Robert D. Hare kanadai származású kriminál pszichológus még Hannibal Lecter színre lépése előtt dolgozta ki saját szűrőrendszerét, amit azóta csak PCL-szűrőként (psychopathy checklist - revised) emleget a szakirodalom. E húsz pontból álló (nem 120!) rendszer alapján a külső megfigyelő magas biztonsági rátával képes képet alkotni a vizsgálat tárgyáról, behatárolni, hogy az illető pszichopata vagy sem. Hare egyáltalán nem meglepő módon az FBI számára is végzett elemzéseket, ugyanakkor magára vállalta azt a kevésbé hálás feladatot, hogy az egyszerű amerikai állampolgárok számára betekintést nyújtson a pszichopátia összetett világába. Munkáit több mint 16 nyelvre fordították le, így németül, spanyolul, törökül, japánul és szerencsére magyarul is olvasható.
Robert D. Hare kíméletlen a vizsgálat tárgyával,
de székhez szögezi az olvasót is
2004-ben a Háttér Kiadó LÉLEK kontroll-sorozatában jelent meg Kímélet nélkül - A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa (Without Conscience 1993) című könyve. Szerkezetileg jól összeszedett, lényegre törő, világos és érthető, bár a témáját tekintve nem túl könnyű olvasmány. Ha valaki veszi a bátorságot, hogy belekezdjen, nyugalmat vagy boldogságot nem ígérhetünk, de némi bölcsességet igen. A Kímélet nélkül egy általános betekintést nyújt, amolyan ízelítő, étvágygerjesztő, amely igyekszik számos tévképzetet tisztázni, például az általunk immár olyan jól "ismert" Hannibal Lecterrel kapcsolatban is.
Személytapasztalatok - Hare bevallja olvasóinak, hogy egyszer még őt is rászedték -, esettanulmányok, hírhedt bűnügyek és filmélmények egyaránt helyet kapnak a példatárban, amely segítségével még érzékletesebbé teszi számunkra ezt a különös utazást mások koponyája körül. Hare könyvében nem csak a híres sorozatgyilkosok személyisége kerül boncasztalra, mint Ted Bundy - akiről A rém rendes család Ed Bundyja kapta a nevét - vagy Charles Manson - akinek családnevét Marilyn Manson viseli -, de azok a pszichopaták is, akik kevesebb halottat, de nagyobb anyagi kárt hagynak maguk mögött.
Hétköznapi pszichopaták,
több pszichológia még több példa
Hare, már asszisztensével, Paul Babiakkal együtt készítette a Kígyók öltönyben - Amikor a pszichopaták dolgoznak (Snakes in Suits - When Psychopats Go to Work 2006) című könyvét, ami nálunk némi csúszással, csak 2013-ban jelent meg - pont a Hannibal-sorozat kezdete. A Kígyók öltönyben már elsősorban a "hétköznapi" pszichopatákra koncentrál, akik adott esetben a munkahelyünkön keserítik meg életünket. Aki viszont azt gondolná, hogy ez kevésbé izgalmas olvasmány, az nagyot téved. A mindennapokból vett példák sokkal életszerűbbé teszik a könyvet, és sajátos szerkezetet egy pillanatra sem hagyja pihenni az olvasót. A talán nehezen emészthető szakmai részeket példák és azok elemzései, valamint egyéb csemegék teszik változatossá, míg a háttérben egy megdöbbentő történet részletei rajzolódnak ki előttünk. Vagyis, aki a lineális cselekményekhez szokott, az kösse fel jól a pszicho-alsóneműjét, mert nem lesz egyszerű követni ezt a sokfelé csapongó, mégis egy irányba haladó gondolatmenetet.
Ha átrágtunk magunkat e két könyvön, egészen másként fogunk tekinteni a körülöttünk levő világra, saját magunkra - nem feltétlen azért, mert ettől fogva magunkat is a pszichopaták közé soroljuk, de talán tudatosabban "éljük meg" interperszonális kapcsolatainkat -, ugyanakkor jókat mosolygunk majd azokon a bárgyú mozikon, amelyek hemzsegnek a félreértelmezésektől és rossz pszichológiai diagnózisoktól. Levezetésként pedig ajánlanám Az álomcsapat (Dream Team 1989) című Michael Keaton-filmet, amelyben pszichopatákkal ugyan nem, de más érdekes személyiségekkel bőven találkozhatunk.
http://www.hare.org/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése