Rendszeres olvasók

2015. augusztus 21., péntek

Hannibal-sorozat: Will Graham, mint Hugh Dancy

Hannibal Lecter ellenpontja történetünkben kétségtelenül Will Graham, akiből szám szerint hármat jegyzünk - eddig. Ha kronológiai sorrendben nézzük ismét a '86-os Embervadászhoz visszakanyarodva, manapság a Los Angeles-i helyszínelőkből Grissomként ismert William Petersen nyitja a sort. Klasszikus alakítás, semmi pszichózis, hiányzik belőle a későbbi "érzékeny" vonulat, az empátia. Összegezve: egy megszokott nyomozó karakterrel állunk szemben.
Másodszereposztásban Edward Norton kapta a lehetőséget, hogy szalmaszőkére festve, enyhe feminin vonásokkal vegye fel a harcot az éppen aktuális, kevésbé intelligens pszichopatával szemben. Norton segítségére van a kiváló operatőri munka és a megfelelő ritmusú vágások dramaturgiája, amelyek érzékletessé teszik empatikus, "beleérző" képességét. Edward Norton a Legbelső félelemmel (1996) és az American History X-szel (1998) írta be magát a filmtörténetbe - no meg azzal, hogy egy ideig Salma Hayek férje lehetett -, és bár tudjuk, hogy zseniális színész, azóta számos érdekes és érdektelen filmben kapott szerepet - ez utóbbira talán a legjobb példa a Hulk (2008), amelyben főszerep játszott ugyan, de nem nagyon vettük észre, hogy benne van.
A sorozatban Hugh Dancy ölthette magára Graham kissé neurotikus személyiségét, de számára ez nem okozott különösebb nehézséget, mert már korábban nagy rutinra tett szert hasonló karakterek megformálásában.

Vérfarkasok nyomában; valamivel könnyedebb téma, mint egy pszichopata:
csak a fizikai épségünk forog veszélyben, az elménk nem 
- persze némi vallási színezetet azért kapott a történet -

Lányos arcvonásokkal, borostásan vagy rövid szakállal érzékeny "intellectuel" benyomást keltve gyakran külsejéhez igazodó szerepekben láthatjuk. Dancy is feltűnik a 2004-es Arthur királyban, mint Galahad - kicsi a világ. Mintha csak rá írták volna az Adam (2009) főszerepét is, amelyben egy aszperger szindrómában szenvedő fiatal férfit játszik. Ezek után már meg sem lepődünk a Savage Grace-ben (Vad hála vagy más ferdítésben Kegyetlen báj 2007) általa alakított félmeleg karakteren - eredetileg egészen az, de a történetben mégis rácáfol erre.
A legérdekesebb mégis a Blood and Chocolate (Vér és csokoládé 2007) című, mondjuk talán lightos horror - furcsa játéka a sorsnak, hogy ugyanezt a címet szánja doktor Chilton már soha el nem készülő könyvének, és hogy a Hannibal által elkészített közös desszertjükben is keveredik némi vér a csokoládé mellé. Dancy ezúttal "egyszerű" embert játszik, igaz művészlélek, akinek egyetlen bűne, hogy egy vérfarkaslányba szert bele. A falkaegysége szent, és amikor Dancy önvédelemből megöli a lány "bátyját" - kicsit olyan Tybald halott feeling a család részéről - finom szólva is elszabadul a pokol. Dancy alakítása előrevetíti a később megformált Will Graham-i gyötrődő hős figuráját, de mivel klasszikus szerkezetről van szó, a végén minden jóra fordul. A film további érdekessége, hogy Bukaresten játszódik - eredeti ötlet megint előhúzni Vlad Tepes hazáját -, és a vérfarkasok között feltűnik Dobó Kata is.

Ismerd meg a rács mindkét oldalát és megtudod, ki vagy...
"This is my design"

A technika ezúttal is fokozottan Graham hasznára van, de ez semmit sem vesz le a Dancy színészi képességéből. Sőt, a történet során alapos jellemformáláson-formálódáson keresztül vergődő karakter látásmódjához szinte már kötelezően hozzátartoznak a különböző effektek. Az új Will Graham penge élen táncol: még nem tudni, hogy a józanság vagy őrület győz-e az elméjében. Úgy tűnik, eléggé tanulékony, de túlságosan érzelgős. Hannibal Lecter mellett pedig néha olyan "kalandokat" is átél, amelyekről inkább lemondott volna. Kezdetben FBI-osnak túl bölcsész, a végére azonban - hála a lelkiismeretes oktatásnak - csak kitanulja a szakmát.

Következik: Hannibal-sorozat: Othello és Frankenstein menyasszonya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése