Eltemetett sorozatok 01

Ha jobban utánajárnék, biztosan jó pár hasonló sorozatra bukkanhatnék, de ezúttal azokra összpontosítok, melyekben mint rétegnéző magam is érintett vagyok. A '90-es években még az volt a trend, hogy a pilote epizód vagy az első szezon nézettsége döntött a folytatásról - gyakran egy-egy szezon teljes leforgatásra került, így a közönség reakcióira csak két szezonnal később tudott reagálni, ez történt Spike-kal* is a Buffy-ban -, mára azonban nem ritka, hogy menet közben törölnek egy sorozatot.

A nézőt vagy az alkotót temetjük?

Az ezeregy indok meséje

Az eltemetett sorozatok sorát mi más nyithatná, mint a legfájóbb és legfrissebb áldozat a Hannibal (2013-2015). A hivatalos verzió szerint - mint korábban is írtam - a nézettség drasztikus visszaesése késztette erre a készítőket. Az interneten közzé tett adatok azt mutatják, hogy a kezdeti számokhoz képest valóban negyedére esett vissza az érdeklődés - de mindannyian tudjuk, hogy a statisztikák mindig azt mutatják, amit szeretnék, illetve úgy olvassuk, ahogy nekünk tetszik. Azonban, ha az NBC veszi a fáradságot, és felkéri z FBI-t, hogy tartsa megfigyelés alatt a letöltéseket, akkor igencsak meglepődött volna. a részek - a reklámoktól gondosan megtisztítva - ugyanis a premier vetítés után alig huszonnégy órán belül már ott keringetek a neten világszerte, és a letöltések száma jócskán meghaladják az első szezon hivatalos nézettségi szintjét. Persze egy vállalati értekezleten ilyen adatokkal nehéz érvelni, de ez a tény is tény.

A második indok, ami sokkal hihetőbb, hogy Thomas Harris nem volt túl boldog hőseinek újszerű értelmezése láttán, talán volt ebben némi szakmai féltékenység, mert az vitathatatlan, hogy a sorozat karakterei jóval életszerűbbek, mint a kissé sablonos eredeti figurák - ne feledkezzünk meg arról egyetlen pillanatra sem, hogy Hannibal sikerét Anthony Hopkinsnak és a nézők túlburjánzó és kissé romantikus fantáziájának köszönheti.

Mi okozhatta vajon a hivatalos nézettségi index ilyen mértékű csökkenését?

Ha leszámítjuk a letöltésből fakadó kényelmi szempontokat, bizonyára létezett egy nézőmennyiség, amely egy idő után feladta. Mivel az NBC az amerikai adatokkal operált, nem alaptalan a feltételezés, hogy főként amerikai nézőket vesztett. Erre viszont már egyszerű választ adni. Ahhoz, hogy értsük és "élvezzük" ezt a sorozatot, nem árt alaposan felkészülni. A vörös sárkány mélyre ható ismerete csak a beugró - annak ellenére, hogy mindössze pár mondat erejéig szerepel benne a Hobbes-ügy, számos párbeszéd szó szerint felhasználásra került, és az sem mindegy ki, mikor és kinek mondja. Nem árt leporolni művészettörténeti és komolyzenei ismereteinket sem, hogy minden a helyére kerüljön, és megértsük az olyan poénokat, mint például miért Mefisztó (az ördög) "Eladó az egész világ" kezdetű dalára pakolja tele Hannibal a frigót. Kedves néző, ha azt hitted, hogy bambán bámulhatod a készüléket, nagyot fogsz csalódni, mert kénytelen leszel használni az agyadat is.

Film noiros kísérlet

Kevésbé drámai, de ugyanúgy veszteség Az igazságosztó (eredeti cím: Vengeance Unlimited - Határtalan bosszú 1998-1999) néven futott sorozat törlése. A film noir modernizált, felfrissített stílusában készült sorozat egyetlen szezont ért meg, és az első pár rész után nálunk is kikerült a főműsoridőből. A főszerepben Micheal Madsent láthattuk, aki már a Kutyaszorítóban-ban (Tarantino) bizonyított, mégis általában a sablonos rosszfiú-szerepet osztják rá. Itt kivételesen pozitív karaktert alakít jutalomjáték gyanánt - na persze őrültség van benne bőven - , és kedvére brillírozhat az abszurdabbnál abszurdabb szituációkban. A mellékszerepekben is számtalan kiváló színésszel találkozhatunk, köztük a méltánytalanul mellőzött és sorozatszereplővé degradált Francesco Quinn vagy Cary Hiroyuki Tagawa, a zenéről pedig olyan előadok gondoskodnak, mint Frank Sinatra, Bobby Darin vagy a Gipsy Kings. Külön érdekesség, hogy a My Way-t két változatban is hallhatjuk, egyszer a latinos Gipsy Kings-variációban, egy másik epizódban pedig a Sex Pistols sajátos előadása tűnik fel.

A titokzatos Mr. Chapel, furcsa mentőangyalként mindig ott terem, ahol ártatlanul vádolnak meg valakit vagy bármiféle igazságtalanság történik, majd a maga módján, sajátos stílusában veszi kézbe a problémát - olykor elég morbid humora van. Mr. Chapelről szinte semmit sem tudunk meg - leszámítva, hogy kedveli a magas kakaó tartalmú csokoládét -, csak sejtjük, hogy egy korábban átélt tragédia, veszteség késztette arra, hogy életét ilyesminek szentelje. Nemigen kedveli a fegyvereket, így akciójelenetekre nem érdemes számítani, de furmányos összeesküvésekre és intrikákra igen. És lehet hogy pont ez okozta a vesztét, pedig nekem éppen ezért tetszett.

Talán némi vigaszt nyújthat a készítők számára, hogy a sorozat epizódjai jelenleg is szabadon letölthető verzióban kóborolnak a neten.

Végjáték a vígjátéknak

De a gazdasági osztály nem csupán a drámai műfaj darabjai felett tör pálcát, megeshet ez vígjátékokkal is. Micheal J. Fox-szal nevezetesen kétszer is előfordult, hogy a sorozatát valamilyen okból törölték. Először az egyébként igen népszerű és nálunk is vetített Kerge város (Spin City 1996-2002) jutott erre a sorsa, karrierjét a szeptember 11-ei terrortámadás törte derékba, ami félig-meddig érthető indoknak is látszott. A sorozat több díjat is nyert, és bátran kijelenthetjük, hogy igen szellemes és az átlag amerikai fajtársaihoz képest igényes munkáról van szó - kár volt érte.

Másodszor az életrajzi ihletésű The Michael J. Fox Show (2013-2014) került a süllyesztőbe - megint az a fránya nézettségi ráta. A történet vezérfonala: egy parkinzon-kórban szenvedő tv-bemondót visszahívnak a munkatársai - akadnak persze bonyodalmak bőven a munkahelyen és a családban is. A nagy riválist Anne Heche alakítja, és egy epizódban Sting is feltűnik, aki nem csak énekel, de bunyózik is. A Kerge várossal ellentétben itt nem röhögi halálra magát az ember, de poénok akadnak jócskán, a hangulat inkább melodramatikus, olykor talán kissé mélyebb, csendesebb és visszafogottabb. Valószínű, hogy a DVD Európában és Ázsiában tarolni fog, és ez talán bizonyítja majd azt is, mennyire nem mérvadó egy sorozat megítélésében az amerikai nézettségi index.

*Spike lelketlen vámpírként kezdte karrierjét a Buffy a vámpírok réme című sorozat második szezonjában, melynek végén kissé viharosan hagyta maga mögött a várost. Már az első epizód után, melyben szerepelt, a nézőkben élénk és heves érdeklődést keltett megjelenése, a tinédzserek igen fogékonynak mutatkoztak az enyhén pszichopata karakterrel kapcsolatban - ennek levélben, e-mailben és telefonon is hangot adtak. A sorozat készítői így kénytelenek voltak beleszőni az éppen készülő harmadik szezonba, igaz, mindössze egyetlen, kevésbé sikerült epizódba tudták belecsempészni. A negyedik szezontól viszont állandó szereplővé vált, bár a negyedik és ötödik évadban alapos agymosásos és háziasításon ment keresztül, és csak a hatodikban sikerült magához térni, hogy a hetedikben a kezdeti formáját hozhassa. A Buffy végeztével, egy frappáns fordulattal átmenekítették az Angel című testvérsorozatba.