A Hannibal ébredésében hangsúlyos szerepet kapott - nevezzük most így - a japán kultúra. Nem csupán lady Murasaki figurája, de a szamurájok ősök szelleme némi foghagyma olajjal vegyítve teljesen átitatták a művet. Ezek után nem túl meglepő, hogy ezek az elemek a sorozatban is helyet kaptak, bár nem minden esetben úgy, ahogyan gondolnánk.
Beverly Katz
A Will Graham munkáját segítő csapat egyik - és egyetlen női - tagja a kínai származású Hettienne Park által megformált Beverly Katz ügynök, kiváló patológus, mint az egyik részben kiderül muzikális múlttal - a team két másik tagja, akik az ügyeletes humorherold szerepét töltik be, oly annyira jellegtelenek, hogy több mondatot nem is szánnék rájuk. Katz ügynöknő figurája azonban több szemszögből is érdekes. Akárcsak Hannibal és Will Graham karaktere, Katz is igazodik az általános megállapításhoz: "Egy jó megfigyelő, kétszer annyit hallgat, mint amennyit beszél. Ezért van két fülünk, de csak egy szánk."
Semmi sem marad rejtve a hálószobában,
de még a pincében sem...
A történet során Katz magánéletéről - már ha van - nem tudunk meg semmit, de annál többet a gyermekkoráról. Jómódú, kiegyensúlyozott családban nőtt fel, ahol már egy cifra káromkodás is furcsa eseménynek számít. A balettórákat sikerült elkerülnie, de helyette hegedülni tanult, aminek még így több évtized távlatából is gyakorlati hasznát veszi. Kiváló megfigyelő és elemző, következtetései logikusak, gyors az asszociatív képessége, és nem utolsó sorban jó meglátásai mellett tud "gondolkodni" is. Mindez nagy adag határozottsággal, önállósággal és vakmerőséggel párosul - és sajnos ebből már sejteni lehet, hogy nem éri meg a sorozat végét. Katz igyekszik megérteni Will Graham "őrületét", ugyanakkor belátja, hogy normális vagy abnormális állapotában Graham szaktudása nélkülözhetetlen. Ez kissé előrevetíti Hannibal későbbi sorsát azzal az apró különbséggel, hogy Graham nem próbál meg manipulálni - szimpla egyezséget köt olykor életre-halálra, vagyis életről-halálról.
Beverly Katz elvesztése igazi katarzis a szereplők és a nézők számára egyaránt, amelyet még érzekletesebbé tesz a Hannibal által létrehozott igen morbid performance, arról nem is szólva, hogy Will Graham után, a team az egyetlen igazán használható emberét veszti el.
Lady Murasaki nyomában
A második szezon elején Hannibal tesz némi, a maga módján egyértelműen kétértelmű utalást a lady Murasakival történő "elválásukra" - a néző fantáziájára lesz bízva a hogyan. Ez akkor csendes felütésnek hat, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, valójában azonban csak finom jelzés, hogy elevenítsük fel újra ezt a szálat.
Miután a második szezon végén Hannibal fenekestül felforgatva maga után hagyja az Államokat, Európában megy, hogy "hódoljon a művészeteknek" - ahogy egy hasonló elme, Joker mondaná. Míg látszólag gondtalan napjait tölti Firenzében, Will Graham igyekszik fel- meg kissé újraépíteni saját magát, és mivel jelenleg megállítani nem tudja, megpróbálja kiismerni ellenfelét. Graham is ismeri a Mulder ügynök által felvázolt aranyszabályt: "Hogyan ismerheted meg a jelent? A múlt által" (A gumiember), így útja a Lecter-birtokra vezet, ahol egy eléggé szürreális világ fogadja, amely azonban tökéletesen igazodik a nyitó epizód háttérzenéjeként hallható Debussy Egy faun délutánja hangulatához. Graham ott ismerkedik meg a titokzatos, kiszámíthatatlan és nem éppen barátságos Chiyoh-val.
Mindössze egyetlen közös "duett",
de az előjáték lehengerlő
A Hannibál ébredése filmváltozatából az idő rövidsége miatt kimaradt, de a könyvben folyamatosan jelen van Chiyoh figurája, akit családja azért küldött lady Murasakihoz, hogy megtanítsa mindarra, amit egy ifjú japán hölgynek tudnia illik - ugye, hogy érdemes olvasni! Chiyoh tehát régóta ismeri Hannibal Lectert, és mint később kiderül jobban, mint bármely más szereplő. Látszat szövetséget köt Grahammal, majd távcsöves puskájával aktívan szaporítja a sorozatban elhunytak számát. Bár úgy tűnik, szeretné lakat alá zárni Hannibalt, végül mégis egyszerűen magára hagyja - talán már sejti Hannibal miféle rögeszme fogja lett. Épp annyira bájos, mint amennyire könyörtelen, tökéletesen idézi fel előttünk a japán drámai hősnők jellemvonásait, és talán később újra láttuk volna kevésbé nőies arzenálja kíséretében, ha a sorozat nem ér véget az NBC részéről egyetlen gyors katanavágással.
A Lecter-birtok képi és zenei világa kissé meseszerű, de méltó párja a Hannibal által sajátos ízléssel kialakított művészi képeknek. Néha olyan érzésünk van, mintha egy japán filmbe csöppentünk volna - A homokasszony Hannibal-verziójába -, máskor Az elveszett gyermekek városának egy eddig ismeretlen színhelyén találjuk magunkat, és kissé nem is bánjuk, amikor végre elhagyhatjuk ezt a helyet.
Chiyoh a Távol-Kelet titokzatosságát, a szépség mögött rejlő kíméletlen kegyetlenséget testesíti meg, mindazt, amire a nyugati ember úgy véli, hogy Japánra jellemző volt egykoron, bár kétségtelen, hogy a magyarázat nem ennyire egyszerű. Chiyoh egy fajta harcos-vadász szerepet ölt magára, meglehet azonban, hogy ezzel csak meg akar téveszteni bennünket - többet vártam ettől a karaktertől, mint amire végül futotta, de erről később.
Következik: Hannibal-sorozat: Hannibal avagy egy személyiség profilból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése