Először is nem árt hozzávetőleges vázlat készítése, ami segít néhány fontos kérdés eldöntésében.
Mivel még sosem dolgoztam ezzel az anyaggal, nem tudtam, száradás után mennyire törékeny, például a kéz- és lábfej milyen részletességgel dolgozható ki, egyáltalán, mennyire könnyen formázható. Ennek fényében praktikusabbnak látszott az egész figurát egyben egy drótvázra elkészíteni elkerülve, hogy az illesztésnél esetleg itt-ott leváljon egy-egy darab.
A marionett végtelenül egyszerű, mozgató kereszttel "működő" típusnak lett tervezve, öt függesztési ponttal (fej, lábfejek, kézfejek), ez megkönnyíti majd később az öltöztetést, mert nem kell a csípőnél külön részt kialakítani a ruhán.
Sarkalatos kérdés volt továbbá a fej mozgathatósága, vagy illesztése, amit nemes egyszerűséggel ebben az esetben úgy oldottam meg, hogy a fej és a törzs egy elemként lett kialakítva.
Lényeges eldönteni, hány elemből álljon a bábú,
és hogyan kapcsolódjanak egymáshoz
Ezután következett a drótváz megalkotása. A váznak több funkciója is van. Először is csontvázként szolgál, amire felépíthető az anyag - a száradás után derül ki, mennyire válik el a már megszáradt gyurma és a fémdrót. Másodszor drótból készülnek az illesztékek, jelen esetben egybe kulcsolódó zárt körök - illetve körszerű alakzatok. Harmadszor ebből készül a mozgatáshoz szükséges damil rögzítésére szánt karika is.
Drótváz,
ami egyenlőre még kissé eklektikus képet mutat
Nem volt más hátra, elő a gyurmával!
Gipsszel, anyaggal és - mint mindannyian - gyurmával már dolgoztam, ezért bevallom, azt reméltem, ez a levegőn száradó gyurma valahol az agyag és a gyurma között van: formálhatósága a gyurmához hasonlít, későbbi szilárdsága pedig az anyagra. Ami azt illeti, a valóság ettől igencsak eltér. Nehezen formálható, és ha nem egy tömbből dolgozunk, az összegyúrt részek látványra nem nyújtanak homogén felszínt. Tegyük hozzá, hogy nem talapzaton, vagyis stabil pontra helyezett anyaggal dolgoztam, hanem egy levegőben lógó vázra igyekeztem ráilleszteni az elemeket.
Ez a pozíció nem igazán kedvez a részletgazdag kidolgozásnak, vagy az egyenletesen sima felszín kialakításának. Mint a következő képen jól látható, a figura, hosszas küzdelem ellenére is kissé szekrénymesés lett. Egyedül a fej megformálásával nem akadt gond, bár az anyagfelszín elsimítása a rendelkezésre álló eszközök segítségével sem lett igazán hiba nélkül való.
Elég hamar kiderült, hogy a kézfej esetében a hüvelykujj külön megformálása egyszerűen lehetetlen, már formázás közben szétmorzsolódott. A lógatás következtében a lábfej kialakítása sem volt túl egyszerű, folyton igazgatni kellett: harc a gravitációval. Ennek következtében végül is a két láb hossza nem tökéletesen egyforma, de a felöltöztetett bábúnál nem fog látszani.
A közel fél kilónyi gyurmából elkészült báb 35 cm magasságú lett.
A szaktársak tapasztalataira hagyatkozva - a gyártó ugyanis nagyvonalúan lefelejtette a csomagolásról a száradási időt - a bábú több napos száradás előtt áll. Kisebb figuráknál javasolnak min. 24 órát, és mivel a törzs és a fej igen vastag, nyilván esetünkben a 2-3 nap sem biztos, hogy elegendő. A száradás első jelei több órával később jelentkeztek, akkor kezdett el kifehéredni az anyag.
Azonban a száradás alatt sem unatkozik a bábkészítő, hiszen ez az idő alkalmas az öltözék és egyéb kellékek elkészítésére.
A valóságban szerencsére ennél azért jobban fest
A paróka kialakítása nem okozott különösebb nehézséget,
az orr, az áll és a szemöldökcsont pedig megadja az arc karakterét
Következik:
A ruha, amely nem csupán öltöztet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése