A rendszerváltás körül indult útjára, a sajnos nem túl hosszú életű Denevér Könyvek-sorozat - talán, hogy kitöltse az Albatrosz-könyvek hiánya okozta űrt. Ez a krimi-sorozat elsősorban olyan szerzőket jelentetett meg, akik korábban a két háború között nagy sikernek örvendtek, de a háború után gyorsan elfeledkeztünk rólunk - mert muszáj volt -, itt jelent meg többek között Gaston Leroux kevésbé ismert alkotása is, A Nap felesége. Az első denevér-könyvem - nem túl meglepő, és igen frappáns módon -, a Denevérember, közismertebb nevén Batman Tim Burton-változatának könyvadaptációja volt - amit egyébként ajánlok mindenki figyelmébe, mert egészen jól sikerült, és pár a filmben kevésbé érthető poén itt sokkal ütősebbre sikeredett. Most, hogy krimikre vadászom, ismét felfedeztem ezt a sorozatot, és az ismerkedést egy klasszikusnak számító művel Az ezüst agárral kezdtem.
Az ezüst agár denevéres borítója
Az ausztrál születésű James Morgan Walsh (1897-1952) számos detektívregénye megjelent a két háború között magyarul (Az ezüst agár, A fehér álarc, A fekete árnyék, A zöld bálvány, A bíbor pecsét). Kortársai csak úgy emlegették: az ausztrál Edgar Wallace - e szerzőről lásd lejjebb. Nagy sikerű detektívregényei ötvözik a Holmes-féle módszereket a megfelelő mennyiségű romantikával, és bármennyire is igyekszik tagadni, ízig-vérig britre sikeredtek.
Az ezüst agárban minden együtt van, amit krimiolvasó csak kívánhat: a Tong és a Triádok meg a tibeti szerzetesek - a lámát és a Tongot összekombinálni igen élénk fantáziára vall - kontra Scotland Yard és Sureté. Egzotikus helyszínek, mint Burma, és a lezáráshoz a jó öreg Anglia, vagyis London. Lordok és ladyk, gyanús kínaiak és félvérek - itt azért akad némi erősen brit felsőbbrendűségi tudat is. Titkos dobozok, véres fegyverek és kitépett hajszálak. Karaktereink nem túl mélyek, de azért tudnak meglepetést okozni, és a végén persze minden láncszem a helyére kerül, a bűnös elnyeri méltó büntetését. Úti olvasmánynak kiváló, de nagyobb mélységet ne várjon az olvasó, bár mondjuk a passzív női karakter kissé idegesítő, és Holmes-variációnk se túl eredeti.*
Walsh regénye mindenesetre emészthetőbb a mai közönség számára, mint Edgar Wallace cselekménytől és sztereotípiáktól hemzsegő, már-már bosszantóan túlbonyolított művei, melyek szintén napvilágot láttak a Denevér-sorozatban (A kék kéz, A kalandor, A titokzatos ház). Wallace (1875-1932) nevéhez fűződik egyébként King Kong, az óriás gorilla karakterének megszületése is. Titka nyilván a fogyaszthatóságra való törekvés, olykor az igényesség rovására, de az utókor azért szívesen lapozza fel könyveit. A Denevér-sorozat borítói pedig olyan jól sikerültek, hogy még engem is megtévesztettek.
A kék kéz
- avagy hogyan ad el egy jó borító egy kevésbé jó könyvet
Ahogy Sherlock Holmes az egyik filmváltozatban megjegyzi: "az élet tapasztalás". Így elmondhatom, én is sokat tapasztaltam e nagy elődök olvasása közben, és igyekszem körültekintőbben "vásárolni".
J. M. Walsh művei
http://www.classiccrimefiction.com/j-m-walsh.htm
Edgar Wallace művei
http://onlinebooks.library.upenn.edu/webbin/book/lookupname?key=Wallace%2C%20Edgar%2C%201875-1932
*És bennem még mindig ott motoszkál a kérdés, ami inkább már a fordítót érinti. Hogyan is értelmezhetnénk ezt a mondatot: "Diol Slim vállat vont, ezzel jelezte, hogy nem szívesen emlékszik a detektívre" (87. old.)? A vállvonogatás általában nem az érdektelenség jele? Vagy lemaradtam valamiről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése