A babák és bábok kissé félelmetes, ugyanakkor varázslatos világa sok gyermek - és felnőtt - fantáziáját ragadja meg. Manapság talán nem annyira trendi, de gyermekkoromban engem is elvarázsolt annak a horror hangjátéknak az ellenére, melyben egy fiatal házaspárt egy gyűjteménnyi baba gyilkol meg - Chucky akkor még a fasorban se volt. A bábszakkörben sajna csak egy mellékszerepre futotta, ám a kesztyűs bábok helyett egyből a marionettek világa kezdett hívogatni. Ebben döntő szerep jutott a Salzburgi Marionett Színháznak, melynek bábjait akkor csak a Múzsák magazin lapjairól ismertem.
A cél tehát adott, bár még nem tudom, hogyan jutok el oda.
Mozart: Don Giovanni a Salzburgi Marionett Színház előadásában
- minden operához más, az adott témához illő stílusú bábok készülnek
Mozart Figaró házassága című operájának karakterei
Akkoriban a könyvtárak szűkös kínálata mián az ember kénytelen volt egyedül neki vágni a dolognak, így ezt az időszakot bátran nevezhetjük a kísérletezés időszakának. És mivel az ember azzal dolgozik, amit ismer, hát anyagból álltam neki varrni. Persze az rögtön kiderült, hogy a báb teste jelentéktelen súly képvisel, ami a mozgást finoman szólva is nehezíti. Így, bár a végeredmény látványos lett, marionettként kevésbé használható.
A két figura eredetileg más karakternek készült, de egy hirtelen elhatározás következtében Armand és Drusilla lett belőle - elsősorban a hajzat kidolgozása és a köpeny helyetti házikabát billentette át a mérleg oldalát, a női karakternél pedig az, hogy sokkal több fekete fonalam volt, mint aranysárga.
"And remember my name: Armand!"
Drusilla
Mint a képen is jól látható, a súly elosztás, vagyis a súlypontok problémája mellett, mely esetleges súlyok bevarrásával bizonyos szinten orvosolható lett volna, ennek a technikának még egy hátránya van: az arc kidolgozása.
Az első - közben kutyajátékká avanzsált - modellnél megpróbáltam szemet, szájat és bajuszt varrni, rajzolni, ragasztani - orr kialakítására nem sok esély lett volna. Már akkor kiderült, hogy a végeredmény nem lenne túl esztétikus, így színházi hangulathoz igazodva, a bábok a következő verzióban álarcot kaptak.
Marionettként nem működtek túl sokáig, de mint szobadísz, a mai napig kiválóan funkcionálnak, a kérdés azonban nyitott maradt, a megoldás pedig hosszú évekig váratott magára, vagyis egészen pontosan mostanáig. Ebben persze az is közre játszott, hogy a "projekt" parkoló pályára került, és nemrégiben került elő abból a képzeletbeli fiókból.
Mindehhez a löketet egy szicíliai marionett bábú adta, mely olasz származása ellenére az "El Conquistador" - felfedező, hódító, mint Hernán Cortés - spanyol nevet viseli.
El Conquistador - díszes kivitel, egyszerű szerkezet
Az ilyen típusú figurák szerkezete végtelenül egyszerű, nem szükséges a mozgatásához kereszt, amihez a báb testének különböző pontjairól felfelé futó damilokat rögzítik így keltve életre a karaktert. A szicíliai báb mozgatásához két merev drót (1. és. 2.), valamint egy vastag zsinór (3.) kell csupán. Az első kettő a fejet és a jobb kezet, a másik a bal kezet tatja, teszi mozgathatóvá. A speciális színházi előadásmódhoz ez a mozgathatóság bőségesen elég.
Ennek fényében, az ember azt gondolhatná, nem is olyan nehéz egy marionett készítése, de az kétségtelen, hogy szakirodalom mindenképpen szükséges hozzá.
Visszatérés Mozarthoz és a salzburgi marionettekhez
Következik:
Röviden a szakirodalomról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése