Rebecca Blackhorse: A Sakál napja

Frederick Forsyth (1938-) angol író, maga is megjárta a II. világháborút a RAF pilótájaként. A krimijeiről és kémregényeiről ismert szerző számos neves irodalmi díjat tudhat magáénak, mint például az Edgar Allan Poe-díj. Munkájára tudományos igényesség jellemző, így regényeinek száma épphogy húsz fölé csúszott, ötből készült mozifilm - az első a sorban A Sakál napja -, néhányból tévéfilm és egyből musical (Manhattan fantomja - Webber: Love Never Dies). Egyik talán legismertebb regény A Sakál napja (The Day of the Jackal) 1971-ben jelent meg, és 1973-ban mutatták be az ebből készült filmet.

Frederick Forsyth

A Sakál napja egy de Gaulle elleni merénylet, egy névtelen, arctalan bérgyilkos elleni hajsza története. Az e téren hiányos műveltségű olvasó is megnyugodhat, mert Forsyth minden fontos információval ellát bennünket, kezdve de Gaulle karakterétől, az algír válságon át egészen az OAS-ig, de bepillantást nyerhetünk a Scotland Yard és a Sureté működésébe is. Kedvenc idegenlégiósaim sajnos nem a legpozitívabb szerepben tündökölnek, de azért még tartják magukat, bár kénytelenek lesznek felvenni a ritmus az új gyarmatpolitikával.

Talán csak véletlen, hogy a merénylet időpontja és a szerző születésnapja egybe esik - mind kettő augusztus 25. -, vagy pusztán egy jó poén? A magam részéről inkább választottam volna július 14-ét, bár de Gaulle jellemének ismeretében az előbbi is kitűnő választás lehet - de megeshet, hogy az angol szerző nem akart egy pusztán nemzeti ünnepel előrukkolni, inkább egy II. világháborúhoz köthető ünnepséget húzott elő a kalapból.

Mi a közös egy jó krimiíróban és egy jó bérgyilkosban?

Mindkettő egyformán sok időt tölt információszerzéssel,

például a könyvtárban.

Furcsa mód a negatív karakter, a Sakál a főszereplő, bár a jó oldalon több egyéniség is akad, de akárcsak a történetben, úgy jellemábrázolás szempontjából is a szőke angol viszi prímet - a pálmát, mint várható, már nem. Forsyth ezúttal is remekelt, és pillanatfelvételei segítségével oly mesterein rajzolta meg Sakál alakját , hogy a filmkészítőinek sok dolguk már nem akadt, elég volt a mesterre bízniuk magukat:

"A Sakál megállt, rágyújtott, és miközben a lángot cigarettájához tartotta, oldalvást bepislantott a sikátorba. A postahivatal hátsó bejáratához vezetett, és a telefonközpont éjszakai váltása használta. A sikátor alagútjának végében napsütötte udvart látott, amelynek túlsó falán még az előbb szemrevételezett sarokház vészlépcsője utolsó fokainak árnyékát is ki tudta venni. Hosszan megszívta cigarettáját, aztán továbbsétált."*

Néhány borítóvariáns A Sakál napjához:

célkereszt, London és a Notre Dame

Célkereszt és de Gaulle

Minimal art sakállal

Semmit mondó

Egyetlen apróság róható fel a szerző hibájának, a gyakran használt kiszólások, melyek vagy a későbbi cselekményekre vagy későbbi, a műben már nem tárgyalt történelmi eseményekre vonatkoznak. Ezek a delphoi jóslatok teljességgel feleslegesek, és a szerkesztő bátran kihúzhatta volna őket, nélkülük is jól meglennénk, köszönjük. Forsyth stílusán egyébként érezhető, hogy inkább újságíró, mint író, a bonyolult jellemábrázolás valahogy nem az ő szakterülete, de az események forgatagában ezt firtatni nem is nagyon van időnk.

Ezt azonban ellensúlya a helyenként felbukkanó irónia, amely főként az olyan karakterek jellemzésénél ütközik ki, mint az önelégült Saint-Clair, vagy az egyjelenetes Sir Jasper, akinek éleslátását a következőképpen festi elénk Forsyth:

"Ennek köszönhető, hogy végül is hajlandók voltak szemet hunyni egy 1937-ben, Berlinben kelt kissé balkezes jelentés fölött, mely szerint a német újrafegyverkezésnek nem lesz számottevő politikai hatása Nyugat-Európa jövőjére.

A háború alatt ismét Londonban, egy darabig a Balkáni Osztályon volt, s azt a nyomatékos tanácsot adta a kormánynak, hogy Jugoszláviában Mihajlovics csetnikjeit támogassa... (aztán) áthelyezték a Francia Osztályra.

Itt azzal tüntette ki magát, hogy ő állt ki legbátrabbam az algériai Giraud tábornoknak nyújtandó brit támogatás mellett. Nagyszerű politikai irányvonal volt, azaz lett volna, ha az a másik, s alacsonyabb rangú francia tábornok (de Gaulle) meg nem fúrja. Az illető egész idő alatt Londonban tartózkodott és valami hadsereg megszervezésén fáradozott, amit Szabad Francia Erőknek nevezett. A külügyminisztérium hivatásos diplomatái soha fel nem foghatták, hogy egyáltalán miért is állt vele szóba Churchill."**

Az első magyar kiadás 1976-ból.

Naná, hogy Albatrosz Könyvek!

Szép, trendi borító az Alexandrától

Nos, ez inkább elrettentő példa

- van szerző, aki ilyen borító után ölni tudna

A film viszonylag gyorsan, két évvel a könyv megjelenése után került a mozikba, a forgatást már 1972-ben megkezdték. A főszerepet Edward Fox kapta, akire, mintha ráöntötték volna ezt a karaktert - vagy belőle faragták, ki tudja. Edward Fox színészi karrierje A Sakál napja után kezdett felfelé ívelni, előtte csupán mellékszerepeket kapott. Számára nagy lehetőség, kiugrás volt ez a film, és tökéletesen meg is felelt a kívánalmaknak. Fox katonai múltja révén - egy skót ezredben szolgált hadnagyi rangban mielőtt úgy döntött, hogy a családi hagyományokat követve színésznek áll - igazán élethűen formálta a kíméletlen, kaméleonszerű bérgyilkos figuráját, aki civilben kedves, udvarias, elegáns angol úriembernek látszik. A filmet egyértelműen a Fox által megformált Sakál viszi a vállán, a többi szereplő csupán statisztál a drámához.

A Sakál szerepére Michael Caine és Roger Moore is esélyes volt, de Fred Zinnemann, a rendező végül Edward Foxot választotta - ezért külön köszönet.

A színészek között számos ismert bukkan fel, de külön kiemelném az általában mellékszerepeket játszó Cyril Cusackot - itt Gozzi, a fegyverkészítő -, a film végén betoppanó Calthropot megszemélyesítő Edward Hardwicke-et, akit a Jeremy Brett-féle Sherlock Holmes-sorozat Watsonjaként ismerhetünk, illetve Phillippe Léotard-ot, aki számtalan francia krimiben láthattunk verőlegényként.

Elbűvölő mosoly a hölgyeknek

Meg egy kis románc

Szúrós tekintet

Végtelen profizmus - és balance

Hol barnán

Hol őszbe hajlón

A mozifilm pontosan követi a könyv cselekményét, csupán néhány apróbb változtatást eszközöltek a forgatókönyvírók a játék idő "rövidsége" miatt - mellesleg a film így is két és fél órásra sikeredett. Néhány kevésbé valószerű dramaturgia megoldás is jóval fogyaszthatóbb köntösbe került - mint Mme Montpellier figurája -, ugyanakkor a film megtekintésekor az emberben itt-ott hiányérzet alakul ki, amit később a könyv orvosol. A film természetesen önmagában is megállja a helyét, de igazán a könyv olvasása után kerül a helyére minden apró kis részlet.

A rendező és a főszereplő: Zinnemann és Fox

A nagy finálé

Fred Zinnemann (1907-1997), a négyszeres Oscar-díjas, Golden Globe- és BAFTA-díjas rendező ezúttal is kihozta a maximumot mind a történetből, mind a szereplőkből. Két és fél órányi izgalom kis történelem órával keverve. Finom utalások, feszültség, minimalizált vérmennyiség, csekély számú kilőtt töltényhüvely, elmék harca elegáns öltönybe bújtatva.

Georges Delerue (1925-1992), francia zeneszerző, A Sakál napja mellett olyan klasszikusokat jegyez, mint a Cartouche (1962), vagy A szakasz (1986), de nevét ott találjuk az Alain Delon vagy Michael Keaton fémjelezte mozik stáblistáján is.

Az eredeti trailerek nem lettek túl érdekfeszítők, de a fanok szerencsére ezt a problémát is megoldották.

A történethez még hozzá tartozik, hogy 1997-ben készítették el a film erősen amerikailag háziasított remake-jét Bruce Willis főszereplésével, A Sakál címmel, és bár a stáblistán ott szerepel Richard Gere és Sidney Poitier neve is, a vállalkozás nem aratott osztatlan sikert.

1999-ben a Pinguin Readers sorozatában is megjelent A Sakál napja, mint egyszerűsített (4-es szintű) házi olvasmány. Az azóta több újrakiadást is megért kötet illusztrációi azonban igencsak figyelemre méltóak. Bár a történet mindenben követi a regény cselekményét, még is érezhető, hogy Ron Timerre, az illusztrátorra a film is nagy hatással lehetett, hiszen bármennyire is igyekezett a karaktereket másként megjeleníteni, végül mégsem tudott elszakadni a vásznon megjelenítettektől.