És ismét - vagy megint - a jó öreg Julian Szemjonov, ezúttal azonban valami egészen érdekes sült ki ebből a kémregénynek is beillő művészettörténet kis szösszenetből, ami Az aukció címen került kalapács alá - a magyar cím az eredeti címmel azonos.
A magyar kiadás borítója 1988
Az új orosz kiadás borítója
Történetünk ezúttal a II. világháború során eltulajdonított orosz (szovjet) műkincsek visszaszerzéséről szól, pontosabban egy Vrubel-festmény megszerzéséről.
Vrubel önarcképe 1885
Mihail Alexandrovics Vrubel (1856-1910) a cári Oroszország számkivetett művészei közé tartozott, munkásságának jelentőségét az utókor értékelte igazán. Egyéni ábrázolás módjához mentális betegsége is hozzájárult. Vallásos témájú képei mellett könyvillusztrációkat is készített, később pedig, hogy saját démonaival könnyebben megküzdhessen, elkészítette démon-sorozatát. Belsőépítészként moszkvai palotákban dolgozott, majd színházaknak díszletet és jelmezt tervezett többek között Rimszkij-Korszakov számára.
Vrubel egyik legismertebb festménye: Ülő démon a kertben 1890;
ez a kép a regényben is fontos szerepet játszik
A festmény természetesen csak ürügy egy ki-kicsoda az orosz irodalomban, zenében és művészettörténetben, és bizony az olvasónak fel kell kötni a harci alsót, ha fel akarja venni a tempót a szerzővel - vagy bújhatja percenként a lexikonokat. Ennek ellenére - vagy ezzel együtt - a történet egyáltalán nem sablanos, lassú vagy lapos. Érdekes karakterek jelennek meg az igazság mindkét oldalán, bár kétségtelen, hogy a szerzői én, a szovjet író, Sztyepanov figurájában bontakozik ki, akit mindenki KGB-ügynöknek vél, de hogy valójában mi is, azt az olvasónak magának kell eldöntenie. Persze beszáll a ringbe a CIA és az MI-5/6 is, bár változó sikerrel. James Bond és Ian Flemming pedig valószínűleg gyakran csuklott, mert párszor ők is említésre kerülnek.
Számomra azonban sokkal izgalmasabb karakter Rosztopcsin herceg, a cári világ utolsó bástyája, aki arisztokrata mivolta ellenére továbbra is szereti Oroszanyácskát, és tekintélyes összegekkel támogatja a műkincsek visszajuttatását. A háború alatt persze az ellenállásnak dolgozott, de sosem tért vissza Moszkvába. Egy kissé piperkőc világpolgár benyomását kelti, pedig kíméletlen ellenfél.
Szemjonov: egy szovjet szerző, aki kémekről írt
A könyvben persze találunk némi finoman belecsempészett propagandát, ugyanakkor az utánozhatatlan Szemjonov-humor sem maradhat el:
"Nekem is vannak emlékeim Párizs német megszállásának első napjaiból, csak én illegálitásban voltam, nem az Operaházban."*
Monomah sapkája,
a kihagyhatatlan Kozmosz Könyvek darabja
Külön köszönet a Monomah sapkájáért**, ami gimnáziumi éveim meghatározó osztály-kirándulás túlélő olvasmánya volt. Vlagyimir Szavcsenko Monomah sapkája című sci-fije a teremtés egyik speciális módozatát a mesterséges reprodukciót veszi górcső alá, amit a főhős egy Monomah sapjákára keresztelt, fejre illeszthető gépezettel visz véghez. Monomah sapkája valójában egy a XIII-XIV. századból származó koronázási jelkép, a hatalom szimbóluma.
*Julian Szemjonov: Az aukció, Kossuth Kiadó 1988. ford: Hangay Sándor, 111. o.
**150. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése