Előző este (2015. 08. 29.) került adásba a Hannibal-sorozat utolsó epizódja. Bryan Fuller bár sokan zseniálisnak mondják - alapjában véve abban zseniális, hogy megtalálja a megfelelő (szak)embert az adott munkára -, mégis sikerült bebizonyítania, hogy minden művészi allűrje ellenére bizony behódol, ha a helyzet úgy kívánja. A sorozat lezárását később elemezném - ha már kiéleztem a sógun késkészlet minden darabját -, ezúttal pedig inkább bemutatnék egy ellenpéldát. A Hannibal enyhén sablonos befejezése után kifejezetten üdítő lesz a zöld hentesek társasága, húsgombócok dán recept alapján.
Ártatlannak tűnő dán borító;
a néző mit sem sejtve ül a képernyő elé, aztán...
A zöld hentesek avagy Hannibal előszobája
Eredeti címen De grønne slagtere (2003) avagy A zöld hentesek a dán filmművészet egy remekbe szabott fekete komédiája; esetünkben két apropója is van. Kezdetben kevésbé zöld - vagyis környezet- és emberbarát - henteseink ugyanis félig-meddig önhibájukon kívül ismeretséget kötnek a kannibalizmussal. Ők maguk ugyan nem fogyasztanak ezekből a termékekből - legalábbis a történetből ez nem derül ki -, de bárkit szívesen kiszolgálnak. A második - talán fontosabb - indok, hogy a főszerepet Mads Mikkelsen játssza, bár elsőre nem biztos, hogy ráismerünk.
Az amerikai borító: ahogyan kinyílik a hűtőkamra ajtaja,
megdöbbentő tények tárulnak elénk: igen, az ott egy emberi lábszár
Mikkelsen gyakran alakít sármos gengsztert, ugyanakkor kevésbé esztétikus, de annál heroikusabb hőst is. Jelen esetben egy kevésbé sármos, kevésbé heroikus alkattal van dolgunk, egy olykor hétköznapinak, olykor teljesen őrültnek tűnő figurával. Svend megformálása éppolyan könnyedén megy Mikkelsen számára, mint az igen határozott Hannibal vagy bizonytalan Jacob. Újratervezett arcszerkezetével - mindössze a magasított homlokról van szó - kissé Frankensein szörnyét jutatja eszünkbe, de abban biztosak vagyunk, hogy valami nincs rendben körülötte.
A német változat: kendőzetlen valóság
A történet nem csupán az abszurd szituációkban és morbid fordulatokban bővelkedik, de lépten-nyomon jelen van benne dráma és melodráma egyaránt. Míg Svend hétköznapi problémákkal küszködik (boldogtalan házasság, munkahelyi gondok, meg nem értettség otthon és a szakmában egyaránt), társa, Bjarne sokkal mélyebb kell, hogy ásson: halott állatok csontvázai és a saját kísérteti veszik közre nap mint nap, ráadásul a látszólag normális szereplők sem egészen normálisak.
A film nagy erénye, túl a zseniális színészi játékon, hátborzongató képi és zenei világon, hogy hőseink a maguk módján megtérve, zavartalanul folytatják tovább enyhén neurotikus életüket. A néző még szinte aggódik is értük, és megkönnyebbül, hogy az igazságszolgáltatás végül nem csap le rájuk könyörtelen pallosával.
Vegetáriánusoknak és állatbarátoknak, valamint gyengébb idegzetű nézőknek nem ajánlott, Mikkelsen- és Hannibal-rajongóknak kötelező!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése