Az ünnepi 200. bejegyzés félig-meddig egy régi adósság törlesztése, bár csak mostanában akadt a kezembe Harangozó Márta Márkus Lászlóról írt könyve, ami riportok és személyes feljegyzések gyűjteménye. Lényegében az egész könyvet idézhetném, de hely hiányában és a szerző jogokat szem előtt tartva, ezt inkább mellőzném, de kedvcsinálóként egy részt azért kiemelnék - túl a Laurence Olivier-vel történt találkozáson.
Színházról, színészetről, a háború utáni évekről
"- A maga alakítása - ahogy a kritikámban írtam - nekem is tetszett, ám az egész mű megvalósítása hagyott bennem némi űrt... Beszéljen Csehov Három nővér c. művének bemutatójáról.
- Ott nem tudok külön Kuliginról, az általam alakított figuráról szólni, mert az egészet nagyon szerettem. Imádtam a hangulatát, azt a zenét, amit Ottó beletett, és Almási Évát nagyon szerettem bennem. De különben az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában. Az ötletet Körmendi János írta meg, Mását, a végzet asszonyát azonnal lestoppoltam, és isteni jópofa hülyeség lett belőle. Január 15-én megismételték a szilveszteri programot, amit természetesen az egész ország nézett, és 17-én műsoron volt volt a Három nővér. Éva fölment a színpadra és azt mondta: "Tengerparton áll egy szikla..." A közönség fuldokolt! Persze, mindenki a paródiára gondolt. Aztán: amikor behozták a szamovárt... Szétesett a színház, majd megjelentem én, mint Kuligin... egy szót nem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm, nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők... egyszerűen le kellett venni a műsorról, mert képtelenség volt játszani."*
Az említett paródia:
"Tengerparton áll a tölgyfa..."
És ha már Csehov, íme egy másik klasszikus, a Ványadt bácsi Alfonzó világszínházából:
"Anya, csája van?"
A korszak egy másik színészegyénisége Kálmán György - mellesleg vagy nem mellesleg Márkus jó barátja -, akit első sorban színpadi szerepeiről ismert, nekem mégis inkább úgy maradt meg, mint a Sellő a pecsétgyűrűnben megformált von Schlicken és a Humphrey Bogart szinkronhangja a Casablancából. Egy új kezdeményezésnek köszönhetően szerencsére azonban beszerezhető Arthur Miller: Az ügynök halála (1960), melyben szintén emlékezetes alakítást nyújtott. Jellegzetes hanglejtése, kesernyés, fanyar stílusa igencsak hiányzik a mai kissé egyhangú színészrepertoárból. Kálmán György személyiségének állít emléket Mikes Lilla: Kálmán György visszatér (1991) című könyve.
"Megértettem, hogy a színészetem eszköz arra,
hogy valakit vagy valamit - nálam jóval többet - szolgáljak.
S ettől a felismeréstől kezdve eszerint éltem.
Célom lett: legalább egy gondolatot vigyen haza az, aki lent ül: a közönség."
Tóth Árpád és Kálmán György
Kálmán György karikatúrája
Rózsahegyi György műve alapján
Ajánlott link:
*Harangozó Márta: Márkus László, Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1984, 199. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése