Philip Kerr - Prague Fatale

Philip Kerr Günther-sorozatának következő darabja, a Prague Fatale címe nem véletlenül idézi fel bennünk a "femme fatale" (végzet asszonya) kifejezést, de hogy miért is, azt csak a regény végén tudhatjuk meg. Bernard Günther ezúttal a Cseh-Morva Protektorátusban, Prágában tesz látogatást, hogy végére járjon egy bűnténynek - ez valójában nem fedi a valóságot, mert rögtön három gyilkosságra kell fényt derítenie.

A könyv kissé melankolikus nyitányának kezdetben az olvasó nemigen tulajdonít jelentőséget, amelynek következménye a későbbi heves lapozgatás lesz. Van egy szépen elrejtett szálunk is, ami finoman hol előbukkan, hol eltűnik, és nem is nagyon hiányoljuk egészen a végkifejletig. Cselekményünk vezérvonala azonban egy klasszikus detektívtörténet - abszolút félrevezetésként -, sőt, hogy gyanúnkat teljesen elaltassa a szerző, még a kor nagy klasszikusát Hercule Poirot is előrángatja - pusztán csak azért, hogy elterelje a figyelmünket. Nos, igen, az olvasót oly annyira lefoglalja az aprólékos nyomozás, hogy fel sem tűnik: gyanúsítottjaink ezúttal mind magas rangú SS tisztek. A végén pedig néhány képletes orrba vágást is elszenvedünk, és lesz minden, amire nem számítottunk. És bár ezúttal csak néhány apróbb sérülést szenved el  Kommissar Günther, azért van okuk aggódni érte.

Philip Kerr kiváló korrajzot tár elénk, könnyedséggel mutatja be az események háttereként szolgáló időszakot, de gondol azokra is, akik kevésbé jártasak a történelemben, és a regény végén bőséges információkkal lát el minket. Egyetlen apró hiányosságot azonban kiemelnék. Némileg rontja ugyanis a hangulatot, hogy a "Führer" kifejezést szerényen angolosította "Leader"-re, ezzel némi fejtörést okozva a német és közép-európai olvasótábornak - de kizárásos alapon csak rájöttük, kiről lehet szó.

A Prague Fatale egyik kihagyhatatlan helyszíne

a ködbe borult Károly-híd biztosítja a könyv borongós hangulatát

A Márciusi ibolyákkal szemben - használjuk most ezt a címváltozatot - ez a könyv sokkal komorabb, jóval kevesebbszer érezzük, hogy nevetnünk kellene, és jóval kevesebb a már megszokott Marlow-Güntheres hasonlat is. Egyetlen gyöngyszemet azonban mindenképpen kiemelnék:

"A Heydrich dolgozószobája melletti helyiség bútorzata inkább egy női boudoirhoz hasonlított - kétségtelenül Lina Heydrich számára volt fenntartva -, ahol a rózsa mintás szófák, elegáns székek és hosszú tükrök között akkora pipereasztal állt, mint egy Messerschmitt."*

A Prague Fatale Philip Kerr egy újabb Bernard Günther-remekműve. Hogy megjelenik-e valaha magyarul, csak remélni lehet. Addig is érdemes beszerezni angolul, és ha szótárral is, de belevágni.
Annyit azonban hozzátennék, hogy a szerző érezhetően kezdi elveszteni a kezdeti lendületét és stílusát, és a későbbi művek lassan sablonossá vállnak.

* a szerző szabadfordítása