Ki ez a fickó, IV. Hannibal Lecter - született Mads Mikkelsen?
Sokat rágódtam azon, hogyan is kezdjek neki, de végül, akár a
karamellizált cukor, kikristályosodott bennem a megoldás. A sorozat
kivesézését így nem a történettel, hanem a legelemibb alkotó részekkel, a
karaktereket megformáló személyiségekkel kezdem.
Kezdetben vala Brian Cox, mint Hannibal Lecter a Manhunter (Embervadász 1986) című filmben - készült szintén a Vörös Sárkány nyomán -, skót származású (Shakespeare)színész, akit számos filmben és tv-játékban láthattunk - köztük egy személyes kedvencben, a Sharpe-sorozatban. Cox alakítása páratlan a maga nemében, de ezt nehéz utólag megítélnünk, hiszen a legtöbb nézőnek már van némi Hannibal-előképe. Ráadásul a film művésziesen vontatott stílusa nincs túl jó hatással a drámai feszültségre.
Majd (Sir) Anthony Hopkins, aki három mozifilmben is viselte Hannibal álarcait. A nézők többsége - számomra némileg érthetetlen okból - igen elfogult, és Hopkins alakítását tartja az etalonnak - ők talán jobb, ha rögtön tovább is lapoznak*. Hannibal Lecter alakja karrierjét valóban ezzel az alakítással kezdte el, és nőtte ki magát a Thomas Harris által lefestetett FBI-valóságból. Hopkins A bárányok hallgatnakban (1991) hátborzongatóan jó volt, de a két utánjátszásban más nemigen tudott frissíteni a karakteren - ez nem annyira az ő hibája, inkább a sekélyes és hatásvadász forgatókönyv meg a rendezés számlájára írható.
Pár évvel később készült el a Hannibal fiatal éveit feldolgozó mű, amelyben Gaspard Ulliel formálta ízlésünket. A fiatal francia színész többször is bizonyította tehetségét, bár gyakran "pakolták" be kommersz akció- és történelmi filmekbe. Karrierjének egyik meghatározó állomása Hannibal, ahol bájos pofikája ellenére is képes volt felfedni ördögi arcát.
És ez volt az a pont, ahol a nézők tömege meghasonlott. A korábbi évtizedben Hannibal Lecter figurája eggyé vált Anthony Hopkinsszal, vagyis egy igen sármos, de kevésbé attraktív személyiséggel. Garpard Ulliel felbukkanása felülírta ezt a megfogalmazást, immár Hannibal Lecter intellektusa és fizikai megjelenése egyaránt vonzóvá vált. Ennek egyenes következménye lett, hogy a sorozatban is hasonló személyiséget kellett választani - bár, ha akkor engem megkérdeznek, Ullielre szavaztam volna, de ma már egyáltalán nem bánom, hogy végül Mads Mikkelsenre esett a választás.
Sotto voce: érdekes, hogy az első számú "közellenséget", az intelligens pszichopatát mindig európai színész játssza. Költői kérdés, miért, de a válasz azért sejthető.
"I'm appreciate your company"
Hannibal Lecter
Meglepő, de szerencsére elég sok Mads Mikkelsen-film jelent meg magyarul, habár ezek jó része művészi szempontból kevésbé izgalmas. Elvetemültebb rajongók viszont megismerkedhetnek a dán nyelv szépségeivel is, ha eléggé elszántak, és persze sikerül felkutatniuk az életmű rejtettebb darabjait.
Mads Mikkelsen elődei egy részével szemben nem Shakespeare-színész, és dán ugyan, de nem királyfi. Habár már az Arthur királyban (King Arthur 2004) debütált a nagyvilág előtt, valójában csak a Casino Royal (2006) után fedezte fel magának az amerikai közönség, és ettől kezdve előszeretettel ruházta a rá az elszánt harcos vagy a kegyetlen gyilkos szerepét. Filmes karrierjét szűkebb hazájában 1996-ban kezdte - bővebb életrajz lásd: madsmikkelsen.com
Kevésbé eredeti negatív karakter: fekete szerkó, sebhely;
engem Mr. Teufelre emlékeztet a Macskafogóból,
és remélem, ha dánul kiadják, Mikkelsen lesz a szinkronhangja **
Senkit sem untatnék lexikon szerű felsorolással, csupán néhány, számomra érdekes darabot emelnék ki Mikkelsen filmjei közül, hogy némileg alátámasszam Hannibal Mikkelsen létjogosultságát.
Kezdjük talán a Nu (Most 2003) című ízig-vérig skandináv kisfilmmel - megtekinthető a youtube-on. Aki attól tart, hogy esetleg nem értené a párbeszédeket, az megnyugodhat, a filmben lezajló kommunikáció teljességében nonverbális. Ez a fekete-fehér minialkotás hangulatában és kifejezés módjában leginkább Lynch korai klasszikusára, a Radírfejre (Eraserhead 1977) hasonlít, sőt, a központi problémák egyike is azonos, bár a megoldás merőben más. Érdekes, akár az érdekes arcú lány, de filmtörténeti kalandozásként mindenképpen ajánlom.
Valamivel fogyaszthatóbb az En kort en lang (2001) dán címet viselő - angolul Shake It All About címen futó - besorolás szerint "vígjáték-dráma" kategóriás film, amelyben egy meleg vagy talán nem is annyira meleg pár hétköznapjai, szenvedélyes gyötrődéseibe nyerhetünk bepillantást. Mikkelsen egy kissé felelőtlen - szinte hihetetlen! -, de nagyon szeretni való figurát alakít: ezer arcából az egyik. A film érdekessége: mosolyogni és nevetni is láthatjuk.
Nemcsak a Casino Royalban, de a 2011-es, mondhatni legújabb A három testőr variációban is a klasszikus negatív figurát keltett életre: Rochefort grófot, olyan nagy elődök nyomdokain haladva, mint Christopher Lee vagy Michael Wincott - furcsa mód a 2011-es filmben a nagy vívás jelenet hajszálra megegyezik a Hollóban látható párbajjal, ahol szintén Wincott játszotta a rossz fiút. Visszafogott, kissé szótlan, de erélyes Rochefort grófunk mellett Orlando Bloom gonoszkodó Buckingham hercege eléggé vérszegénynek tűnik. Kissé elfogultan, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy Mikkelsen miatt élvezhető a film.
Egészen más oldaláról ismerhetjük meg a Coco Chanel és Igor Sztavinszky (2009) vagy a A Royal Affair (2012 - magyarul elég sután A veszedelmes viszonyok után szabadon Egy veszedelmes viszony névre keresztelve) érzelmekben és gyengédségben tobzódó mozikban - mindkettő beszerezhető magyarul. A Coco Chanelből azt is megtudjuk, hogy Mikkelsen remekül beszél franciául - naturellement mondaná Poirot.
A skandináv néplélekbe enged betekintést a De grønne slagtere (Zöld hentesek 2003), amelyben egy kevésbé vonzó külsejű Mikkelsennel találjuk magunkat szembe, vagy az Adams Æbler (Ádám almái 2005) - magyarul szintén kapható.
A végére egy igazi csemegét hagytam a Jagten (2012 - magyarul A vadászat) című tipikusan skandináv drámát. Ha bárkinek kétsége merülne fel Mikkelsen - ezúttal az áldozat szerepét vállalja magára - színészi képességeit illetően, elég, ha ezt tekinti meg. Kiszolgáltatottság, megalázás, rettegés az osztály része az általa alakított karakternek, aki azután sem érezheti magát többé biztonságban, hogy a közösség "nagylelkűen" megbocsátott neki. A film zárójelenete talán a legkifejezőbb, amikor a vidám baráti társaság ismét együtt indul vadászatra, de az eldördülő lövés hangjára főhősünk önkéntelenül is összerezzen, és mintha nem igazán sikerülne meggyőznie magát, hogy nem ő volt a célpont.
A szarvasvadászat pedig egyenesen a Hannibal-sorozathoz vezet minket. Hannibal Mikkelsen valóban egy jól szabott "személyiség öltönyt" visel, és a hideg futkos a hátukon, ha főzni kezd, miután mosolyogva annyit kérdez: "Ki éhes?" Hogy mennyit tett hozzá Mikkelsen megjelenése és játéka Hannibalhoz ezek után nem kétséges. Annak viszont, aki magyarul nézi a sorozatot, mindenképpen ajánlom, hogy tegyen egy próbát az eredeti, angol nyelvű verzióval is. A férfiszereplők magyar szinkronhangja - Laurence Fishburne-t leszámítva - nem igazán találó. Mikkelsen mély tónusú hangfekvése egészen más színezetet ad, de ez igaz Will Grahamra is.
"Torról marad hideg sültből kiállt a nászi asztal."
Hamlet
Következik: Hannibal-sorozat: Will Graham, mint Hugh Dancy
*Ez épp olyan ostoba vitákat eredményez, mintha arról vitatkoznánk, ki a legjobb "Sherlock Holmes". Szerintem Jeremy Brett, de Robert Downey Jr. sem volt rossz. A mostani generáció viszont épp hogy ez utóbbit ismeri.
** Ha már szinkronhangok: Mads Mikkelsennek három filmben is a hangját kölcsönözte Jacque Beuer német színész, akit hazánkban inkább a Sándor Mátyás Báthory Pétereként, illetve számos Derrick, Tetthely és egyéb krimisorozatok szereplőjeként ismer a nagyérdemű. Beuer a tévésorozatok mellett a szinkronizálás nagymestere is - Mikkelsenen kívül többek között Dominic Westet, Antonio Banderast és Viggo Mortensent is ő keltette életre. Színpadi színészként is megállta volna a helyét, elég, ha belepillantunk az alábbi epizódba (53. min 20. s):
Neves színésznek neves szinkron dukál:
Mads Mikkelsen német "hangja" Jacque Beuer
** Ha már szinkronhangok: Mads Mikkelsennek három filmben is a hangját kölcsönözte Jacque Beuer német színész, akit hazánkban inkább a Sándor Mátyás Báthory Pétereként, illetve számos Derrick, Tetthely és egyéb krimisorozatok szereplőjeként ismer a nagyérdemű. Beuer a tévésorozatok mellett a szinkronizálás nagymestere is - Mikkelsenen kívül többek között Dominic Westet, Antonio Banderast és Viggo Mortensent is ő keltette életre. Színpadi színészként is megállta volna a helyét, elég, ha belepillantunk az alábbi epizódba (53. min 20. s):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése