Hannibal-sorozat: Hannibal Lecter avagy egy személyiség profilból

"A pszichopatát nem akarom megérteni, csak túlélni." - Joe Navarro

"A birkát nem akarom megérteni, csak meg megenni." - Hannibal Lecter

Lássuk csak, mi "sül" ki ebből!

Ahhoz viszont, hogy egyáltalán nekikezdjünk szerénytelen elemzésünknek, két alapvető fogalmat tisztáznunk kell, amelyek gyakran keverednek a filmvásznon, de olykor a szakirodalomban is.

Mi hát a különbség a pszichopata és a szociopata között?

A pszichopata*

A pszichopátia olyan személyiségzavar, amelyet speciális személyiségjegyek és magatartásformák jellemeznek, mint: impulzitás, felelőtlenség, felszínesség, nagyzolás, a bűntudat, az empátia, a felelősségérzet teljes hiánya, magatartáskontroll zavar, antiszociális viselkedés. A pszichopata másokat csupán eszköznek tartja saját szükségleteire kielégítésére, céljaira elérésére, ezért képtelen tartós és mély interperszonális kapcsolatok kialakítására. Kevés százalékuk a sajtóból vagy filmekből ismert sorozatgyilkos, legtöbbjük, csaló, szélhámos, fehérgalléros vagy többszörösen visszaeső bűnöző. A legtöbb szakirodalom ragadozó vagy parazitaként jellemzi. Kiváló pszichológiai érzékkel rendelkeznek - hogy ez mennyire tudatos vagy ösztönös az még nem tisztázott.

A szociopata*

A szociopátia nem hivatalos pszichiátriai állapot, amelyet a társadalom általában antiszociálisnak, ám abban a szubkultúrában, amelyben felnőtt mindez normális vagy nélkülözhetetlen. Fejlett lelkiismeretük van, empatikusak, hűségesek és bűntudattal is rendelkeznek. A jó és rossz fogalma azonban saját szubkultúrájuk vagy társaság értékrendjén alapul (egy cseppnyi behaviorizmus). A társadalom egészét képtelen elfogadni, de képes kötődni egyes személyekhez. Sok bűnelkövetőt lehet szociopataként jellemezni, például a szervezett bűnözés, a bandák esetén. A szociopatához hasonló, de vele nem azonos fogalom az antiszociális viselkedészavar, ami lehet akár egy adott pszichopatára jellemző tulajdonság is.

"A pszichopaták nem őrültek, tisztában vannak tetteik következményeivel"

Hannibal Lecter

Thomas Harris szemszögéből

Hannibal megteremtője, Thomas Harris maga sem tudta, milyen "lavinát" indít el, amikor létrehozta ezt a figurát, sőt, pontos diagnózissal sem szolgált kedvenc doktorunkról. Hol szociopatának, hol a tökéletes - később intelligens - pszichopatának ábrázolja, és Hannibal sajátos érzelmi kötődései Will Grahamhez vagy Clarice Starlinghoz még jobban összezavarnak minket olvasó-nézőket.

Harris a karakter a mexikói Alfredo Ballí Treviñoról mintázta - más néven dr. Salazar -, akit mindössze egyetlen ember meggyilkolásáért tartóztattak. Harris 1960-ban egy másik bűneset kapcsán ismerkedett meg Ballí Treviñoval, mégis olyan hatással volt rá, hogy személyiségének bizonyos elemeit - mint például a rabruhán keresztül is sugárzó eleganciát és stílust - jó húsz évvel később felhasználta. Erről a találkozásról az interneten több angol és spanyol nyelvű cikk is kering. Az egyébként homoszexuális Ballí Treviñóról lemásolt karakter - alacsony termet, sötét haj - tökéletesen illett Brian Cox vagy Anthony Hopkins figurájához. Mads Mikkelsen skandinávtípusú Hannibalja azonban merőben más színezetet adott a dolognak - erről már korábban esztétikai szempontból esett szó. Alfredo Ballí Treviño későbbi, a sajtó által ráragasztott gúnynevei egyébként másformában, de a Hannibal-történetben is visszaköszönnek: "a talleresi szörnyeteg", "Ballí, a vámpír", "médico asesino" - ez utóbbi ritmusosságát csak igen sután lehetne magyarul visszaadni - úgy mint: "a chesapeake-i hasfelmetsző", "Hannibal, a kannibál".

Érdekesség, hogy Hannibal Lecter mégis  litván származású - mint azt A Hannibal ébredéséből megtudhatjuk -, vagyis fehér és nem latin, de európai - köszönjük, Amerika! A sorozatban Hannibal nemzetiségére nem történik utalás, csak Franciaországhoz, a japán kultúrához és Firenzéhez való kötődésére, de Miriam Lass elég bizarr módon már kezdetben úgy titulálja, mint "egzotikus" személyiséget, ami nem csupán a férfi egyéniségére vonatkozik.

Dr. Hare személyiségprofilja

Nem csupán Joe Navarro (a Veszélyes személyiségek szerzője - lásd korábbi bejegyzés) vetemedett arra, hogy az amerikai olvasókat filmélményeiken keresztül próbálja meg felvilágosítani, de más, szakavatottabb szakemberek is. Robert D. Hare könyvei megérdemelnek egy külön gondolatsort, de a Hannibal karakterét érintő részt érdemes előre venni.

"Lecter alakjában nyilvánvalóan számos, a pszichopatákra jellemző tulajdonság megtalálható. Én-centrikus, nagyzoló, könyörtelen, manipulatív és nincs benne megbánás... A Lectert fogva tartó elmegyógyintézet igazgatója (dr. Chilton - szerző) szerint 'ő egy szörnyeteg. Hamisítatlan pszichopata. Ritkán fognak el ilyet élve.'

Ez természetesen rendkívül pontatlan megállapítás, olyan, amely azt az általános feltételezést tükrözi, miszerint minden pszichopata rémséges sorozatgyilkos, aki megkínozza és megcsonkítja az áldozatait. Ha Lecter valóban pszichopata, távolról sem tipikus. Ha létezne a valóságban - végül is kitalált személyről van szó -, egy nagyon exkluzív klubhoz tartozna."**

Dr. Hare megállapításai javarészt találóak, pontatlanságai csupán abból eredhetnek, hogy nem volt elég ideje "elmélyülni" a témában - ezt megbocsátjuk neki. Hannibal személyiségén keresztül jól ábrázolja a pszichopatákra jellemző manipulatív képességet - ezt Graham és Starling esetében is figyelemmel kísérhetjük -, ugyanakkor kissé felületesen "nagyzolónak", "kérkedőnek" nevezi. Mindkét jelző általános a pszichopatákkal kapcsolatban, de Hannibal karaktere esetén mégsem releváns, hiszen éppen az a finom elegancia tesz azzá, ami. Bár Hannibal is szeret "jól" élni, mégsem nevezhető kérkedőnek, sőt, határozottan idegesítik a narcisztikus személyiségek, mint azt dr. Soliarti esetében is láthatjuk - még egy ok, amiért könnyű megkedvelni. Tudása a saját szakterületén - mint pszichiáter -, kifinomult - olykor talán kissé abszurd - művészi érzéke és tehetsége vitathatatlan - elég ha rajzkészségére vagy a komolyzene iránti fogékonyságára gondolunk.
A pszichopaták általában negyvenes éveikre lenyugszanak, Hannibal Lecter azonban erre a tényre is rácáfol.

"Odi vulgus profanum et arceo"

Horatius

Mit lát egy fannibal?

Először is, mi az a fannibal? Nem túl bonyolult szóösszetétel a fan - rajongó - és Hannibal elemekből, vagyis a Hannibal-rajongó valamivel frappánsabb megfogalmazása. Fannibalok valószínű már A bárányok hallgatnak filmváltozata előtt is léteztek, de a sorozat hatására szaporodtak el igazán. A fannibaloknak is azonban - mint minden más tábornak - két markáns ága létezik: a Hopkins-rajongók és a Mikkelsen-rajongók - nem kell különösebb pszichológiai elemzést végezni ahhoz, hogy rájöjjünk e cikk szerzője hová is tartozik, de térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz.

Mit lát egy fannibal Hannibal karakterében?

A rajongás külső peremére merészkedőket taszítja ugyan a kannibalizmus, a horror és a rengeteg vér, de képesek azonosulni az arrogáns, hatalmaskodó gonoszt - bürokratákat, szürke, unalmas, középszerű embereket - megleckéztető Hanniballal, aki ebben az értelmezésben a társadalom által megalázott áldozat védelmezője. Akik valamelyest beljebb hatoltak, egy hihetetlen intelligenciával rendelkező életművészt - és ételművészt - látnak benne, aki megvalósítja mindazt, amiről mások még álmodni sem mernek: tündérmese némi rémálommal vegyítve. Ha még beljebb lépünk, egy sokkal furább társaságot találunk, akik abban reménykednek, hogy - majdnem - olyan intelligensek, mint Hannibal, képesek megérti, a szemével látni a világot, felfogni valamit a nagy ismeretlenből egy kivételes filozófus segítségével. Megint mások úgy tekintenek rá, mint a leleményesség diadalára, az emberre, akit nem lehet legyőzni, aki mindenkinél eszesebb.

Ha már pedig a filozófia szóba került ismét, két vonulatot mindenképpen meg kell említenünk. Hannibal személyiségének megértéséhez, akárcsak Eric Destler esetében, Sören Kierkegaard esztétikai megközelítése nélkülözhetetlen. Igaz, míg Don Juan a hódításaival tarolt, mint esztétikai elvek szerint létező, addig Hannibal számára a hódítás mellékes volt, az útjába tévedőket saját esztétikája szerint használta fel. És akár honnan nézzük, Kierkegaard megközelítése vészesen hasonlít egy másik filozófiai fogalomhoz, amelyet a pszichopaták és narcisztikus személyiségek esetén egyformán előszeretettel hangoztatnak. Nietsche übermensch fogalma - eredeti, nem náci propagandisztikus változatában - szinte szinonimája lehet Hannibal Lecternek. Nem véletlen, hogy du Maurier doktornő egy alkalommal így fogalmaz: "Falakat épített maga köré, és most kíváncsi, ki olyan intelligens, hogy átjusson rajtuk." Az übermensch és untermensch ellentét pár folyamatosan jelen van a történetben, és hogy még pikánsabb legyen, számos übermensch szerepben tetszelgő untermensch kerül végül terítékre vagy tányér közelébe. Ennek fényében mintha csak Hannibal írta volna azt a Horatius-idézetet, hogy "Odi vulgus profanum et arceo" - “Gyűlöllek, távol légy alacsony tömeg” (Babits Mihály fordítása)

Nem véletlen tehát, hogy amatőr és profi művészek fordulnak Hannibal Lecterhez, így az interneten számos általa ihletett festmény és grafika is megtalálható. Sőt, a 3. szezon sokkoló befejezése után több hagyományos képregény- és mangastílusú változat született a folytatásra - vigyázat, erősen felnőtt tartalom!

Hogy Hannibalra pontosan milyen személyiségprofil is illene, nehéz eldönteni, és mivel még a nagymester, Thomas Harris is bizonytalan ez ügyben, bátran kijelenthetjük, hogy némi szociopatikus intelligens, viszont igen szimpatikus pszichopatával van dolgunk. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, és a fannibalok ezt azonnal cáfolnák is. Hannibal nyilvánvalóan már abban a pillanatban letépte magáról a Thomas Harris által ráfércelt személyiségöltönyt, amikor Anthony Hopkins életre keltette A bárányok hallgatnakban. A Hannibal című könyv és film azonban csak a kezdet volt, A Hannibal ébredése és a Hannibal-sorozat pedig végképp szétzúzta azt a gyatrán felépített személyiségprofilt, amelyet Harris annak idején létrehozott. Ebben pedig éppúgy szerepe volt a Hannibalt megformáló színészeknek, mind a rendezőknek, producereknek, de legfőképpen a nézőknek, köztük pedig elsősorban a fannibaloknak.

* dr. Paul Babiak és dr. Robert D. Hare definíciói alapján
** Robert D. Hare: Kímélet nélkül, Háttér Kiadó 2004.