A kung-fu filmek rajongói - máshogy nem nagyon nevezhető egykor népes ma inkább rétegnek számító társaság - pontosan emlékeznek arra a kettős tragédiára, ami sajnos igen meghatározó volt a műfaj történetében. Bruce Lee, aki nem csak saját harcművészetet (jeet kune do) és iskolát alapított, de kiváló színész is volt, épp olyan váratlanul és tisztázatlan körülmények között halt meg, mint később fia, Brandon. A holló (The Crow 1994) című film forgatásán történt az állítólagos baleset, ahol egy lövöldözési jelenetben néhány vaktöltény rejtélyes módon élesre váltott. Brandon Lee halála mélyen megdöbbentette a rajongókat, de a film készítői gyorsan magukhoz tértek, kissé átszerkesztették az eredeti forgatókönyvet, szerződtettek egy duplőrt és a film kasszasiker lett - ugyanez történt Bruce Lee utolsó filmjével is A halálos játszmával, amibe eléggé groteszk módon még a Bruce Lee temetésén készült eredeti filmfelvételeket is belevágták az "alkotók"; ez az a film, amiben azt a bizonyos citromsárga öltözéket viseli.
Brandon Lee mint Eric Draven
A holló erősen dark gothic változatában
Az első mozi cselekménye így eltért az eredeti képregénytől, de mivel egy különben igen hatásos és jól megrendezett munkáról van szó, ezt senki sem rótta fel. Az első filmet további három próbálkozás követte: The Crow: City of Angels (1996), The Crow: Salvation (2000) és végül a The Crow: Wicked Prayer (2005). A változó színvonalú folytatások közül a '96-os igen nagy lendülettel indult, igyekeztek az első rész oldalvizét kihasználni, és olyan neveket szerzőztettek, mint Vincent Perez vagy Iggy Pop, a hatalmas ováció mégis elmaradt, és a 2000-s filmre más csak Kirsten Dunstra futotta (Interjú a vámpírral) meg néhány B-kategóriás színészre. Az eddigi utolsó, jelenleg negyedik rész azonban meglepően friss színezetet hozott, talán mert a készítőit már nem nyomasztották annyira az elvárások. A történetet visszavitték oda, ahonnan a holló legendája származik, Mexikóba, így távol a nagyvárostól új karaktertípusok szerepelhettek. A stáblista is izgalmasra sikeredett: a pozitív főhős Edward Furlong (American History X), míg a gonoszt olyan színészek képviselik, mint Dennis Hopper (eddig egyetlen filmet láttam, amiben nem a rosszfiúk táborát erősítette) és David Boreanaz (az Angelben már kimutatta a foga fehérjét, de igazán nagyot a Véres Valentinban (Valentine 2001) alakított, és kevesen tudják, hogy korai munkái közé tartozik egy epizódszerep A rém rendes családban (Love and Marriage), jelenleg pedig a Dr Csontban (Bones) látható). A film érdekessége, hogy Danny Trejo, a "rosszarcú" mexikói színész (Desperado, Once Upon a Mexico, Con Air, El Machete) itt kevés pozitív szerepeinek egyikében domborít.
A képregény első kiadásának borítója
A képregény első része 1989-ben jelent meg, vagyis viszonylag új karakterről van szó, ha például az 1940-es születésű Batmanhez viszonyítjuk. Az alaptörténet - ami egyébként a többi filmben is azonos - az erőszakos gyilkosság áldozatául esett ártatlan vagy félig-meddig ártatlan lélek visszatér és bosszút áll. Az eredeti történetben Eric Draven, a fényes karrier előtt álló rockzenész és kedvese, Shelly lesz a helyi, enyhe sátánista beütéssel munkálkodó főgonosz martaléka Halloween éjszakáján, amikor éppen az esküvőjükre készülnek. Eric egy évvel később túlvilági kísérője, a holló segítségével visszatér, és kiegyengeti az igazságon esett csorbát, minden gonosz a saját fegyvere által hal meg némi morbid humorizáció kíséretében. A főgonosz persze nem annyira könnyű préda, mint az alantasai, őt végül az általa okozott fájdalom és szenvedés segítségével győzi le, egyszerűen úgy, hogy koncentráltan részesíti ezekben a kínokban.
Érdekes szójáték a főszereplő neve (D)raven, ami szintén hollót jelent, bár egyes angol szótár készítők folyamatosan keverik a hollót a varjúval - talán mert mindkettő fekete tollú.
Marc Dacascos, az új Eric Draven
1998-ban született meg a sorozat első és egyben utolsó, 22 epizódból álló szezonja kanadai égisz alatt The Crow: Stairway to Heaven címmel. A történet igyekezett hűen követni a képregényt, és számos olyan karakterrel ismerkedhetünk meg, akik a mozifilmekből kimaradtak. A sorozat továbbvitte az alaptörténet misztikus vonulatát is, így került képbe a feltámasztott Lázár története Lazarus-projektként, illetve Raszputyin szelleme - az egyik legjobb rész. De más hollók és egyéb misztikus lények is megjelennek, míg Eric Draven mellett a hagyományos szereplőgárda található:Daryl Albrecht rendőrtiszt, Shelly Webster, Sarah és Darla Mohr.
A képregényhez képest az első mozi nagy újítása a Brandon Lee-re alapozott harcművészeti beütés lett volna, amit a sorozat továbbvitt, így esett a választás Marc Dacascosra (Könnyezű harcos - szintén képregény adaptáció, Farkasok szövetsége, Kickboxer 5, Amerikai szamuráj). A mellékszerepekben kevésbé ismert kanadai színészeket találunk, de ez mit sem von le a sorozat értékéből. A képi világ, az olykor misztikus máskor szelíd rock hangzású zenei anyag, a vágások és speciális effektusok tökéletes összhangban vannak, egységes világképet és hangulatot hoztak létre. Nincsenek ugyan hatalmas robbanások és kilőtt töltényhüvelyben mérhető lövöldözések, van viszont drámai színjátszás, és gyakran a cselekmény a lélekben vagy éppen az emberi agyban játszódik - igen frappánsan kivitelezve. Az utolsó rész végének lezárása pedig igen hatásosra sikerült, és nem szép dolog a készítőitől, hogy a nézőket teljes bizonytalanságban hagyta - mint mostanra kiderült örökre.
Hogy nálunk vetítették-e, bevallom, nem tudom, én annak idején az RTLII német csatornán láttam, ahol 22:15-ös kezdéssel az akkor éppen felfutóban levő Big Brother után tűzték műsorra, de az is előfordult, hogy elmaradt a hosszabbítás miatt. A sorozat méltó utódja az első mozifilmnek, és igazán kár, hogy a Holló- és Dacascos-rajongók és az érintett indián populáció érdeklődése összességében kevésnek bizonyult a folytatáshoz. De semmi vész, mert a fanok számtalan variációt dolgoztak ki azóta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése