Timur Vermes: Er ist wieder da - Nézd, ki van itt

A II. világháborús utópiák és utórezgések között érdekes helyet foglal el a 2012-ben megjelent (magyar nyelven 2013-ban) Nézd, ki van itt (Er ist wieder da). A cím egy nálunk kevésbé ismert slágert idéz, és ha a borító nem lett volna olyan amilyen, valószínű, hogy kevesen vették volna kézben. Eddig azonban világszerte több mint 700 000 példányban kelt el  és 27 nyelvre fordították le.

Egyszerű, lényegtörő és figyelemfelkeltő:

Er ist wieder da

"...Egyelőre azonban nagyobb szükségem volt megbízható hírekre, egy Völkischer Beobachterre vagy egy Strürmerre, vagy felőlem a Panzerbär is megtette volna... A Völkischer Beobachtert nem találtam, nyilván elkapkodták. Pillantásom belekapaszkodott az egyetlen olyan újságba, amely legalább a tipográfiájával valamelyest ismerősnek tűnt. Frankfurter Allgemeine Zeitung. A hírekre egyelőre nem pazaroltam a figyelmemet, a dátumra koncentráltam.

Augusztus 30.

2011..."*

A kritikusok vegyes érzelmekkel közelítenek a bizarr témájú könyvhöz, de az olvasóközönség furcsamód rögtön ráharapott erre a csemegére. A cselekmény nem túl bonyolult, Adolf Hitler napjaink Németországjában tér magához, és kezdeti botladozásai ellenére végül mégiscsak megtalálja helyét a modern politikai életben. Hogy mindez mitől annyira bizarr? Először is az eseményeket Adolf Hitler személyén keresztül (Hitler az elbeszélő én) ismerhetjük meg, így, aki nincs otthon a II. világháború történéseiben és az akkori hétköznapokban, az kösse fel a gatyáját és készüljön fel rá, hogy sok mindennek utána kell majd néznie. Másodszor, ahogyan egyre jobban elmélyülünk Hitler elméjében, egyre jobban megismerjük emberi vonásait. Harmadrészt pedig, és talán ez a legbizarrabb, hogy ismét arra az útra lép, mint '33-ban, de a szerző az olvasó bízza, mi is lesz a végkifejlet (a történet félig-meddig lezáratlanul ér véget).

A stílus és a témaválasztás tökéletes harmóniában van egymással, ami egyébként a letehetetlen kategóriába emeli a művet. Ezúttal a magyar fordításra sem lehet panasz, így Nádori Lídia nevét külön kiemelném.

A szerző, Timur Vermes félig magyar származású, édesapja '56 után hagyta el az országot. Vermes Nürnbergben született, majd szülővárosában is járt egyetemre, újságíróként több neves újságnak is dolgozott, és a Nézd, ki van itt nem az első könyve, de jelenleg a legismertebb. Külön érdekesség: 2015-ben Vermes fordította németre David Duchovny Holly Cowját. Meglepő azonban - vagy talán mégsem -, hogy ezeken az információkon kívül szinte alig találni róla valamit az interneten. Bízom benne, hogy hamarosan újra összehoz valami hasonlót.

A könyvből egyébként 2015-ben film is készült. A cselekmény némi változáson ment ugyan keresztül, mint az szokás, de a rendezés igyekezett visszaadni a könyv hangulatát. Hitler monológjait reality show-szerű kameratechnikával tették szubjektívvá, így a sikerült nagyjából megőrizni a személyes látásmódot. A végkifejletet kissé túlbonyolították, de ez nyilván a fogyaszthatóság kedvéért történt, bár akad néhány momentum, amin azért nem árt elgondolkodni. Bár a kissé átírt forgatókönyv tartalmaz néhány érdekes dramaturgiai húzást, a karakterek egy része sajnos teljesen átértékelődött. A stáblistából érdemes kiemelni Katja Riemannt, akit több nálunk is ismert német filmben láthattunk, többek között a Mein Führerben, de más ismert arcok is felbukkannak, ráadásul a készítők rendszeresen tesztelik komolyzenei ismereteinket, sőt, még Morriconéra is rálelhetünk. Jelen esetben is igaz, hogy a könyv jobb, mint a film, és a moziélmény előtt érdemes mindenképpen megismerkedni az eredeti szöveggel.

Iwo Jima, amerikai zászló helyett valami egészen más...

És ha már III. Birodalom, akkor néhány hasonló témájú könyvvel sem árt megismerkedni.
Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban (1962 The Man in The High Castle) című regényében például az alapszituáció szerint a Tengelyhatalmak, miután megnyerték a háborút, az Egyesült Államokat két zónára osztották. Nyugaton a japánok, keleten a németek gyakorolják a hatalmat. Az Agave ötletes borítója, hátsó oldalán az Iwo Jima-i győzelem idején készült, híres fotó parodisztikus inverzével, és a bevezető alapján, ez egy pofás kis szatíra lehetett volna, de aki ezt gondolja, az nem figyelt eléggé a címre. A központban ugyanis valóban az ember, az egyszerű, hétköznapi és kissé unalmas ember áll, így a zseniális háttérkép előtt olcsó papírmasé bábuk esetlenkednek. 2015-ben azonos címmel tévésorozat is készült, amelyre abszolút igaz, hogy készült a könyv alapján, de sokkal többet ne várjunk tőle.

G. L. Thompson (alias Gráczer László Tamás) Germánia (2013) című regénye egész jól indul. Miután a birodalom megnyerte a háborút, Európára új világ és béke köszönt. A győztesek azonban igyekeznek eltüntetni a bűnös múlt emlékeit, persze a főhős elől reménytelenül. Kezdetben érdekes, szellemes, tele ötletes utalásokkal, a felétől azonban valami furcsa, értelmetlen és kissé erőltetett heroikus küldetésbe torkollik, ami még kissé ízléstelenre is sikeredett. Siegfried nevű lovagunk jelleme a regénnyel együtt el is vérzik, és az ígéretes háttér végül semmivé foszlik.

Moldova György 1972-es Hitler Magyarországon című kisregénye azonban vajmi kevéssé sorolható ide, hiszen ott Hitler felbukkanása csupán eszköz az akkori magyar viszonyok bemutatására, és a hitelesnek tűnő háttér ellenére sem lett túl birodalmi.

* Timur Vermes: Nézd ki van itt, Libri 2013, ford.: Nádori Lídia