Az idő határozottan múlik, sőt, néha úgy tűnik, hogy rohan. 2011-ben jelent meg - akkor még Bonszai a balkonon fedőnév alatt - a Made In Japan első (három) kötete, amelyben a mindent tudó szerző a mit sem sejtő olvasó idegeit és koncentrációs képességeit alaposan próbára tette. Ekkor ismerkedhettünk meg a Tecuba családdal, akikből a harmadik kötet végére már Tagava család lett, valamint jó pár szimpatikus és kevésbé szimpatikus, viszont a maguk módján igen elszánt FBI-ügynökkel és más, a rendfenntartó szervek berkein belül ténykedő érdekes személyiségekkel.
Az első részben két kontinens, számos szereplő,
több üveg szaké és rengeteg szusi szerepel
2013-ban - a Sárkány éve után - került a virtuális polcokra, nevezzük második résznek: A mangaka. Ez terjedelmében és szövevényességében is könnyebben emészthető, hagyományos szerkezetű krimi egy kis bonszai-feelinggel bolondítva. A sokszereplős entrée után ez amolyan szerény színházi előadásnak tűnhet, de sem a vezérvonal sem a mellékszálak nem hagyják pihenni az olvasót. Tény, hogy némi hátrányt jelent, ha valakinek az első rész kimaradt, mert így az utolsó fejezet jó részét nem érti, és nagyjából úgy fogja magát érezni magát, mint én, amikor a Tulipános Fanfant a második kötettel kezdtem, így mire az elsőhöz hozzájutottam, már mindent tudtam a végéről - ennek is megvan a maga bája. Összegezve: akinek kimaradt az eleje, jobb, ha mielőbb pótolja. Vigyázat: a szerző orvul belecsempészte kedvenceit Batmantől kezdve A könnyező harcoson keresztül egészen a Karamazov testvérekig!
Klasszikus detektív történetnek indul,
de a végére csak kivirul a bonszai
2014 pedig elhozta a Jádeasszonyt, aki épp olyan rideg és kegyetlen, ahogy azt a gúnyneve sugallja, és a vele való találkozás a legkisebb mértékben sem hozz szerencsét, hosszú életet meg pláne. Visszatérve a gyökerekhez karaktereink több érdekes figurával gazdagoknak, bár a végére ebből a többől valamivel kevesebb lesz. Az FBI mellett színre lép a DEA, hogy erősítse a törvény védelmi vonalát, de a támadók soraiban feltűnik pár idegenlégiós hosszabb-rövidebb időre. A cél azonban nem egy bűncselekmény felgöngyölítésem hanem az alvilág térképének felderítése, ami később még jól jöhet a túléléshez. Hőseink félig-meddig járnak csak sikerrel, szereznek pár sebet testben és lélekben, de keményen állják a sarat.
A gésa mosolyától megfagyott ereinkben a vér,
a jádeasszony mosolyát viszont jobb ki sem várni
És máris 2015-nél járunk! Az Otokojaku éve! Ezúttal visszalátogatunk Tokióba, ahol a Bonszaiból jól ismert Ogivara Haruki tengeti szürke hétköznapjait a kikötőbe száműzve - valakinek el kellett vinnie a balhét az Aszuhara Kaii okozta kudarcért. Kezdetben úgy tűnik, ez Williams részéről csupán egy kedélyes kiruccanás, majd hirtelen egy leszámolás kellős közepén találjuk magunkat, viszont sikerül megakadályozni egy gyilkosságot és felgöngyölíteni egy huszonhat évvel korábbi bűntényt. Régi és új barátok is feltűnnek, és a szemfüles olvasó ráismerhet Kosztyára, akire a Jádeasszonyban már volt egy szerény utalás. Az előadásokban, színpadi próbákban és holttestekben bővelkedő kirándulás utál visszatérünk Seattle-be, ahol lassabban ugyan, de zajlik az élet.
"Színház az egész világ" - mondta Shakespeare és a Hamletben megmutatta,
hogyan lehet kinyírni majd' a teljes stábot;
a mi esetünkben valamivel jobb az életbenmaradási arány
A háttérben azonban továbbra is lázas munka folyik egy újabb zenés-táncos előadás színpadra állítására, amelyben ezúttal a tangó játssza majd a főszerepet - meg néhány ördög. Ebben a tangóban Rudolf Valetino helyett azonban kénytelenek leszünk beérni Valentyin Uljanovval - ez a családnév már a Jádeasszonyban is szóba került -, de jobb, ha nem tőle veszünk leckéket. A táncmester egyrészről jó öreg Peters különleges ügynökünk, akinek zsenialitása abban rejlik, hogyan használja fel mások munkáját saját dicsőségére; másrészről pedig doktor Tagava Simo, aki a maga visszafogott, de annál határozottabb módján irányítja az eseményeket. Edward Williams pedig csak kapkodhatja a lábát, ha a színpadon és életben akar maradni, de végül azért csak felveszi a ritmust.
Tánccipőt fel, mert kezdődik a Tangó az ördöggel!
Hogyan tovább? A keleti új év új részt is hoz talán, amelyben egy halott nő szelleme borzolja fel a kedélyeket pár leplezetlen feltárulkozás kíséretében, olykor szinte ruhátlanul, mindössze egy szellemkéssel riogatva. Hogy Tagava Simo, Alan Duchat vagy az FBI ijed-e meg jobban a városban bolyogó szellemalaktól, az csak a Lezárt ügyekből derül majd ki.
"A nő megállt a
beépített szekrény előtt, kibújt a köntöséből, ami finoman csúszott végig a
bőrén, majd lágyan szétterült a padlón. A hátán levő tetoválás jól kivehető
volt: egy gyékényen ülő, éppen fésülködő női alak a feje körül krizantémokkal.
A nő pontosan tudta, hogyan lehet az ilyen tuskókat zavarba hozni – például egy
ehhez hasonló kendőzetlen feltárulkozással –, aztán szembefordult a férfival,
mert mégsem illik hivatalos szervnek csak úgy hátat fordítani.
A fickó
megrökönyödve bámult rá.
– Csak semmi
hirtelen mozdulat! – parancsolta.
A nő keze
lassan elérte a szekrény ajtaját.
Közben beért a
másik gaidzsin is, és azonnal előkapta a szolgálati revolvert.
– Semmi
ostobaság! – kiáltott a nőre.
A fickó,
mintha hirtelen rájött volna, hogy nála is van egy fegyver, előhúzta, és ő is a
nőre szegezte. Nem árt az óvatosság, Johnson tisztán emlékezett arra, amit
Giovanni Gotti lakásában látott.
A nőt viszont határozottan
szórakoztatta ez a két bohóc.
– Felhívhatom
az ügyvédem? – kérdezte, miközben kinyitotta a szekrényajtót.
– Majd
bentről!
– Jogom van most
beszélni vele – jegyezte meg a nő, majd benyúlt valamiért.
– Vigyázz! Fegyver! –
kiáltott a később érkező, mire a másik automatikusan meghúzta a ravaszt..."
