Több mint húsz éve szinte mindennapos volt a szovjet filmremekek
vetítése, majd a rendszerváltozással egy csapásra mind eltűnt a süllyesztőbe.
Pár éve azonban újra felbukkantak DVD-formátumba az olyan egykor agyonnyüstölt
klasszikusok, mint A tavasz 17 pillanata, hogy kielégítsék a múltba vágyakozó
vásárlók igényeit. Azonban az orosz medve most sem heverészik tétlenkedve a
barlangjában, és nem üldögél a régi, vörös csillagos babérjain, hiszen ugyanúgy
készülnek tv-sorozatok, filmek napjainkban is, csak mi már nem kapunk akkora
dózist ezekből, pontosabban egyáltalán nem kapunk belőle, mert jelenleg
intravénásan az amerikai sorozat-dömpingre vagyunk rákötve. Éppen ezért nem árt
egy kis változatosság, átlesni a volt szomszédhoz, bekukkantani hozzá, hogy
vajon mit rejteget a kamrájában.
Karamazov testvérek 2009
- nálunk nem valószínű, hogy műsorra kerül, de az interneten megtalálható
Kapható Cd-n!
- nem mondhatjuk, hogy az oroszok nem tartják a ritmust
Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regénye, akárcsak a
szerző más művei, már több filmes próbálkozást megért. 1958-ban készült egy
amerikai moziváltozat, amelynek – a két politikai nagyhatalom kulturális
hátteréből és felfogásbeli különbségéből adódóan – nem igazán sikerült megragadnia
a lényeget. Egy frissebb példával is élve, 2008-ban egy cseh rendezés látott
napvilágot ötvözve Orson Welles per-adaptációját a Rosencrantz és Guildenstern halott abszurd szemléletével. Azonban
egyik sem áll olyan közel az eredeti műhöz, mint az orosz 2009-es tv-sorozat.
1969-ben szovjet vezényléssel volt ugyan már egy hasonló vállalkozás, amelyre akár
a „nem rossz” jelzőt is használhatnánk, de a film szemléletére nagyban rányomta
a bélyegét az akkor uralkodó ideológiai irányzat, és igencsak eldöntötte
helyettünk, hogy egy-egy sarkalatos kérdésnél mit is gondoljunk.
A Karamazov testvérek nemcsak az olvasókat, hanem a rendezőket is
rendesen „megdolgoztatja”, mivel elég nehéz kiválasztani a megfelelő nézőpontot,
ahonnan teljes képet adhatunk mindenről. A feldolgozások egy része inkább a
cselekményt helyezi előtérbe, míg mások a háttérben meghúzódó
filozófiai-társadalmi kérdésekre koncentrálnak, megfeledkezve arról, hogy
valójában ez a kettő együtt adja meg a mű egységét.
A Karamazov testvérek története nem csak az Államokban és
Oroszországban igen népszerű, de Japánban is, oly annyira, hogy ebből is
készült musical természetesen takarazuka változatban (2008-2009). A cselekmény
ugyan lerövidül kissé, de a jellemábrázolás nem szenved csorbát, igaz némely
elem nekünk, gaidzsinoknak kissé furcsán hathat – például az ortodox egyházról
festett kép. Terashima Tamiya a Trafalgar musical zeneszerzőjének energikus és
monumentális műve igazi csemege.
A Karamazov testvérek japán musical-változatának romantikus...
... és drámai plakátja
Jurij Moroz rendező 2009-ben készült változatában – ezt a nevet
érdemes lesz megjegyezni – nem törekszik arra, hogy kész értelmezést nyújtson –
ezt nagylelkűen és előrelátó módon ránk bízza, amiért igen hálásak is vagyunk –,
inkább a közvetítő szerepét vállalja fel.
Ivan Karamazov filozófikusan érzékeny
A terjedelem (12 epizód) lehetővé
teszi számára, hogy minél pontosabban adja vissza az eredeti mű minden
részletét, persze olykor egyedi dramaturgiai megoldásokat, kiegészítéseket is
alkalmaz. Stílusában egyesül a BBC regényadaptációkra jellemző megformálás a
szovjet kosztümös filmek sajátos hangulatával – ha egyáltalán valaki még
emlékszik ilyesmire –, a díszlet és a háttérként szolgáló tájképek pedig,
valamint a zene egyaránt segítségünkre vannak ebben a különös időutazásban. A
külsőségen kívül a kiváló színészi játék is hozzájárul ahhoz, hogy a sorozat
szinte leszögez a fotelhoz; vagyis minden és mindenki a helyén van, az öreg
muzsiktól a Nagy Inkvizítorig. Így ha valami igazán különlegesre, eredetire
vágyunk, bátran kopogtassunk be a Karamazov testvérek ajtaján.
A sorozat a karikatúra készítőket...
...és a mangakákat is megihlette
A sorozat egyetlen szépséghibája az, hogy egyszer csak véget ér,
de erre kiváló orvosság a lejátszó gomb ismételt megnyomása, mivel az ember
önkéntelenül is késztetést érez, hogy újranézze, ízlelgesse, és a letűnt világ más
és más dimenziót fedezze fel.
Felhívás: A sorozat
megtekintése nem mentesít a regény elolvasása alól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése