Rendszeres olvasók

2017. július 16., vasárnap

Jörg von Uthmann: Gyilkosok és detektívek

Sokan azt állítják, hogy a nyomtatott könyv végnapjait éli, de ennek megcáfolására elég, ha szét nézünk egy-egy tömegközlekedési járművön, ahol általában jóval több könyvet, mint e-book olvasót látni. Ha beszállok egy metrókocsiba, igyekszem megfigyelni, ki mit olvas. Néha szembe találkozom saját kedvenceimmel, de megesik, hogy felcsípek egy jó tippet. Erre a könyvre is úgy akadtam rá, hogy a mellettem ülő olvasta.

Magyar borító a 2007-es kiadáshoz

Jörg von Ulthmann német szerző, mint az alcím is mutatja, arra vállalkozott, hogy bepillantást nyújtson a gyilkosságok kultúrtörténetébe, és a bűn és bűnüldözés, a kriminológia és krimiirodalom rövid kivonatát nyújtsa. Felvonultat pár jól ismert és néhány kevésbé népszerű példát, érinti a bűnüldözés fontosabb alakjait és elméleteit csak úgy, mint a népszerű regény-, film- és sorozathősöket Auguste Dupintől Hannibal Lecterig. Ezt a nem túl terjedelmes, közérthetően íródott könyvet minden krimirajongónak érdemes végigolvasni, mondhatni alapmű, még ha itt-ott kissé hiányos is.
A szerző olykor sokat időzik számára fontos, de az olvasó számára kevésbé érdekes eseményeknél vagy személyeknél, míg máskor pár mondatban lerendez egy témát, aminél bővebb kifejtést is várhatnánk. Talán kissé részrehajló vagyok, hogy zokon veszem, Columbo hadnagy mindössze hat sort kapott - az sem volt túl eredeti -, és Philip Marlowe sem járt sokkal jobban - de ez nyilván ízlés kérdése. Az viszont már elgondolkodtató, hogy a német sorozatokat, melyeket olyan szépen csokorba szedett - bár nem a maguk teljességében -, miért is nem rendszerezte ugyanolyan precizitással, mint a korábbi alkotások. Legalább annyit elvártunk volna, hogy a Derrick és Az öreg - mindkettő lassan csordogáló történettel és konzervatív értékrenddel dolgozik - és az újhullámos Tetthely valamilyen szinten összehasonlításra kerüljön, nem is szólva a jóval lightosabb Két férfi egy eset-típusú szériákról. És egyetlen apró tévedésre is felhívnám a figyelmet, a 102. oldalon: a Sunset Boulevard filmváltozatával (1950) kapcsolatban a női főszerepet Gloria Swanson játszotta és nem Glenn Close, aki jó negyven évvel később a musicalben alakította Norma Desmondot. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Jodie Foster által alakított karakter A bárányok hallgatnakban nem kezdő rendőrnő, hanem FBI-ügynök palánta, aki még Quanticóba jár - egy újabb hiba pont.

Ulthmann 1997-ben megjelent másik könyve

Ezen apró szépség hibák ellenére ajánlom mindenki figyelmébe Jörg von Ulthmann Gyilkosok és detektívek könyvét, amiből számos ismeretet és jó pár olvasási tippet is meríthetünk.

A Morgue utcai kettős gyilkosságról

Abban kétségtelenül egyetért a krimiirodalom, hogy Edgar Allan Poe teremtette meg az "ősdetektív" figuráját C. Auguste Dupin személyében. Furcsa ugyan, hogy hőse mindössze háromszor remekelt, elsőként A Morgue utcai kettős gyilkosságban (1841), a Marie Roget titokzatos eltűnésében (1842) és végül Az ellopott levélben (1844). E rövid karrier ellenére Dupin hatása felmérhetetlen, számos rokon vonást mutat a jóval több bűnesetet feltáró Sherlock Holmesszal, és A Morgue utcai kettős gyilkosság azóta is kiváló iskolapélda.

Edgar Allan Poe,
aki nélkül Sherlock Holmes ma egészen másként festene

Annak, aki Dupin nyomába ered, jóval könnyebb dolga akad, mint aki például a Sherlock-irodalmon szeretné átrágni magát, hiszen ez utóbbi, hacsak Conan Doyle munkásságát vesszük alapul 1887 és 1927 között, négy regényt és öt novellás kötetet tesznek ki. Auguste Dupin időben a legendás Vidocq és a kriminológiában jártas olvasók számára jól ismert Alphonse Bertillon közé tehető - mindkettő létező személy, akik így vagy úgy belekerültek a krimiirodalomba és a filmvásznon is feltűnnek. Két húsvér kollégájával ellentétben azonban Dupin egy angol zseni agyából pattant ki, amolyan félre sikerült Pallas Athénéként. Dupint egyébként az elbeszélő énen keresztül ismerhetjük meg, aki lakótársa és jóbarátja - mennyi ismerős vonás. Dupin viszont francia, és ily módon a bűncselekmények helyszíne is Párizs. Hogy miféle egyéb párhuzamok vonhatók Dupin és Holmes között, azzal senkit se untatnék, mások már többször megtették helyettem, de ha Az ellopott levelet végigolvassuk, kapásból két Holmes-novella is beugorhat - ez persze nem kisebbíti az egészen más technikával és stílusban író Conan Doyle érdemeit.

Dupin-borító egy japán kiadásról

Amiért belevágtam ebbe a kis vázlatba, lényegében egészen más. A Morgue utcai kettős gyilkossággal, amely mindenütt első helyen szerepel - akár időrendről, akár minőségről van szó - megismerkedni csak mostanában volt szerencsém, míg Sherlock Holmest már az általános iskolában bedaráltam - bevallom, ezért is jártam olyan lelkesen kémia szakkörre. Dupin első kalandját végigolvasva azonban némi csalódást éreztem. Ez a fantasztikusnak tűnő bűncselekmény kurta-furcsán ért véget, és némileg nem túl megnyugtatóan - logikusan meg pláne nem. Gyilkosunk egy orángután, bár brutalitására és gyilkos ösztöneire nem igazán kapunk kielégítő választ - mi itt a XXI. században. Ezen a csalódottságon töprengve később rájöttem, két nagy hibát követtem el: először is rossz életkorban olvastam - tizenévesen kellett volna -, másodszor rossz időben - túl az X-aktákon, Twin Peaksen megannyi Philip Marlowe-n és Columbón. Viszont Poe is elkövetett egyetlen dramaturgiai hibát: a részletesen tárgyalt és iszonyatos gyilkosságokkal olyan magasra helyezi az olvasó elvárásait, hogy utána egy hasonló színvonalú lezárást várnánk. Ehhez képest a megoldás elég snassz, és a kétszeres gyilkos elkövető vígan éli tovább mindennapjait, holott illett volna azért legalább "elaltatni" - mielőtt még egyszer borotvát vesz a kezébe.
Holmes-nál is felbukkan olykor egy-egy állati elkövető, de jóval logikusabb és életszerűbb a viselkedésük.  Az Ezüstcsillagban (1892) nyilvánvalóan önvédelemről van szó, míg A Sátán kutyájában (1902) egy gyilkolásra idomított szelindekről, amit le is lőnek. Ezért kissé suta érvelésnek tartom ez esetben, hogy az állat pusztán azért ölt, mert rájött a dühöngés, és azért nem tekinthető potenciális bűnösnek, mert állat. Ez sem a józanész, sem a morál szempontjából nem kielégítő érvelés, de egy rémtörténethez kellő lezárás lehet.
Dupint különben sem a körülötte zajló események miatt tartom érdekesnek, hanem a saját elemző módszere miatt, amiről meglehetősen pontos képet kaphatunk A Morgue utcai kettős gyilkosságból, és talán ez az, amiért igazán érdemes végigolvasni.

Az első, 1932-es filmváltozat
sokat merített a Nosferatu (1922) árnyjáték-technikájából


2017. június 5., hétfő

Márkus Lászlótól Kálmán Györgyig

Az ünnepi 200. bejegyzés félig-meddig egy régi adósság törlesztése, bár csak mostanában akadt a kezembe Harangozó Márta Márkus Lászlóról írt könyve, ami riportok és személyes feljegyzések gyűjteménye. Lényegében az egész könyvet idézhetném, de hely hiányában és a szerző jogokat szem előtt tartva, ezt inkább mellőzném, de kedvcsinálóként egy részt azért kiemelnék - túl a Laurence Olivier-vel történt találkozáson.

Színházról, színészetről, a háború utáni évekről


"- A maga alakítása - ahogy a kritikámban írtam - nekem is tetszett, ám az egész mű megvalósítása hagyott bennem némi űrt... Beszéljen Csehov Három nővér c. művének bemutatójáról.
- Ott nem tudok külön Kuliginról, az általam alakított figuráról szólni, mert az egészet nagyon szerettem. Imádtam a hangulatát, azt a zenét, amit Ottó beletett, és Almási Évát nagyon szerettem bennem. De különben az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában. Az ötletet Körmendi János írta meg, Mását, a végzet asszonyát azonnal lestoppoltam, és isteni jópofa hülyeség lett belőle. Január 15-én megismételték a szilveszteri programot, amit természetesen az egész ország nézett, és 17-én műsoron volt volt a Három nővér. Éva fölment a színpadra és azt mondta: "Tengerparton  áll egy szikla..." A közönség fuldokolt! Persze, mindenki a paródiára gondolt. Aztán: amikor behozták a szamovárt... Szétesett a színház, majd megjelentem én, mint Kuligin... egy szót nem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm, nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők... egyszerűen le kellett venni a műsorról, mert képtelenség volt játszani."*

Az említett paródia:

"Tengerparton áll a tölgyfa..."

És ha már Csehov, íme egy másik klasszikus, a Ványadt bácsi Alfonzó világszínházából:

"Anya, csája van?"

A korszak egy másik színészegyénisége Kálmán György - mellesleg vagy nem mellesleg Márkus jó barátja -, akit első sorban színpadi szerepeiről ismert, nekem mégis inkább úgy maradt meg, mint a Sellő a pecsétgyűrűnben megformált von Schlicken és a Humphrey Bogart szinkronhangja a Casablancából. Egy új kezdeményezésnek köszönhetően szerencsére azonban beszerezhető Arthur Miller: Az ügynök halála (1960), melyben szintén emlékezetes alakítást nyújtott. Jellegzetes hanglejtése, kesernyés, fanyar stílusa igencsak hiányzik a mai kissé egyhangú színészrepertoárból. Kálmán György személyiségének állít emléket Mikes Lilla: Kálmán György visszatér (1991) című könyve.

"Megértettem, hogy a színészetem eszköz arra,
hogy valakit vagy valamit - nálam jóval többet - szolgáljak.
S ettől a felismeréstől kezdve eszerint éltem.
Célom lett: legalább egy gondolatot vigyen haza az, aki lent ül: a közönség."

Tóth Árpád és Kálmán György


Kálmán György karikatúrája 
Rózsahegyi György műve alapján

Ajánlott link:

*Harangozó Márta: Márkus László, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1984, 199. old.

Eltemetett sorozatok 05 - Mézga család 2015

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennek a sorozat-gyűjteménynek valaha lesz magyar darabja is, de a sors erre is rácáfolt. Mély megrendültséggel tudatom ugyanis, hogy Mézgáék várva várt kalandjai végül az eltemetett sorozatok sorát gazdagítják.

Régi szép idők

A korábban három szériát megért családsorozat - Üzenet a jövőből - A Mézga család különös kalandjai (1968-69), Mézga Aladár különös kalandjai (1972), Vakáción a Mézga család (1978) - hosszú kihagyás után, 2005-ben indult volna, hogy ismét meghódítsa a tévéképernyőt. A projekt előkészületei kissé hosszúra sikeredtek, 2015-ben készült az a két epizód, ami végül kezdete és egyszer s mint lezárása is lett az új sorozatnak (A Mézga család és az ámítógép).

Új idők...

A Vuk-folytatás kevésbé sikerült próbálkozása után jogos félelemmel tekinthetnénk a produkcióra, de aki már látta az részeket, nem igazán érti, miért is került kukába az új széria. A szereplők és a környezet megfelelő módon modernizálódott, egészséges mértékben ötvözve a korábbi jellemvonásokat az új idők által támasztott kihívásokkal. Külön figyelmet érdemel Mézga Aladár szobájában az a Mátrix-plakátváltozat, ami a háttérben csendesen megbújik, vagy a családi fotók a nappaliban, és a gyakran változó családi összkép. A rajzkarakterek hangjaiban történő - olykor szükségszerű - változtatások is üdítően hatnak. Egyedül Harkányi Endre maradt az eredeti stábból, és érthető okokból Romhányi Józsefet is nélkülözniük kellett a forgatókönyírásakor, Reviczky Gábor azonban kiválónak bizonyult Blöki tolmácsolására, és egy pillanatra meglepődtem, amikor Máris szomszéd Tomanek Nándor hangján szólalt meg, igaz később kiderült, hogy valójában Tomanek Gábor - apjától örökölte ezt a szerepet. A történetnek az elkészült két epizód alatt nem volt lehetősége kiteljesedni, de külön köszönet az alkotóknak azért, hogy Nemecsek Ernőt visszahozták. Ezek után kíváncsi lettem volna, mit vihetne véghez ez a gép az Egri csillagokban, de ezt már sosem tudhatjuk meg, mert a projekt túl drágának bizonyult ahhoz, hogy elkészüljön. Az ezt taglaló cikkek szép nagy számokat emlegetnek (250 millió HUF), viszont kicsit falsnak érzem az indoklást, mert ennél jóval több pénz folyik el sokkal értéktelenebb és színvonaltalanabb munkákra.
De koncentráljunk a pozitívumokra, és ha más nem maradt: "Vigyázó szemetek e két részre vessétek!"





Kapcsolódó linkek:
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9zga_csal%C3%A1d
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A9zga_csal%C3%A1d_%C3%A9s_az_%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p
http://rajzfilmovezet.blogspot.hu/2015/07/mezga-csalad-amitogep.html