2008-ban jelent meg Kondor Vilmos Budapest Noir című regénye. A korábban már elemzésre került Magándetektívekben Varga Bálint hosszasan sajnálkozik azon, hogy a krimi, mint műfaj kis hazánkban nemigen létezik. Varga Bálint bizonyára örült, amikor végre kezébe vehette Kondor Vilmos könyvét, mely az angolul is megjelent (Harper Collins) kevés magyar kiadványok közé tartozik. Éppen ezért kissé félve kezdtem neki az olvasásnak, mert hirtelen rengeteg prekoncepcióm támadt.
A Budapest Noir stílusos magyar borítója
A wikipedia Dashiell Hammett Véres aratását emlegeti, az Origo Raymond Chandlert, de nekem inkább Philip Kerr jutott az eszembe. Gordon Zsigmond ugyanis sokkal inkább hasonlít Bernhard Güntherre, mint Philip Marlow-ra vagy Sam Spade-re. Igaz, a Budapest Noir Vörös Margójának felbukkanása (eredetileg egy Villon-balladából elhíresült hölgyemény) kísértetiesen hasonlít a Chandler Kedvesem, Isten veled! (Farewell, My Lovely) piszkos pongyolás női alakjára - és még bizonyára fél tucat másik hasonló karakterre.
Philip Kerr hatása egyértelműen érezhető, és ezt a szerző sem rejti véka alá, hiszen ő maga szövi bele a "kortárs" nyomozót a női főszereplő berlini kalandjaként.
"...Nos, találkozott ott egy Günther nevű emberrel, aki régen rendőr volt. Nyomozó. Ez a Günther egy eltűnt személy után nyomozott... Szóval ez a Günther fogta Krisztinát, és elvitte sétálni Berlinbe. Megmutatta neki, ahogy az Alexanderplatzon éppen a zsidógyűlölő plakátokat cserélik le az olimpiaiakra..." - egyértelmű utalás a Márciusi ibolyákra (alias Halálos március).*
De nyilván ez minden Berlin Noir-fannak feltűnt volna, bár nem vagyunk túl sokan.
A kevésbé találó angolszász borító
Háttérkidolgozás, korrajz jeles, hangulat négyes, jellemábrázolás, stilisztika közepes, dramaturgia és humor elfogadható - kakaspörkölt nokedlivel és gasztronómia dicséretes. A szerző kétségtelenül otthonosan mozog az adott korszakban, bár az általa lefestett '30-as évek nem egyezik az általam kedvelttel, de ezt mégsem vethetem a szemére. A cselekmény kiválasztása lehetett volna kissé szerencsésebb, érződik rajta a Günther-hatás, és a "kárákterek" is kissé vérszegényre sikeredtek - leszámítva Mórt és az ő lekvárkompozícióit -, hiányzik a szinte már nélkülözhetetlen femme fatale, és a főgonoszunk se egy Michael Corleone. Az elődök által - főként Chandler és a Berlin Noir - képviselt sajátos humornak itt sajnos nyoma sincs, ezt némileg hiányoltam is, csupán az előbb említett Mór tata képez némi kivételt. Narrátorunk E/3-ban beszél, vagyis nem Gordon Zsigmond szájából halljuk az eseményeket. A cselekmény valóban pörgő, sőt, mondhatni sodró lendületű, így nehéz a könyvet nem egy szuszra kiolvasni. A pörgés ellenére hiányzik belőle az igazi furmány, és ez főként az utolsó - egyébként zseniális - húzás fényében tűnik furcsának, ahogyan az olvasó az egyik rosszfiú jól megérdemelt haláláról tudomást szerez - több ehhez hasonló megoldást szívesen vennék. Néhol pedig teljesen felesleges - karakterszaporító - jelenteket is találhatunk, mint Vörös Margó hosszú huzavona jelenet a nagy finálé előtt.
Mindent összevetve - ezek ellenére vagy velük együtt - az olvasó igazán sajnálja, amikor a könyv végére ér, mert élvezetes volt végre valami olyasmit olvasni, ami az Oktogon környékén játszódik és nem Los Angelesben vagy New Yorkban.
"Hiába menekülsz. Hiába futsz.
A sorsod elől futni úgy se tudsz..."
Stephen King filmes kalandjainak megismerése után némi részvéttel tekintek azokra a moziként kiherélt könyvekre, melyek teljes kafkai átváltozáson mentek keresztül a filmkészítés során, tisztelet a kivételnek ugyanis a legtöbb könyvadaptáció ilyen. Úgy tűnik, Gordon Zsigmondot is utolérte a végzet, így idén (2016) megkezdődtek a Budapest Noir filmváltozatának előkészületei, és a hírek szerint 2017-ben kerül majd a mozikba, bár a stáblista túl sok reményre nem ad okot. Így elsőre egy Szabadság, szerelem-noirváltozat rajzolódik ki előttünk, de várjuk ki a végét... - a magam részéről a méltatlanul mellőzött Nagy Ervint szívesebben láttam volna Gordon Zsigmond szerepében... vagy Jávor Pált...
PS: Sajnos A budapesti kém már nem sikerült ilyen eredetire, sokkal sablonszerűbb lett, mint elődje. Karády Katalint kár volt megjeleníteni, mert épp annyira nem sikerült, mint Cornwellnek a Sharpe Trafalgarjában Nelson karaktere. Főhősünket is inkább az érzelmei és nem ésszerűség irányítja, egyetlen szó kihozza a sodrából - rejtély, hogy megfontoltság és önuralom nélkül hogyan tudott egyáltalán eddig elevickélni ebben a feszült háborús világban -, a rosszfiúk pedig már említésre sem méltóak. A párbeszédek között is akad pár kihagyható, pl. amikor azon csodálkoznak az angol honfiak, hogy miféle módszereket használ a magyar rendőrség. Helyszínünk sem pusztán a főváros, vagy kis hazánk, hanem szinte fél Európa, de ettől sem lett érdekesebb. Lényegét tekintve "meg van írva", de a sodrólendületű vagy szellemes jelzőket nem aggathatnánk rá.
PS: Sajnos A budapesti kém már nem sikerült ilyen eredetire, sokkal sablonszerűbb lett, mint elődje. Karády Katalint kár volt megjeleníteni, mert épp annyira nem sikerült, mint Cornwellnek a Sharpe Trafalgarjában Nelson karaktere. Főhősünket is inkább az érzelmei és nem ésszerűség irányítja, egyetlen szó kihozza a sodrából - rejtély, hogy megfontoltság és önuralom nélkül hogyan tudott egyáltalán eddig elevickélni ebben a feszült háborús világban -, a rosszfiúk pedig már említésre sem méltóak. A párbeszédek között is akad pár kihagyható, pl. amikor azon csodálkoznak az angol honfiak, hogy miféle módszereket használ a magyar rendőrség. Helyszínünk sem pusztán a főváros, vagy kis hazánk, hanem szinte fél Európa, de ettől sem lett érdekesebb. Lényegét tekintve "meg van írva", de a sodrólendületű vagy szellemes jelzőket nem aggathatnánk rá.
Kondor Vilmos: Budapest Noir, 63. old, Agave Kiadó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése