vihar őrnagy kapja. Az Iszajev család története csupán mellékszál, bár megkönnyebbülünk a könyv végén, hogy apa és fia egyaránt életben marad. Ez sajnos nem mondható el a csoport többi tagjáról, akik javarészt hősi halált halnak. Sorsuk ironikus módon a német fogságból való szabadulással pecsételődik meg, és számukra nincs más lehetőségük becsületük bizonyítására, mint a halál - itt érezni lehet némi párt felőli oldalszelet a cselekményben. Mindazonáltal a Vihar őrnagy is van olyan izgalmas háborús regény, mint angolszász társai.

"Az igazi felderítő rokon a színésszel és az íróval. Csakhogy míg a színészt a rossz játékért rohadt paradicsomok fenyegetik, az írón pedig az igazság és a logika hiánya miatt a kritikusok megvető gúnya áll bosszút, a felderítőknek ugyanez az életébe kerülhet."**

*Julian Szemjonov: Vihar őrnagy II., for.: Gyáros László, Zrínyi Kiadó, Bp., 1970, 70.

** Julian Szemjonov: A tavasz tizenhét pillanata, ford.: Dalos György, Albatrosz Könyvek, Bp., 1971, 181-182.


Ajánlott oldalak:
http://vtikhonov.ru/
http://publ.lib.ru/ARCHIVES/S/SEMENOV_Yulian_Semenovich/_Semenov_Yu.S..html