Tudom, kissé le vagyok maradva, hiszen jelenleg a 9. évad van terítéken, de csak most volt időm pótolni a lemaradásomat. Nézzük csak, hol tartottunk! A 6. szezon végén az új irodában helyre áll a rend, a régi csapat ismét összeáll, de Morse ezúttal sem sokkal szerencsésebb, mint korábban, ráadásul furcsa bajuszt is növesztett. Nagyjából így búcsúztunk tőle akkor.
Bűn és vér Oxfordban
Anélkül, hogy lelőnék minden poént, megpróbálom összegezni a folytatást. Az első és talán legfontosabb, hogy Morse megszabadult a bajusztól. Apróság, de engem idegesített, így azért csak jobb. Ezen kívül azonban sok minden nem változott. Félresikerült szerelmek és rafinált gyilkosok kavarognak a két szezonban egymással versenyezve. A 7. szezonban kissé úgy érzem, hogy túllőttünk a célon. A 6-osban olyan frappánsan végigvitt háttér történet mintájára itt is valami hasonló kezd kikerekedni, de eléggé erőltetett a mód, ahogyan a végén a kirakós elemei összeállnak. Az olasz operákat idéző melodramatikus vég a ti amo-val pedig egyenesen nyálas. Mondjuk, Morse az elején már megmondta, hogy olyan is lesz, mint egy opera, akkor pedig minden rendben. Morse egyébként a 7. szezonban még saját magához képest is hülyén viselkedik, de hát a szerelem sötét verem. A 8-as ehhez képest sima sétagalopp, semmi kiugró, de azért tartja a színvonalat. Ezek ellenére úgy érzem, a sorozat az 5. szezon táján kissé vesztett korábbi dinamikájából, de azért remélem, hogy magára talál.
Morse veszélyben! Csinos, magányos nő az operában!
A műveltségi vetélkedőn túl már Velence miatt is érdemes belevágni, hiszen a történet egy része ebben a mesés városban játszódik. Csodás zene, varázslatos helyszínek, tökéletes díszlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése