Rebecca Blackhorse: Tatsumi Yoshihiro

A számtalan manga-stílus és mangaka közül nehéz választani, de az tagadhatatlan, hogy aki csak egyet is olvasott Tatsumi Yoshihiro történeteiből, az megjegyzi a nevét. Tatsumi a gekiga műfaj képviselője, melyre mind formai mind tartalmi tekintetben a társadalmi realizmus jellemző.

A mester alkot

Tatsumi Yoshihiro 1935-ben született Oszakában, 2015-ben hunyt el Tokióban. Fiatalságára rányomta bélyegét a II. világháború, melynek utóhatásait oly érzékletesen ábrázolta. Első műve, A gyerekek szigete 1953-ban jelent meg. Hazájában több kitüntetést is kapott, 1972 a Japán Képregényrajzolók Szövetségének díját, 2009-ben pedig a Tezuka Osamu alapítványét, de munkája külföldön is számos elismerést kapott nemzetközi díjak és a sajtó révén. Több kötetnyi mangát hagyott az utókor számára, melyekből néhány szemelvény nálunk is megjelent a Papírmozi képregényantológia köteteiben.

Magyar címlapon

"A fiatal olvasók szülei azt gondolták, túl sok az erőszak abban, amit csinálunk, de mi nem hazugsákogat akartuk bemutatni rajzainkkal. Addig is voltak jelenetek, amikor meghaltak a főhősök, de nem ábrázolták a vért, és a vágások helyét lekerekítve mutatták a rajzok... Mi úgy gondoltuk, hogy amikor meghal valaki, az nem így néz ki, és igenis oda kell rajzolni a vért is."*

Az Infernóban Tatsumi megmutatta mire is képes egy mangaka

"Azonnali elutasítás áldozatai lettünk. Az emberek azt mondták, ez nem manga. A történeteink valóságosak és szomorúak voltak... Az emberek féltek tőlünk."

"Nem nagyon rajongtak történeteimért (a magazinok), így elég nagy kompromisszumokat kellett velük kötnöm, amikor például elfogadtam, hogy ne jelentessék meg egy-egy történet végét, mert nem volt elég népszerű a befejezés."*

Ez a pillangók kisasszony-történet egészen más

Tatsumi Yoshihiro rajzai azonban napjainkban már igen népszerűek, a stílus, melyet képvisel belelopta magát a közönség szívébe. A hétköznapi drámák, melyeket igen szemléletesen ábrázolt, ma is jelen vannak, talán ezért is érezzük olyan közel magunkhoz.