2015-ben került vetítésre Az öltöztető (The Dresser) című film, Ronald Harwood 1980-as színdarabjából, mely nagy sikert aratott a West Enden és a Broadway-on egyaránt. A darabot 1983-ban vitték először filmre.
Lear békében és háborúban
A szereposztás igazán ígéretes: Anthony Hopkins, Ian McKellen és Emily Watson, sőt. Edward Fox is feltűnik a színen, aki a '83-as filmben is játszott - akkor más szerepet. A történet a II. világháború alatt játszódik, de valójában ez csak háttér, a központi motívum egy öregedő színész magánéleti és szakmai dilemmája. A "show must go on" életérzésen túl egy zseniális, de emberként nem túl szimpatikus karakter rajzolódik ki előttünk, akit Hopkins zseniálisan formál meg - de a Túlélni Picassót után ez nem meglepetés. A színdarab dramaturgiája is figyelemre méltó, hiszen a nagy karaktert az árnyékban meghúzódó öltöztető figuráján keresztül ismerhetjük meg. Kettőjük viszonyában a szerepek olykor felcserélődnek, és groteszk módon míg a nagy művész névtelen és ez által félig-meddig személytelen toposszá válik -, a szürke kis öltöztető "megnevesül", a darabon belül így mestere előtt áll. Van némi kínai doboz technika is a történetben - dráma a drámában - , ahogy Lear "elveszti" lányait, úgy "veszti el" a nagy színész a hozzá kötődő vagy kötődni vágyó nőket szinte a darabbal párhuzamosan. Ez a párhuzam a végkifejletben teljesedik ki. Mindez persze nem ennyire egyszerű, a műnek úgy mond több rétege van, nem is említve a nézőben kialakult egyedi értelmezésektől. Az öltöztető azonban nem tartozik a könnyen fogyasztható alkotások közé, érdemes előtte ráhangolódni, felkészülni, hogy valóban élvezni-értékelni tudjuk.
Sztár és rendező: Irons és Hopkins
Némiképp könnyedebb a 1988-as Kisvárosi komédia (A Chorus of Disapproval), ami egy walesi amatőr, zenés darabokra specializálódott társulat hétköznapjaiba nyújt betekintést. A színdarab furcsa mód 1984-ben íródott Alan Ayckbourn tollából. Guy Jones, a társulat új tagja egy jelentéktelen mellékszereppel kezdi karrierjét, és miközben eljut egészen a főszerepig, a néző alaposan kiismeri a kisváros számító és alattomos lakóit. Jonest, a naiv és esendő kívülállót Jeremy Irons, a város talán egyetlen tisztességes polgárát, az amatőr színház kissé nehéz természetű rendezőjét pedig Anthony Hopkins formálja meg. Hopkins árnyékba húzó feleségét Prunella Scales alakítja, aki a Waczak Szállóban John Cleese Sybilljeként nálunk is ismert. A történetben a Koldusopera előkészületein túl, szerelem, féltékenység, barátság és némi telekspekuláció is feltűnik. A kínai doboz ezúttal is remekül működik, Jones és Bicska Maxi párhuzama a cselekmény előrehaladtával - a szerelemi viszonyok tekintetében - egyre nyilvánvalóbb, és bár Bicska Maxi a darab végén kegyelmet nyer, Jones-t kitaszítja magából a város. De végüllis komédiáról van szó: Jones, miután megszabadult a ránehezedő és olykor kissé fullasztó emberi viszonyoktól, új életet kezd egy új városban és azonnal visszatér nagy szerelméhez, az amatőr színjátszáshoz. A filmet érdemes angol nyelven is megnézni, mert a magyar szinkron nem igazán tudja visszaadni az eredeti hatást, és a fordításban is akad egy-két gyenge pont - az első próba után például, amikor Mrs. Washbrook "All Through the Night"-tal búcsúzik Ironstól, az utalás egy másik zenés darabra, Cole Porter Anything Goes-ára, és ennek ismeretében már van értelme Hopkins magyarázatának is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése