The Big Combo

A film noir listák mindegyike valahol az első tízbe sorolja az 1955-ben készült The Big Combo című filmet, ezért úgy döntöttem, nekem ezt látnom kell.

A leggyakrabban megjelenített kép, ami a történetre kevésbé, 

a képi világra viszont annál inkább jellemző

A zene és a képi megoldások - fény-árnyék kontraszt, kamera beállítások, fényeffektek - jellemző módon erősítik a film drámaiságát. A műfajhoz persze nem csak az alkotás módja, de a történet és a karakterek is tökéletesen igazodnak. A The Big Combo egy klasszikus és valóban első osztályú film noir apró szépségfolttal az arcán. A film hangulata persze azonnal magával ragadja a nézőt, és visszarepíti az aranykorba, amikor a színészi játék még többet nyomot a latba a speciálsi effektusoknál.

A film talán egyetlen hibája a passzív szőke attitűd, amin nem sikerült túl lépnie - ellentétben például olyan filmekkel, mint a Dark Passage, melyben a hősnő szerencsére igen aktív szerepet játszik. Természetesen e szőke karakter egyszerre lobbantja lángra a pozitív és negatív főhős szívét, bár az első inkább csak vágyódik utána, míg a második határozottan birtokolja. Ez a vágyódás okoz is némi lelkiismeret-furdalást a pozitív hősnek, akinek mellesleg már van "valakije", egy tüzes barna, nem túl szoros, de annál kézzelfoghatóbb kapcsolat. Most már érthető az is, mi ihlette David Lynch szőke-barna ellentétpárját, ami az Elefántember kivételével szinten minden filmjében jelen van, legmarkánsabban talán a Radírfejben, a Kék bársonyban és Twin Peaksben - a Mulholland Drive-ban ez a rendszer kezd felborulni. Igaz, én már a Twin Peaksben sem értettem, hogy Cooper ügynök, miért a gebe, szpottlámpa szemű, szuicid hajlamú, szőke Annie-t választja az érzéki és izgalmas Audrey helyett.

A fogoly: avagy egy passzív női karakter vergődései 

- baloldalt Lee Van Cleef

A The Big Combo azonban pár meglepetéssel is szolgál a XXI-i nézők számára. A szereposztásban ugyanis, a verőlegények között ott találjuk Lee Van Cleefet - aki nem tudná ki az, sürgősen pótolja A jó, a rossz és a csúfból. Van Cleef a kevés szereplős cselekmény egyik meghatározó figurája. A későbbiekben oly sokszor és nagy sikerrel alkalmazott szúrós tekintet már itt is jelen van és úgy képes elszívni egyetlen szál cigarettát, hogy abban minden fel nem tett kérdésre ott a válasz. A másik nagy meglepetés a Mr. Brown (gengszterfőnök) szerepét játszó Richard Conte. Hé, ezt a pofát én már láttam valahol! - ugrik be egy jelenet közepén, aztán némi nyomozás után kiderül, nem más, mint Barzini A keresztapából. Conte itt is azt a hátborzongató és gátlástalan gengsztertípust hozzam és igen jól áll neki. Melletük viszont más esélye sem volt a gyötrődő, hűséges kutya szemű, jóképűnek mondott, egyébként magyar származású Cornel Wide-nak.

Külön dícséret a forgatókönyvírónak a hazugságvizsgáló-jelenetért, ami szerencsére kerülni a közhelyeket, és ostoba kérdések helyett asszociációs tesztnek veti alá a főgonoszt. Egyszerű, de hatásos poén a nőhöz válaszként a drága jelzőt párosítani (woman - expensive).

A The Big Combo sok szempontból érdekes filmtörténeti ritkaság, film noir- és gengszter-film-rajongónak mindenképpen ajánlott, de azoknak is, akik már unják a jelenlegi trendet.