Mit is olvassak? Parkert vagy Hemingwayt?
Nemrégen lett közkincsé az internet segítségével egy kevésbé hízelgő "rajongói" levél - az angol szakirodalom az antifan megnevezéssel illeti -, melyet Scott Fitzgerald kapott 1922-ben.
"Sir – I have read your story, "Benjamin Button"* in Collier's,
and I want to say that as a writer you are a good lunatic. I have seen many big
pieces of cheese in my time, but you are the biggest, and I don't know why I
waste this paper and my time on you, but I will.
Sincerely, Your Friend and Constant Reader"
"Uram - olvastam írását, a Benjamin Buttont a Collier's-ben, és azt szeretném mondani vagyis írni, hogy maga teljesen megőrült. Sok tökfilkót láttam már életemben, de maga a legnagyobb, és nem tudom miért pazaroltam ezt a papírt meg az időmet magára, de megteszem.
Tisztelettel barátja és állandó olvasója"
A levél olvastán az egyik szemem sír, a másik nevet. Én magam sem értem, az illető miért pazarolta értékes papírját és idejét, mások idegsejtjeiről már nem is szólva. Ugyanakkor kissé megnyugtató, hogy ehhez hasonló "barátok" és "olvasók" mindig is léteztek, így talán könnyebben vesszük, ha mi kapunk hasonlót.
Arról sajnos már nem készült feljegyzés, hogy mit válaszolt erre Scott Fitzgerald, talán valami ilyesmit:
"Uram - olvastam levelét, melyet köszönettel tudomásul vettem. Javaslom a továbbiakban, hogy kizárólag az újságok friss hírek rovatát olvassa, mert ott biztosan nem találkozik hozzám hasonló tökfejekkel. Mellékelve küldöm a levélpapír, a boríték és a bélyeg árát, rám pazarolt idejét pedig e levél megírásával törlesztettem.
Tisztelettel:"
Scott Fitzgerald aláírása
*Benjamin Button amolyan kafkás történet, melynek főhőse öreg emberként születik és csecsemőként hal meg. Életkora így visszafelé halad, ami kezdetben számtalan mulatságos helyzethez vezet később azonban tragikussá válik: miközben egyre fiatalabb és fiatalabb lesz elveszti szerelmét, gyermekei tiszteletét, és a tisztes öregkor helyett egy egészen másfajta állapotba kerül.
Forrás: Conversations With F. Scott Fitzgerald, szerk.: Matthew J. Bruccoli és Judith S. Baughman
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése