Hannibal-sorozat: Othello és Frankenstein menyasszonya

Laurence Othello Fishburne

Az eredeti történetben Jack Crawford figurája oly annyira sablon volt, hogy még Harvey  Keitelnek sem sikerült életet lehelnie belé - azt azért tegyük hozzá, hogy a forgatókönyv erre nem is nagyon adott lehetőséget. Ezek után igazán üdítően hatott az újraformált Crawford megjelenése Laurence Fishburne alakjában. Nem csupán Crawford bőre kapott új színezetet, de a témához méltó drámai személyiség vált belőle.

Fishburne Tim Roth és Andy García oldalán bemutatja,

hogy egy jó gengszterfilmben

a kilőtt töltények és a színészi játék aránya legalább fele-fele

Laurence Fishburne-re sokan a Mátrix (1999) Morpheusaként emlékeznek, holott pont ez az a szerep, amelyben nem igazán tudott domborítani. Filmográfiájában olyan címeket jegyez, mint Az apokalipszis most (Apocalypse Now 1979),  The Cotton Club (1984), The King of New York (1990 Christopher Walken és Wesley Snipes mellett), Gengszeterek (Hoodlum 1997) vagy az előbb említett Mátrix-trilógia. Lehetősége volt azonban klasszikusabb oldalról is bizonyítani például Kenneth Branagh Othello-adaptációjában (1995).

Testalkatra nem éppen törékeny, új Jack Crawfordunk lelkében vadviharok dúlnak. Nemcsak kollégái miatt van szüntelen lelkiismeret-furdalása - hiszen félig-meddig barátjának tekinti Will Grahamat is, akinek személyisége látszólag az ő döntései nyomán hullik darabjaira -, de családi élete sem felhőtlen: felesége végstádiumban levő rákos beteg. Majd lassan kirajzolódik az emlékek ködéből Miriam Lass alakja: egy gyakornok, akinek feltételezhető halála szintén Crawford lelkiismeretét terheli. Hannibal Lecter nem csupán Graham agyhúrjain játszik mesterien, de Crawford érzelmi világának billentyűin is. Bella, a beteg feleség, Miriam Lass - last vagy lost, de mindképpen elveszett - mind csak eszközök Hannibal kezében arra, hogy Crawford józan ítélőképességét befolyásolja; az aranyfrank szimbolikája tökéletesen ábrázolja Hannibal Lecter abszurditását és érzéketlenségét - mégis azt kell, hogy mondjam: zseniális megoldás. Végül pedig, miután Crawford megjárja a maga poklát, túlnő a szürke, engedelmes FBI-ügynök szerepen, a maga módján igyekszik revansot venni. Mindehhez Rossini szolgáltatja a háttérzenét a 3. szezon 5. epizódjának záró jelenetében. A történet ezzel még nem ér véget, de Crawford és Hannibal Lecter viszonylatában - egyelőre úgy tűnik - sok újat nem tartogat.

Frankenstein menyasszonya

Az X-aktákban gyakran idegesített Scully ügynök alias Gillian Anderson, mert állandóan akadékoskodott és féltékenykedett, ráadásul eredetiben kissé sipákoló hangja is volt. A sorozat lezárása után azonban szinte eltűnt, bár feltűnt pár filmben, mint a Szeress, ha tudsz! (Playing by Heart 1998),  a Dickens regény alapján készült Bleak House (2005) című tv-sorozatban, majd 2011-ben a Johnny English második részében. Így alkalma nyílt a skót-brit színészet színe-java mellett csiszolódni, mert olyan partnerei akadtak, mint Sean Conerry, Charles Dance és Rowan Atkinson - valamint Dominic West, akivel a Hannibal ébredésében is találkozhatunk. Talán a drámai szerepek változatossága, az idő vagy az új lehetőségek hatására forrt ki tehetsége, nem tudni, de mára érett drámai színésznővé vált, aki döbbenetesen árnyalt alakításra képes.

Először nem ismertem fel szőke frizurával, de jellegzetes orra, és csontos arca végül nyomra vezetett - enyhén Marlene Dietriches design. Bedelia du Maurierként szerencsére elhagyta sipákoló hanghordozását, lágy, mély tónusban beszél - a magyar szinkron elég felejtős, főként, ha felismerjük benne A rém rendes család bosszantó szomszédját: Marcy Dancyt - és nemcsak külsejében, de mozgásában, viselkedésében is a film noir szabályaihoz igazodik. Nem véletlen, hogy elsősorban őt tekinthetjük Hannibal Lecter méltó "párjának", hiszen már kezdetben átlát a "gondosan szabott személyiség öltönyön", bár azt még nem sejti, a valóság minden képzeletét felülmúlja.

A 3. szezonban talán kétségek merülhetnek fel a nézőben, mert nem igazán értjük, hogy mi motiválja az olykor törékenynek máskor oly erélyesnek látszó doktornőt: Hannibalt akarja megtéríteni vagy csak a túlélésre játszik, vagy egyszerűen megszédült, mint lepke az erős lámpafénytől. Mielőtt azonban elítélnék, vegyünk számba azt, hogy Hannibalnak nemet mondani nem könnyű feladat. Du Maurier meglehet, hogy a saját tudomány kíváncsiságának csapdájába esett vagy egyszerűen győzött benne a méltó társ utáni vágyakozás - ez egyébként a sorozat egyik központi problémája is. Du Maurier szerény lehetőségeihez mérten igyekszik az áldozatok számát csökkenteni, de némely esetben ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik, főként, ha maga az áldozat provokálja ki a gyilkosságot, mint az önelégült  professor Soriato esetében.
Külön bekezdést érdemel az állítólag gyilkosság, amit du Maurier követett el. Csak a 3. szezonban lehetünk tanúi, mi nézők, a valós eseményeknek, de már az eset első említésekor gyanakodni kezdünk. Akkor pedig végképp eloszlik minden kétségünk, amikor Hannibal szájából elhangzik a bűvös mondat: "Segíthetek, ha arra kér" - ugyanezt az ajánlatot teszi Abigail Hobbsnak is. Mint később megtudjuk, a támadó valójában a saját nyelvét nyelte le. Ekkor a szemfüles néző felkiált: "Ez volt A bárányok hallgatnakban is!". És valóban. Ott Hannibal egyik "cellatársa" vet véget az életének ily módon, aki előzőleg obszcén megjegyzést tett Clarice Starling FBI-ügynökkezdeményre.

A menyasszony nem túl boldog, 

bár ő sem tudja, hol és hogyan lehetne boldogabb

Miután Hannibal rács, pontosabban üvegfal mögé kerül, du Maurier doktornő gyötrődései még nem érnek véget. Immár nem Hannibal személyisége, hanem saját pszichéje kínozza. Éles látását azonban továbbra sem homályosítják el az érzelmek, így amikor Will Graham nem éppen fair módon a fejére olvassa, hogy Frankestein menyasszonya, du Maurier rögtön visszapasszolja a labdát: "Mindketten" - maga is.

Az utolsó rész fényében azonban kénytelen vagyok egy plusz bekezdést betoldani. Nehéz eldönteni, és talán nem is lehet, hogy du Maurier a félelembe vagy a várakozásba - esetleg vágyakozásba - őrült-e bele. Hannibaltól vagy saját magától félt inkább? És vajon engesztelésül tálalta fel egy végtagját vagy csupán azért, mert úgy ítélte meg, elkerülhetetlen. Pontosabb diagnózist talán később kaphatunk, most igyekszünk magunkat felmosni a padlóról a sorozat lezárása után és az értelmetlenség okozta sokktól.

Ps: Közben újra indul az X-akták és már műsoron a Hajsza (The Fall), de kérdés: lesz-e lehetősége Andersonnak egy du Maurier-hez hasonló karaktert eljátszani.

Következik: Hannibal-sorozat: Ázsia ízei