Bevallom őszintén azért ragadtam hirtelen felindulásból klaviatúrát, mert amikor utána akartam olvasni a Hannibal-sorozatnak rögtön sikerült egy borzalmas cikkbe botlanom, amelyet rossz ízű mártásként teljesen átitatott az ostobaság - tárgyi tévedések formájában - és a negatív előítélet, ráadásul azt is érezni lehetett, hogy szerzője vajmi keveset ért az egészből. Megvédve hát a mundér becsületét feltálalom saját verziómat, mindannyiunk épülésére és gazdagodására.
Esetünkben a "Bon appetit" egészen más értelmet nyer
A történet valójában 2012-ben kezdődött, amikor rátaláltam a Hannibal ébredésére, és rögtön össze is barátkoztunk. Utána kerültek ki a sorozat plakátjai, és őszintén fel voltam háborodva, hogy nem Gaspard Ulliel kapta a szerepet. Aztán három év pauza, míg utol nem ért a teljes szellemi sivárság, és mivel nem akadt más, úgymond ráfanyalodtam a Hannibal-sorozatra. Az első három rész után kellett némi szünetet tartanom, hogy megemésszem a hirtelen rám zúduló képi világot, amit csak nehezített az, hogy egészen másként képzeltem az egészet, és nem értettem, miért lövi le a forgatókönyvíró a nagy poént más az első részben. Rágódásaim közepette szántam el magam a Vörös sárkány megtekintésére, és akkor mondhatni kissé megvilágosodtam. Először is nyilvánvaló vált, hogy a sorozat főcímében olvasható mondat: "Készült Thomas Harris Vörös sárkány című regénye alapján" jelen esetben igen komolyan értendő - bár kissé messziről kezdtük a történetet -, és ez csak erősödött bennem, ahogy nekikezdtem a javasolt műnek.
alias Anthony Hopkins és Edward Norton
Thomas Harris kétségtelen kiváló szakember, gondosan kidolgozott háttér és precizitás jellemzi, sajnos azonban nincs túl nagy dramaturgiai és drámai érzékkel megáldva. A Vörös sárkányban is ugyanazok a hibák tűnnek fel, mint később a Hannibal ébredésénél, számos érdektelen jelenettel találkozhatunk, karakterei gyakran élettelenek, hiszen a hangsúly elsősorban a tudományos tapasztalat átadása. A 2002-ben készült filmnek ezt nem sikerült felülírnia, inkább az érződőt rajta, hogy "most csinálunk egy nagy mozit".
A rendező elkövette azt a hibát, hogy a nyitó jelenetsorra túl magasra helyezte a mércét, aminek a későbbiekben már nem tudott megfelelni - gondolok itt a hamisan játszó fuvolás stílszerű feltálalásától kezdve főszereplőink kölcsönös lemészárlására. Az ígéretes nyitány után csupán Edward Norton és Anthony Hopkins "a nagy találkozás" jelenete hordozott magában némi lehetőséget. A film hiába sorakoztatott fel számos zseniális színészt, a forgatókönyv hiányosságain ők sem tudtak segíteni, hiszen teret sem nagyon kaptak a klisékből álló jelenetek forgatagában - a Vörös sárkányból egyébként 1986-ban már készült egy adaptáció, erről később bővebben.
Ezzel szemben Guillermo Navarronak - Bryan Fuller segédletével - sikerült úgy átformálni a könyvet, hogy szinte rá se ismerünk - szerencsére.
Néhány karakterünk nemet váltott, egyes mondatok nem azon szereplő szájából
hangoznak el, mint az eredeti műben, de ezt eszünk ágában sincs
felróni.
Új idők, új arcok: Graham és Hannibal
Hugh Dancy és Mads Mikkelsen
Kép forrása: hu.axn.com
Az első lépés tehát, hogy minden elvárásunkat és korábbi benyomásunkat egy fiókba zárjuk, és friss szemmel, nyitott elmével - persze nem úgy, mint Ray Liotta a Hannibalban - tekintünk e műremekre. Hagynunk kell, hogy a történet vezessen.
Következik: Hannibal-sorozat: Hannibal Lecter előétele... vagyis előélete
Ajánlott olvasmány:
http://index.hu/kultur/2015/07/05/hannibal_set_visit/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése