Michel Tournier 1924-ben született, ahhoz a nemzedékhez tartozott, akiknek fiatalságát meghatározta a II. világháború és az azt követő "béke". Idén (2016) januárjában hunyt el. Sajátos szemlélete, mely gyűlöletmentesen, egy tudós elme látószögéből figyeli és próbálja magyarázni az eseményeket, egyedülálló.
Egy könyv egy francia író tollából Németországról
"Vive la France" felhang nélkül
Ez a kis könyvecske, mely Olvasó Leó-betűmérettel zsebkönyv nagyságban jelent meg 2007-ben, lényegében szerkezet nélküli, elméleti kalandozás a szerző emlékei és a történelmi tények között. Ha volna is valamiféle kohézió a szövegben, az rejtve maradt előttem, de ez csöppet sem von le az értékéből. Számtalan érdekes adalék és történet követi egymás, és a könyv egyetlen hibája, hogy épp amikor "belelendülnénk" úgy igazából, hirtelen véget ér. Tournier különös módon kötődik Németországhoz és a német kultúrához, és sikerült megőriznie tárgyilagosságát. Ez talán abból is fakad, hogy a Sorbonne majd a baden-württenbergi Tübingen egyetemeken járt filozófia szakra. Némi iróniával tekint honfitársaira, és különös éleslátással osztja meg velünk saját kulturális felfedezéseit. Ez a könyv jelenleg 300 Ft-ért kapható a Bookline-nál, így aki nem sajnálja ezt a csekély összeget egy érdekes olvasnivalóra, használja ki az alkalmat.
"Az élelmezés a lakosság egészére nézve katasztrófális volt, s a hallgatók mind éheztek, annál is inkább, mert a legtöbb nem számíthatott családi támogatásra. Egyikünknél mégis feltűnt, mennyire jól néz ki, milyen optimista... Mivel azonban külföldi voltam, nekem felfedte a titkot... Van Tübingenben egy intézeti és klinikai városrész, itt található a Pasteur-intézet is... Beoltották a lovakba a diftéria vagy a himlő kórokozóját, megvárták, amíg a szerencsétlen állatok létrehozzák az antitesteket, majd levettek róluk néhány liter vért... Hősünk megmutatott egy nagy üstfélét - még nem léteztek hűtőgépek -, amelyben valami feketés anyag rezgett. Vérplazma volt, amelyhez ő intézeti ismeretségei révén hozzá tudott jutni. Nagy késsel kivágott egy darabot, serpenyőben megsütötte. Tehát diftériával vagy himlővel fűszerezett lóhurkát készített. Azt nem mondom, hogy felséges volt, de határozottan jólesett a gyomornak."*
Michel Tournier: Boldogság Németországban?, for.: Jakabffy Imre és Jakabffy Éva, Háttér Kiadó, Bp., 2007, 13-14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése