Úgy kezdődött, hogy indultam egy pályázaton, ami természetesen nem nyertem, de nem sokkal később, amikor megszületett Drulívia, mégiscsak hasznát vettem az ekkor szerzett tudásnak.
Íme egy kis háttéranyag a drulíviai kerékpáros hadosztály történetéhez!
Hadikerékpár még jóval a Nagy háború előttről.
A kép forrása: http://velo-design.com/2012/06/19/bicyclette-pliante-capitaine-gerard/
„
- Ha az öcsödi huszárok a 17-es magaslatot átkarolják, akkor Székesfehérvár
egyszerűen az ölünkbe hull.
-
Feltéve persze, hogy a nyékládházai kerékpáros zászlóalj idejében beleavatkozik
a hadműveletbe.
-
Egyesülve a csáklánydoroszlói fogatolt tüzérekkel…”[1]
Amikor
először hallottam Molnár tizedes és Gálfy Eduárd zászlós stratégiai
megbeszélést az Afrika-térkép előtt, akárcsak a többiek, én is elmosolyodtam a
„nyékládházai kerékpáros zászlóalj” kifejezésnél. Legtöbbünk előtt ilyenkor egy
csapat, cserkészekhez hasonló egyenruhás kerékpáron ülő alak jelenik meg, akik
megpróbálnak kijutni a II. világháború viharából. Azonban mint azt látni fogjuk,
ez a kép teljességgel téves, bár a Panzer-V hatékonyságához képest igen
jelentéktelennek tűnnek, és az az érzésünk támad, nem sok eséllyel indulnának
egyetlen ütközetben sem. A történelem során azonban számtalanszor
bebizonyosodott, hogy a legegyszerűbb használati tárgy vagy szállítási eszköz
is kiváló eredménnyel alkalmazható egy megfelelő stratéga vezetése alatt.
A
kerékpár története a XVIII. századra nyúlik vissza, a hadikerékpár története még
ennél is később kezdődött, a XIX. század végén. Tényleges hadi alkalmazása alig
egy félévszázadnyi időt ölel fel, mégis jelentős a nemzetközi és a magyar
hadtörténetben is. Hazánkban az I. világháborút követő gazdasági politikai
helyzet következtében és szükségszerűségből kapott egyre nagyobb hangsúlyt, de az
ország domborzata is alkalmas volt a hadikerékpárok alkalmazásához.
A
köztudatban a hadikerékpár alkalmazása nemigen ismert, pedig számtalan ország,
közel 120 éve alkalmazza a mai napig is. Számos hadi esemény előkészítésében és
ütközetben vettek részt kerékpáros alakulatok, akár Dél-Afrikában, Vietnamban
vagy a Don-kanyarnál. A II. világháború alatt a magyar propaganda előszeretettel
használta fel népszerűségüket, napjainkban mégis keveset tudunk rólunk. Sokan
úgy vélik, ez a csapatnem nem annyira „látványos”, mint például a páncélos vagy
ejtőernyős alakulatok, de történetük éppolyan érdekes és jelentős.
Mit
nevezünk hadikerékpárnak?
Tágabb
értelemben minden olyan kerékpár annak számít, amit hadieszközként alkalmaznak,
például a polgári lakosságtól elrekvirált kerékpár is.
Szűkebb
értelemben, az a kerékpár minősül hadikerékpárnak, amit kifejezetten erre a
célra, az alkalmazást figyelembe vett módosításokkal együtt gyártottak (Weiss
Manfréd Művek: 19 M, 32 M, Peugeot: Gérard, Folding[2]
modellek).
A
következő hadikerékpár alaptípusokat különböztethetünk meg:
- összehajtható
(Gérard, Folding – a kormány lehajtható vagy elfordítható, a hajtás a kerékpár
mértani közepénél történt), nem összehajtható (Weiss-féle 32 M);
-
kétkerekű vagy háromkerekű[3]
(tényleges alkalmazása nem bizonyított, kísérleti jelleggel alkalmazták egyes
modelleknél, az első kerék jóval kisebb méretű volt, mint a hátsó kettő);
-
egyéb speciális eszközökkel felszerelt (ládák, szállító és hordozóeszközök).
Érdemes
külön kitérni arra, hová rögzítették a lőfegyvert, kardot vagy akár bajonettet a
kerékpáron (francia kezdeményezés volt, de általános használata nem terjedt el,
a gyakorlatban nem bizonyult hasznosnak). Típusonként ez is változó volt.
Általában a cső előre nézett a fegyver a hátsókerék sárhányójához és az üléshez
volt rögzítve. De gyakran 45 fokos szögben a hátsó kerék és az ülése mentén
csővel felfelé, egyes háromkerekű modelleknél csővel lefelé a jobb hátsó kerék belső
oldalához rögzítették, esetenként a kormányra szerelve, úgy, hogy menet közben
is lehessen használni.
A
kerékpárok estében is szükség volt szaktudással rendelkező személyzet
alkalmazására. A magyar kerékpáros zászlóaljakban például minden
szakasztörzsben volt egy kerékpárműszerész.
Alkalmazásának
előnyei
A
hadi kerékpár legfontosabb előnyei és mondhatni erényei, a mozgékonyság,
gyorsaság, hogy nem igényel üzemanyagot (sem takarmányt, mint a lovak
esetében), és könnyen szállítható. Ez utóbbi igaz főként azokra a modellekre, mint
a francia Gérard, amelyek összecsukhatóak. Jól alkalmazhatók például hegyi
terepen, ahol más jármű esetleg elakadna. Megvan az az előnye, hogy viszonylag
hangtalan - mivel nem rendelkezik motorral, így motorzaj sincs -, ezért is
alkalmas a felderítésre.
Alkalmazásának
hátrányai
Csak
megfelelő minőségű utakon képes a gyors haladásra, például agyagos talajon esős
időben (1939 márciusában, Kárpátalja visszafoglalásánál például az esőzéseket
követően a kerékpárok használhatatlanná váltak a rossz talaj- és útviszonyok
miatt), és a sivatagos, homokos vidékeken egyáltalán nem. A szélsőséges éghajlati
viszonyok között kevésbé alkalmazható. Sebessége a motorkerékpárnál jóval
lassabb.
Alkalmazási
területek
A
hadikerékpárok alkalmazási területe igen széles, általában a következő tevékenységeket
szokták kiemelni.
1
– Felderítési feladatok: gyors, mozgékony és hangtalan, nehéz, hegyi terepen is
alkalmazható.
2
– Futárszolgálat: a már fent említett okokból.
3
– Egészségügyi szolgálat: sebesültszállítás (ez esetben a modelleket speciális
felszereléssel látják el, gyakori két kerékpár összecsatolása). Csak a saját
alakulatának sebesültjeit szállították a zászlóalj legközelebb található
segélyhelyéig.
4
– Hadi események: rajtaütés (az ellenség gyors és észrevétlen megközelítése),
egyéb alakulatok fedezése, biztosítás (gyalogság, lovasság). Önálló zászlóaljak
vagy más egységek kiegészítéseként (gyalogság, tüzérség), gerillaharcok
(Vietnam).
5
– A katonai rendészet vagy csendőrség állományában való alkalmazás: a magyar
csendőrök és az amerikai katonai rendőrség egyaránt használt hadikerékpárokat.
Napjainkban főként ez az alkalmazási terület maradt fenn.
6
– Személy-, küldemény- vagy málhaszállítás. A kerékpár legalapvetőbb funkciója.
A mai értelemben vett hadikerékpár elsődleges alkalmazási területe.
Fontos
megemlíteni, hogy a hadikerékpárok terhelhetősége jóval meghaladta a polgári
alkalmazásra szánt modellek terhelhetőségét.
A hadikerékpár nemzetközi
története
A
hadi kerékpárok hivatalos története az 1880-as évek második felében kezdődött.
Alkalmazása az I. világháborúban szélesedett ki, aztán a két világháború között
fejlesztették ki azokat a modelleket, amelyek a II. világháborúban meghatározó
szerepet játszottak. A hadikerékpárok jelentősebb részvétele a hadieseményekben
főként a II. világháború alatt történt, de a páncélozott járművek és a tömegkommunikáció
fejlődése kiszorította alkalmazásukat.
A
hadikerékpár történetének legfontosabb időszaka az I. és a II. világháború,
valamint a két világháború közti időszak. Földrajzi szempontból az alkalmazás
szinte az egész világot érintette: elsősorban Európát, Észak- és Latin-Amerikát[4],
Afrikát, Ausztráliát és a Távol-Keletet[5].
Az
alábbiakban azokat az államokat emelném ki, amelyek hadtörténetében meghatározó
szerepet játszott a hadikerékpár. Emellett azonban érdemes megemlíteni Belgium[6],
Olaszország[7],
Finnország[8] és
Svájc[9]
fontosságát is.
Amerikai
Egyesült Államok[10]
Feltehetően
az első amerikai hadikerékpár az Illinois államból származó No 633 745,
amelyet 1899-ben alkalmaztak. Tervezése James C. Anderson nevéhez fűződik.
Súlya 45 font (közel 22,5 kilogramm), színe fekete. Az egyik legismertebb
kerékpáros egység a 2. gyalogezred kerékpáros alakulata. A montanai Buffalo
Soldiers (nevük arra utal, hogy az alakulat katonái afro-amerikaiak) szintén
jelentős szerepet játszott. A II. világháború az amerikai hadászatban is
meghatározó volt a kerékpáros alakulatok jelenléte. Az amerikaiak ezen a téren
is hangsúlyt fektettek az emancipációra, külön női hadikerékpárok (Columbia
Compax modellek) is készültek. Az ejtőernyősök a francia Gérard-hoz hasonló
összehajtható modellt használtak, amelyet Compaxnak (Compax Folding) neveztek.
Legjelentősebb modellek: az 1942-es USAAF, a Huffman és Columbia (Compax) gyár
hadikerékpárjai. A US Army-ban kiemelt szerepet kapott a hadikerékpár, főként a
katonai rendőrség állományában, valamint a szállításban, postai- és
futárszolgálatban. Napjainkban a US Airbone (ejtőernyős alakulatok) katonái
használnak összehajtható hadikerékpárokat.
Franciaország[11]
A
francia hadikerékpár, a Gérard Henry Gérard századosról kapta a nevét, aki
Charles Morel mérnök segítségével hozta létre a róla elnevezett hadikerékpárt -
ez a típus 1894-ben vett részt először bevetésen, egy 12 fős egység alkalmazta
Gérard százados vezetésével. 1913-ban hivatalosan is megalakult a Groupes de
Chauseures Cycliste (kerékpáros vadász egység). A Gérard modelleket a Peugeot
cég gyártotta. 1914-ben már több mint 1000 darab készült el. Jelentős szerepe
volt az I. világháborúban. Az első modell (1894) súlya 17 kg[12]
volt, 0,75 m magas és 1,5 m hosszú volt. 1914-es modell ezzel szemben már csak
13 kg volt. A Gérard összecsukható kerékpár, amit a hátára rögzítve tudott
vinni a katona, így könnyebben mozoghatott gyalogosan. Francia kerékpáros
alakulatok nem csak a nyugati fronton kerültek bevetésre, de például Szudán
területén is. A francia hadikerékpár „fénykora” az I. világháborúra tehető.
Mire „a falevelek lehullottak” a francia hadikerékpárok dicsősége is
szertefoszlott.
Nagy-Britannia[13]
Új-Zélandon
a XIX. század második felében a brit egységek már alkalmaztak kerékpárokat a
hadműveletek során, ezek azonban polgári használatra készült modellek voltak.
Elsősorban futárszolgálatra osztották be a kerékpárosokat. Hivatalosan a brit
hadikerékpár alkalmazása szinte egyidős a francia modellekkel. 1885-ben
állították fel az első önkéntes lövészekből álló kerékpáros csapattest. Az első
önálló kerékpáros egység 1888-ban jött létre: a 26. Middlesex-i önkéntes lövészalakulat,
ami később a 25. London megyei zászlóalj (County of London Battalion) lett,
majd 1908-tól megváltozott ismét a neve: Territorial Force-ra. Ez volt a
hadikerékpár történetében a leghosszabb ideig működő önálló alakulat, hiszen
1888-tól egészen 1920-ig állt fenn. Az első hadikerékpár 1888-ban került
bemutatásra. A 26-osokhoz 1888-ban 120 kerékpáros tartozott. Két évvel később a
brit hadseregben már közel 3000 kerékpáros teljesített szolgálatot. A brit
hadikerékpár történetének első jelentős állomása az angol-búr háború
(1899-1902) volt Dél-Afrikában, elsősorban felderítő- és futárszolgálatban
kerültek bevetésre. Itt nagy gondot okozott a briteknek a Daniel Theron által
vezetett búr felderítő különítmény (Theron se Verkenningskorps), akinek a
fejére 1000 font váltságdíjat tűzte ki. A búr háború másik érdekessége a brit hadikerékpárok
szempontjából, hogy a holland Dursley Pedersen modelljeit vették át a britek is,
így mindkét oldalon azonos típust alkalmaztak. Az I. világháború kezdetén az
Army Cyclist Corps 14 kerékpáros zászlóaljból állt. A háború után a
hadikerékpár alkalmazása egyre inkább háttérbe szorul. A II. világháborúban
pedig már egyáltalán nem játszott meghatározó szerepet.
Németország[14]
A
német hadikerékpár története 1885-ben kezdődött. 1892-ben a német
hadikerékpárok a vadász (Jäger – határvadász, illetve könnyű gyalogság)
zászlóaljaknál kerültek alkalmazásra. 1897-ben az Allemande Zechlin[15] bemutatott
egy háromkerekű modellt, amely 11 katona szállítására volt alkalmas. Az I.
világháborúban 8 kerékpáros zászlóalj (Radfahr-Bataillon) valamint 1 lovassági
kerékpáros osztály (Kavallerie Radfahrerabteilung) harcolt. A Versailles-i béke
Németország hivatásos haderejét jelentősen lecsökkentette, nemcsak a létszámot,
de a fegyvernemeket is korlátozta. Magyarországhoz hasonlóan Németországban is
„álcázni” igyekeztek a hadi fejlesztésekre irányuló törekvéseket különböző civil
szervezetek formájában, illetve később hatékonyan átképezhető alakulatok
kialakításában. 1933 után azonban a német hadsereg fejlesztése is fellendült. 1936-ban
a Werhmachton belül több kerékpáros alakulatot is felállítottak. Ezeket később
északon és a keleti fronton kerültek bevetésre. 1941-ben a lettek elleni
harcokban jelentős szerepe volt a kerékpáros osztagoknak. Hadikerékpárt alkalmaztak
a Luftwaffe ejtőernyősei, akárcsak az amerikai és a magyar ejtőernyősök. A II.
világháború után a hadi kerékpár alkalmazása Németországban is megszűnt.
Svédország[16]
Az
első svéd hadikerékpárt 1901-ben alkalmazták, először mint kerékpáros
gyalogság, később, mint a lovasság kísérete, végül pedig hegyikerékpáros
egységekként. 1939-ben már 6 kerékpáros ezred (bicycle infantry regiment)
létezett. A svéd hadikerékpárok a II. világháborúban igen fontos szerepet
játszottak. 1948 és 1952 között az ezredeket megszüntették, átképezték vagy a
Nemzeti Gárdába sorolták az állomány tagjait. 1980-ig pedig kifejezetten
kerékpáros lövész zászlóaljak (cykelskyttebataljon) álltak fenn. A svéd
modellek közül a legismertebbek a modell 1901, modell 1930, modell finsk (finn
modell), modell 1942, modell 104, modell 111. A svéd hadikerékpár gyártásban a
Kronan cég volt a legmeghatározóbb.
[1] A tizedes meg a többiek, 1965,
rendezte: Keleti Márton.
[2] A Folding gyár
a hadikerékpár gyártásának legjelentősebb nemzetközi szereplője. Az első
Folding hadikerékpár, alapjai a francia Gérard-ból eredeztethetők. William
Crowe tervezte 1899-ben a Folding első összehajtható modelljét. Azóta számos
kerékpár készült a cég futószalagjain, és készül a mai napig is. Folding
modelleket szerte a világon gyártanak: Nagy-Britannia, Hollandia, Franciaország,
Olaszország, Oroszország. A II. világháború vége felé fejlesztették ki a britek
számára Raleigh modellt (Sir Walter Raleigh angol felfedezőre utalva), ami
azonban nem került gyártásra – ez hasonló volt az amerikai Compaxhoz. A
franciáknál az egyik legnépszerűbb modell Le Petit-Bi (a kis kerékpár). A
Folding cég 1973-ban világelső volt a kerékpárgyártásban. Európában, Ázsiában
és az Egyesült Államokban összesen több mint 100 üzemük van. The History of the
Folding Bike, www.foldingcyclist.com.
[3] Roger Alma.Soldiers on Cycles,
3weilweb.supertrike.be.
[4] Latin-Amerika változatos
földrajzi adottságai sok helyen szinte lehetetlenné tették a kerékpár
alkalmazását, máshol azonban hatékonyan alkalmazható volt. Az egyik fontos
térség, amely jelentős a hadikerékpár történetének szempontjából az argentin
pampa, ahol már a XX. század elején felállították az első kerékpáros
zászlóaljakat. A másik említésre méltó állam Mexikó, ahol a Folding hirdetése
szerint is alkalmaztak a hadseregben hadikerékpárokat. The History of the Folding
Bike, www.foldingcyclist.com.
[5] Vietnamban a legnépszerűbb és
legegyszerűbb közlekedési eszköz a kerékpár. Így nem meglepő, és nem is
véletlen, hogy a viet-kongok a gerillaharcok során hatékonyan alkalmazták.
Vietnam és a csendes-óceáni partvidék éghajlati viszonyai és földrajzi
adottságai sokkal inkább kedveztek a kerékpárnak, mint a modern
haditechnikának. A másik jelentős távol-keleti ország, amely sikerrel alkalmazott
hadikerékpárokat, az Japán, amely 1900-ban Kína és Korea ellen kerékpáros
alakulatokat vetett be. Később, 1937-ben közel 50 000 kerékpáros gyalogossal
támadta meg Kínát, majd Malaysiát és Szingapúrt is. A japánok Koreában,
Indokinában és Vietnamban elsősorban szállítóeszközként alkalmazták a
kerékpárt. Bicycles Infrantry, en.wikipedia.org.
[6] Bár Belgium mindkét
világháborúban megszállás alatt állt, 1914-ben azonban híressé vált egy
különleges alakulat, a „fekete ördögök”, vagyis az a belga zászlóalj, amely
felvette a harcot a megszálló németekkel. Ez az alakulat 140 tisztből, 3
orvosból és 450 közkatonából állt. Elsősorban az ellenfél lovasságát igyekeztek
meggyengíteni. La Vélocipédie Militaire, www.too-velo.com.
[7] Az olaszországi terepen a
hadikerékpár jól alkalmazható. Az olasz hadikerékpár szintén összehajtható
modell volt. Az úgynevezett Bersaglieri rendelkezett hadikerékpárokkal az I.
világháborúban.
[8] Finnországban a hadikerékpár
történetének legjelentősebb állomása a II. világháború. 1941-ben alakult meg az
1. vadász dandár (kerékpáros alakulat), amely a Szovjetunió ellen harcolt.
[9] Svájc történetében és
gazdaságába meghatározó szerepe jutott speciális földrajzi adottságának. Az
első hadikerékpár 1911-ben került alkalmazásra, és a mai napig több modell is
használatban van. Az egyik legismertebb a MO-05-ös modell. 2003-ban a svájci
hadseregben még 3 kerékpáros zászlóalj volt. Jelenleg már nem teljesítenek
Svájcban szolgálatot kerékpáros zászlóaljak. Swiss Velobrogade Military
Bicycle, bikehugger.com.
[10] US Army Bicycles,
www.thelibroter.be.
[11] Gérard,
lagrandeguerre.cultureforum.net.
[12] Időszámításunk körül egy római
legionárius menetfelszerelése meghaladta a 30 kg-ot.
[13] Roger Alma: Soldiers on Cycles,
3wielweb.supertrike.be.
[14] Rafahtruppen, de.wikipedia.org.
[15]La Vélocipédie Militaire,
www.too-velo.com.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése