A múmiák göröngyös mozitörténetéhez tartozik, de kissé más jellegű az eredetileg képregényként megjelenő Adele és a múmiák rejtélye című francia film (2010 - a képregény kiadási éve 1978), ami távol áll a horror műfajától inkább a kalandfilm és fantasy határán mozog. Luc Besson mesterien keltette életre Jaques Tardi figuráit egészen egyedi hangulatot hozva létre.
A francia borító, amely alapján a magyar is készült...
...és a spanyol magával Ramszesszel
Történetünk a századelőn játszódik, főhősnője Adele Blanc-Sec - beszédes családnév, ami nyilván a hölgy stílusára utal, ami olykor valóban elég száraz - egy talpraesett, kissé szarkasztikus fiatal újságírónő, akinek ezúttal egy pterodactylus és pár múmia keresztezi az útját. A történetben szereplő múmiák kivételesen a "jó" oldalon állnak, és igen kiváló a modoruk. A legkevésbé sem rémisztőek, bár a mágia és misztikus nem áll távol természetüktől, és jelenlétük, karakterünk inkább humoros, mint félelmetes.
A kritikusok egyébként alaposan szétszedték a filmben szereplő történelmi utalásokat, tárgyakat, és részletesen listát készítettek az állítólagos "bakikról". Tény, hogy II. Ramszesz múmiája nem egészen úgy fest, ahogy megismertük, de a film stílusába és műfajába az effajta szőrözés teljességgel felesleges, hiszen a szürrealizmus és groteszk eszközeivel élve eleve nem törekszik a valósághűségre. A történet, a karakterek és a kidolgozás pedig oly annyira egységes, minden részlet a helyén, tökéletes az összhang, hogy nemigen lehet kivetni valót találni benne, és múmiák kinézetére sem lehet panasz.
A múmiák hallják, amit hozzájuk beszélnek,
nem árt az óvatosság
A képregény-sorozat első része 1976-ban jelent meg, és 2010-ig összesen kilenc kötet került nyomtatásba. Mind a történetek, mind a képi kidolgozás emlékeztet egy kissé a belga Tin Tin kalandjaira.
Így fest egy eredeti borító
Egy oldal a képregényből
Adele Blanc-Sec
A múmia sem maradhat ki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése