Rendszeres olvasók

2019. szeptember 7., szombat

Dorian Gray visszatér


Dorian Gray visszatér

Hogy Dorian Gray karakterében több is van, mint egy nárcisztikus személyiség bukása és egyéb morális tanulságok, mi sem bizonyítja jobban, hogy figurája máshol is felbukkan. Elsőként a The League of Extraordinary Gentlemen című képregény hasábjain és a filmváltozatban is. A képregény első része 1999-ben jelent meg, a mozi pedig 2003-ban. Az alapgondolat nem túl eredeti, de nem is annyira rossz, neves irodalmi alakokat terel egy csapatba, cél a világ megmentése - mi más. De már maga a cím is némi iróniát rejt, mert a getlemenek között rögtön ott találjuk Mina Harkert, aki inkább lady, még ha vámpír is.

Dr. Jekyll, Mr, Gray, Némó kapitány, Allan Quatermain,
Mrs Harker, a láthatatlan ember és Sawyer ügynök

A 2003-as filmváltozatban, számos hibája ellenére, amit némi humorral igyekszik kompenzálni - melyek közül a Fantom nevű főgonosz és az opera közti összefüggés mindenképpen figyelemre méltó - Dorian Gray karaktere igazán érdekesre sikerült. Múltbeli afférja Mrs Harkerrel éppúgy megfűszerezi a filmet, mit szarkasztikus megjegyzései, és igazán kár, hogy a rossz oldalon állva végül el kell buknia, mert szívesen elcserélnénk Tom Sawyerrel, aki viszont harmatgyengére sikeredett. A karakter sikerében persze nagy szerepe volt Stuart Townsendnek is, aki magára öltötte Grayt.
Az ír származású Stuart Townsend nem is annyira mellesleg játszott már hasonló szerepet a 2002-es Queen of Damned (Kárhozottak királynője) című Anna Rice-adaptációban, ahol Tom Cruise után ő lehetett a második Lestat.

Egy bonyolult lélek... 

...és arcképe

Több mint tíz évet kellett várni Dorian Gray következő felbukkanására a Penny Dreadfulra, (Londoni rémtörténetek 2014-16). A türelem ezúttal is rózsát termett, méghozzá nem is akármilyent!

A társaság ezúttal is igen színes:
dr. Frankenstein és teremtményei,
farkasember, vámpírok, boszorkányok és vámpírvadászok,
no meg persze Dorian Gray 

A Penny Dreadful cselekményszövése jóval összetettebb annál, hogy pár sorban összefoglalható lenne, és legnagyobb sajnálatomra Dorian Gray mindössze egy igen izgalmas mellékszál, amely olykor kissé háttérbe szorul, annak ellenére, hogy hosszabb-rövidebb afférba keveredik főbb szereplőinkkel - általában inkább rövidebb. Kezdetben nem is igen más látható ebből karakterből, mint a végtelen elegancia, a szépség iránti őszinte lelkesedés és a gyönyörök vég nélküli élvezete. Valahol a második szezon közepe táján azonban fény derül a kevésbé szalonképes és publikus valóságra, és akkor nyer igazán értelmet a Dorian Gray jelképező, és a főcímbe is szereplő kígyó.

Kleopátriai utánérzés, vagy a bibliai gonosz jelképe?

A klasszikus elemeken túl, mint a hatalmas portré-gyűjtemény, az átható zeneiség - ezúttal Chopin helyett Wagnerrel kell beérnünk -, néhány új elemmel is gazdagodik a paletta. Dorian Gray arcképe a 2009-es nagy moziban is élőbb volt, mint festmény esetén illenék, de a Penny Dreadfulban már láncokat is kap, ami arra enged következtetni, hogy legalább egy majdnem sikeres szabadulási kísérletet tudhat a magáénak. Ez a Dorian Gray sem fél szembenézni saját lelki romlottságával, de esze ágában sincs moralizálni, ezért azonban csöppet sem haragszunk rá.

Egy nap, amikor ezek a láncok kioldódnak,
felelned kell a bűneidért

A Penny Dreadfulnak köszönhetően Dorian Grayt is utolérte a franchise-rendszer, és a gyűjtők legnagyobb örömére, már baba formájában is kapható. Valóra vált tehát az álma, műanyagból készített fiatalsága örök marad, legalábbis a megfelelő hőfokon.

Dorian Gray arcképe és figurája

A Dorian Grayt megszemélyesítő Reeve Carney igazán érdekes karriert tudhat a magáénak, hiszen a Broadwayn Pókemberként kezdte - efelett még mindig nem tudtam napirendre térni. Színészi kvalitásai megkérdőjelezhetetlennek, és reméljük, kiváló szerepekben gazdag jövő áll előtte, de zenészként is épp úgy megállja a helyét. Több lemeze jelent meg eddig, melyek közül talán a legkiforrottabb a Mr. Green. Ehhez az albumhoz klipp is készült Love me Chase me címmel.



Ajánlott linkek:

Ehhez képest némiképp szánalmasnak nevezhető az a próbálkozás, amit a Sabrina hátborzongató kalandjai (Chilling Adventures of Sabrina) című sorozatban láthatunk - a Sabrina, a tiniboszorkány című halvány opusz horrorizált újragondolása. Ebben a változatban Dorian Gray egy bárt vezet, és bár akad néhány jó poén, valahogy nem igazi.

Szép-szép, de azért hiányzik belőle valami

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése