Rendszeres olvasók

2019. május 29., szerda

Théophile Gautier: Kleopátra egy éjszakája

A francia romantika korábban bemutatott jeles képviselőjét, Théophile Gautier-t igencsak magával ragadta az óegyiptomi múmiák világa. Jelen esetben tárgyalt műve, a Kleopátra egy éjszakája azonban nem kifejezetten tartozik a múmiairodalomhoz.

Az első magyar kiadás 1922-ből,
fordította Babits Mihály 

Ugyanezt a címet viseli egy rémnovellákat
tartalmazó gyűjtemény is

Ez a kisregény egy klasszikus szerelmi történet egy film noirba illő femme fatale főszereplésével. Nem nehéz rájönnünk, hogy Kleopátra lesz a végzett asszonya, aki a vágyakozás tárgya és maga a halál is egy személyben. Anélkül, hogy a történetbe mélyebben belemerülnénk, bátran kijelenthetem, egyetlen visszatérő múmia sem szerepel benne, ugyanakkor Egyiptom, mint a Múmiák földje jelenik meg.

Kleopátra, ahogy a képzeletünkben él, és a filmvásznon
az Asterix és Kleopátrában Monica Belucci bőrébe bújva

Kleopátra a valóságban,
ha hihetünk a korabeli szobrászoknak

Még ha rómaiak is...

Felmerül tehát a kérdés, hogyan is kerül ide? Nos igazán egyszerű a válasz:
"És aztán, Charmion, neked megmondom van egy gondolatom, amitől félek; a föld más országaiban elégetik a holttesteket és hamvaik hamarosan beleolvadnak az anyaföldbe. Itt azt lehetne mondani, hogy az élőknek egyéb dolguk sincs, mint a halottak megőrzése. Hathatós balzsamokkal tépik ki a romlás karmaiból; megőrzik alakjukat és külszinüket, a lélek elröppen, a porhüvely megmarad és a mostani nép alatt husz nép van, minden város a nekropoliszok  husz emeletén  nyugszik; minden letünő nemzedék egy borus város mumia népességét szaporitja: az atya alatt megtalálhatod a nagyatyát és a dédatyát aranyozott és festett skatulyáikban, olyan módon, mint amilyenek életükben voltak és bármeddig áshatsz, mindig ujabbakat fogsz találni!
Ha rágondolok erre a szalagokba göngyölt sokaságra, a gyászos gödröket megtöltő, kiszáradt kisértetekmilliárdjaira, akik kétezer éve fekszenek ott szemtől-szembe, semmitől meg nem zavart csendjükben, nem, még a koporsóban kuszó féreg zajától sem zavarva és akiket épen fognak megtalálni másik kétezer esztendő után is macskáikkal, krokodilusaikkal, ibiszeikkel, mindazzal, ami akkor élt, mikor ők: borzalom ragad meg és a bőrömön borzongás fut végig. Mit mondhatnának egymásnak? Hiszen még megvannak az ajkaik s lelkük, ha kedve jönne visszatérni, abban az állapotban találná testüket, amelyben elhagyta.
Egyiptom valóban baljós királyság és igazán nem az én kacagó és bolondos énemhez van szabva..."*

Jó szórakozást!

*Babits Mihály fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése