Rendszeres olvasók

2017. március 6., hétfő

Sellő a pecsétgyűrűn - 1967 film két részben

Három évvel Berkesi András könyvének megjelenése után került vetítésre az azonos című film. A forgatókönyvíró-trió: Liska Dénes, Semsei Jenő és Thurzó Gábor egy laza mozdulattal és kiváló érzékkel vágták a kukába a feleslegnek vélt több száz oldalt. Levágtak, hozzátoldottak, kissé megszerkesztették, és végül egy izgalmas - és nem utolsó sorban logikus - történetet hoztak létre felesleges al- és felhangok nélkül.

"Mi a véleményed, Oszi?"

A cselekményen kívül a párbeszédek is egészséges átdolgozáson mentek keresztül, hogy végül karaktereink sajátos színezetet kaphassanak, és ne legyen annyira sablonosak, mint egy B kategóriás amerikai mozi - ehhez persze szükség volt azokra a színészekre is, akik életre keltették őket. Íme egy kiváló példa, "akasztófa humorral" az egykor baráti viszonyban álló Salgó Oszkár és von Schlicken között:

Schlicken: Hogy vagy kisöreg?
Salgó: Kitűnően.
Schlicken: Tudod, hogy fölakasztunk? Nem lövünk, akasztunk. A töltényekre szükség van a fronton.
Salgó: Henrik, szeretném, ha te lennél a kivégző osztag parancsnoka.
Schlicken: Megtisztelsz.
Salgó: Állj mellém az utolsó órában. Szeretnélek pofán köpni.
Schlicken: Melletted fogok állni.
Salgó: Köszönöm.

A szövegkönyv egyetlen rejtett hibája, hogy Schlicken az egyik jelenetben Molke főhadnagyot leőrmesterezi, de mivel Molke már halott, ezt senki sem veszi zokon - vagy csak a nézőket tesztelték.
A gondosan átírt forgatókönyv több gyöngyszemet  is tartalmaz, mint Tulipán kihallgatásra, amire "véletlenül" von Schlicken is betoppan, vagy a leánykérés, amikor Rózsi néni vőlegénye nyilas egyenruhában, szigorú képpel trappol be a Káldy villába, vagy a Mátyás-templom katakomba-jelenete, ami teljességében újszerű megoldás.
Történelmi hűséget természetesen nem várhatunk a filmtől sem, de mivel önmagában véve egy jól sikerült krimiről van szó, hajlamosak vagyunk szemet hunyni a hiányosságok felett. A film azonban mindvégig megtartotta azt a vonalat, amit a könyv az I. részben vázolt fel, vagyis a forgatókönyvírók a  cselekményt a Borsy-Sávos-Salgó-Schlicken négyes köré építették fel. A szereplők motiváció sem sokat változtak, inkább csak letisztultak. Schlicken, a könyvben kezdetben kétértelműen egyértelmű indoka amiért Helmeczy gyilkosára vadászik, vagyis az a "meleg" szeretet itt túlzott bajtársiasságra konvertálódik - vagyis Schlicken mégiscsak ember, inkább, mint Sávos.

Sellő a pecsétgyűrűn - DVD-borító, gyakorlatilag beszerezhetetlen

A szereposztás valóban pazar. Borsy Kálmán szerepében Latinovics Zoltán volt látható, aki normál és hihető keretek közé szorította a főhős gyötrődéseit - de az a bajusz egy büntetés. Salgó Oszkár testre szabott alakját Pécsi Sándor öltötte magára, aki sajátos humorával némi színt visz a komor történetbe. A rideg és számító Sávos főorvost Várkonyi Zoltán alakította, míg a cinikus és kíméletlen von Schlickent Kálmán György, akinek jellegzetes hanghordozásával és "modorosságával" oly kiválóan sikerült újrateremtenie ezt a negatív figurát. A mellékszerepekben is további nagy nevek sorakoznak: Ilonkát Halász Judit, Rózsi nénit Gobbi Hilda, a perifériára szorult Kara Ernőt Mensáros László, Todt századost Szilágyi Tibor, Helmeczyt pedig Somogyvári Rudolf játssza - és ez csak néhány példa.

"Öregem! Ez óriási! Fántásztikus!"

A film zenei anyaga nem különösebben magával ragadó, egyetlen momentumot emelnék ki vájt fülű hallgatónak szánva: azon az éjszakán, amikor a német csapatok megszállják Budapest utcáit, a vészjósló katonai indulóban a Lili Marlene és az Erika dallamait ötvözték - mindkettő népszerű háborús dalnak számított. A Lili Marlene szinte minden II. világháborús filmben felbukkan, az Erikát pedig szemfüles nézők A tavasz tizenhét pillanatában is felfedezhetik.

Lili Marlene

Erika

A könyv és a film egyaránt happy enddel végződik. Bár a könyv igyekszik maradéktalanul igazságot szolgáltatni, míg a vásznon az alkotók megelégednek azzal, hogy a gonosz főnácit rács mögé dugják, így Salgó Oszkár és Borsy Kálmán egyaránt megnyugodhat. Persze érdekes folytatás lenne, ha Schlicken átszállítás közben egyszerűen meglépne, és a gyűrűt egye meg a fene ott, ahol van.

"-Na, mi a baj, kislány?
- Tessék nekem megengedni,  kérem szépen, hogy megnézhessem.
- Nem olyan egyszerű az, kislány, internet is kell ám hozzá."

Jelenleg a film itt megtekinthető:
http://indavideo.hu/video/Sello_a_pecsetgyurun_02_1967

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése