Japán szimbólumok - Bonszai a balkonon l-n

legyezőtánc – A legenda szerint a legyezőtánc kialakulása az első japán császár, Dzsimmu uralkodása idejére tehető az időszámítást megelőző évtizedekben. Korábban társadalmi státust jelölt, és a táncos által viselt öltözék, valamint a legyezők is ezt szimbolizálták. Elsősorban koronázások és magas rangú személyek esküvői alkalmával volt látható legyezőtánc. Később azonban a gésák a vendégek szórakoztatására is bemutathattak legyezőtáncot, amelynek mozdulatsorai igen hasonlóak a nó-színházban látott előadásokhoz. A legyezőtánc éppolyan koncentrációt igényel, mint bármely harcművészet, a lassú mozgás íves, nem töredezett, és a külső szemlélő számára könnyednek tűnik, holott hosszú gyakorlást és nagy erőfeszítést igényel. A hagyományos japán legyezőtánc bemutatásakor általában egyetlen táncos látható, aki egy vagy két legyezőt használ. A legyező pörgetése igen látványos, a szín– és mintakombinációk ilyenkor érvényesülnek igazán. A másik leggyakoribb elem a két legyező összeillesztése, amely vagy virágot, vagy S betűt formáz.

Nem alaptalan az sem, hogy Aszuhara Kaii képzeletében a legyezőtáncot gyakorló lányok gyilkos maikókká változnak, hiszen miután Meidzsi császár megtiltotta a szamurájok számára a kard viselését, egyéb, első pillantásra ártalmatlan használati tárgynak látszó eszközöket használtak önvédelemre, például fémlapokból készült legyezőt, amely valójában halálos pengékből állt.

madzsong – kínai eredetű négyfős, a römihez hasonló társasjáték, a szó jelentése veréb. Első írásos említése az i. e. 500 évekből származik. A leggyakoribb változatát 144 kővel (más fordításban cseréppel) játsszák, de ezekből legalább 136 szükséges. Létezik háromfős variánsa, ez főként Japánban és Koreában népszerű.

Sean O’Briennek a játékra vonatkozóan igaza volt, bár arról nem tett említést, hogy a madzsong, mint szerencsejáték a jakuzák körében is közkedvelt szórakozás.

maiko – gésajelölt.

manga – japán képregény. A szó eredeti jelentését nehéz meghatározni, mert napjainkban szinte mindenütt a képregény szinonimájaként alkalmazzák. A szóösszetétel fordítása hozzávetőlegesen man:szeszélyes – ga: kép, egyes források szerint vázlatkép. A VIII. században megjelenő karikatúrák késő utódja, ma ismert formájában a XIX. században jött létre. A szót a híres festő, Hokuszai alkotta, ő még saját képregényeire alkalmazta a kifejezést. Hokuszai mangái formailag különböztek a ma ismertektől. A képek nem különültek el egymástól keretek segítségével, hanem lazán egymás mellett vagy egymás alatt helyezkedtek el. Főként karikaturisztikus emberi alakokat ábrázoltak háttér nélkül.

Napjainkban a manga megőrizte gúnyos, karikírozó jellegét. Több fajtája is létezik, amelyekből az olvasó kiválaszthatja az életkorának, sőt nemének megfelelő olvasmányt. A Kiotó fényében dolgozó szakács is előszeretettel olvasott mangát, kedvence műfaja a hentai, vagyis a manga felnőttek számára készült szexuális tárgyú változata.

Meidzsi császár (1868-1912) – elsősorban társadalmi reformjairól híres uralkodó, aki gyökereiben változtatta meg Japán gazdaságát és kultúráját. Az orosz-japán háború (1904-1905) alatt, a Mukden ostromában (1905) szerzett érdemeiért ajándékozta a Tosima család fejének azt a porcelántálat, ami az ezt követő évtizedekben a család hatalmát jelképezte.

men – a kendóban alkalmazott páncél fejet védő része.

Mijamoto Muszasi – (1584–1645) kardforgató és festő. A kétkardos technika (vagyis, amikor a harcos mindkét kezében egy-egy fegyvert tart; ez azért bír különös jelentőséggel, mert az általános gyakorlat szerint a katana is kétkezes kardnak számít) megalkotója, több mint 60 párbajban győzött. Főműve a Go rin no so (Az öt elem könyve – föld, víz, tűz, szél és üresség –), amelyben a kardvívás alapjait ismerteti. Festményei közismertek, az Egy kormorán képe című tusfestményét nemzeti kinccsé nyilvánították.

Legendás életét több regény, manga és filmsorozat is feldolgozta, valamint Muszasi karaktere az ihletője a Yakuza 3 vagyis Ryu ga gotoku kenzan! (Ahogy a sárkány megérkezik!) játéknak is. Mijamoto Muszasi nemcsak a harcművészetek iránt érdeklődők számára ismert, de a népszerű TV-sorozatok révén minden korosztályhoz és társadalmi réteghez is eljutott Japánban, bár ezekben a művekben a valóság és a fikció eléggé összekeveredett.

Fennmaradt az utókor számára néhány cuba, amelyeket maga Muszasi készített, ezek közül az egyiket talán éppen a Leroy házból származó katanába illesztették be.

Mijamoto Muszasi

A kép forrása:

http://www.elephantjournal.com/2009/05/along-with-hagakure-and-the-art-of-war-the-book-of-five-rings-by-musashi-is-a-modern-business-classic/

Momo – a szó jelentése őszibarack – semmi köze sincs az azonos című szentimentális regényhez. Momo egy saját maga által választott fantázia nevet visel, ami nem más, mint a gaidzsin-csábító kelléktár egyik eleme. Persze senki se akadna, aki a lány és a hamvas, finom őszibarack közötti hasonlóságot kétségbe vonná - vagy ha igen, sokan tennének arról, hogy az illető meggondolja magát. Momo jellegzetes öltözéke egy szűk, fekete - igen rövid - ruha a hozzáillő magas sarkúval, lila harisnya és egy lila tollboa - ettől a feltűnő kelléktől viszonylag hamar meg is szabadul. Momo Tagava Simo egyik legmegbízhatóbb "katonája", személyes varázsa révén pedig számos olyan helyre is képes bejutni, ahová a harcedzett férfiak sosem sikerülne.

moxa – a fekete üröm leveléből készített kisméretű, kúp alakú füstölő, a természetgyógyászatban alkalmazzák, a beteg testén só rétegre helyezve égetik el. Japánban az engedetlen gyermekeket korábban úgy büntették, hogy moxát égettek a karjukon, hogy a fizikai fájdalom tudatosítsa bennünk a helyes viselkedési formát.

Tosima Szakura is visel egy moxaégetésből származó nyomot a karján.

nigó – a szó jelentése ágyas, szerető. Aszuhara Kaii úgy definiálja Lucia Palermót, mint Tosima Icsiro gaidzsin ágyasát.

nindzsa – a XV–XVI. században a kémkedésre és orgyilkosságra specializálódott klánok tagjait nevezték így, akik gyors mozgással, ügyességükkel, rendkívüli álcázó képességgel rendelkeztek. Fekete vagy fehér csuklyával kiegészített ruhát viseltek, kiválóan értettek a mérgekhez, illetve füstbombákat és egyéb trükköket is alkalmaztak figyelemelterelésként. Legismertebb fegyvereik a suriken (dobócsillag) és a nuncsaku, valamint a különböző pengehosszúságú kardok, tőrök. A szamurájok rendjével ellentétben nők is lehettek nindzsaharcosok. A XX. század másod felében, főként az 1970–80-as években egyre több regény és filmsorozat szereplője volt nindzsa. A legnagyobb népszerűséget az Amerikai nindzsa (Michael Dudikoff) című filmen túl a Tini nindzsa teknőcök című képregénysorozat – eredetileg műfajparódiának készült –, ami később mozifilm és rajzfilm-sorozat is lett, érte el. Ezekben az ábrázolásokban azonban a nindzsák rettenthetetlen harcosként tűnnek fel, akik bámulatos ügyességgel és rendkívüli képességekkel rendelkeznek, és harcolnak az Igazságért. Holott ezek a férfiak és nők valamikor hidegvérű gyilkosok voltak.

nuncsaku – szokás láncos botnak is nevezni, de ez a névváltozat nem igazán megfelelő. A nuncsaku hagyományos formájában két azonos méretű botból áll, amit kötéllel rögzítenek. Ezt a harci eszközt a Ryukyu szigeteken élő parasztok fejlesztették ki a középkor folyamán, akik hivatalosan nem viselhettek fegyvert. Az alapmechanizmus a cséphadaró működési elvéből származik, más elméletek szerint azonban a bab péppé zúzásához használt eszköz szolgálhatott mintául.

A bot pörgetésével könnyű megzavarni, megrémíteni az ellenfelet, és a lendületből bevitt ütések, ostorozások pedig nagy fájdalmat képesek okozni. Ugyanakkor a nuncsaku más fegyverek, például a kard, blokkolására is alkalmas. Manapság készítenek fémből – jóval komolyabb sérüléseket okoz – vagy lánccal összekapcsolt – erősebb, viszont hangos – nuncsakukat is.

Ez a fegyver a kung-fu filmek hatására vált igazán népszerűvé. Bruce Lee A sárkány útja című filmjében látható a nuncsaku „szakszerű” és „amatőr” használata is – ez utóbbi a kevésbé gyakorlott harcművészben okoz igazán károkat. Létezik három botból álló változata is.