Vitatkozhatunk azon, ki az igazi Sherlock Holmes, vagy ki az igazi Hercule Poirot, de ez pusztán meddő szócséplés volna. Minden generációnak megvannak a maga hősei, és számomra David Suchet maga Poirot. Sajnálom, hogy a sorozat véget ért, de jó hír, hogy bármikor újra kezdhető, és érdemes is egy-egy epizódot többször megtekinteni, mert számos utalás és átvezetés rejtőzik bennük - többször feltűnő festmények, ruhák és egyéb apróságok.
2014-ben jelent meg magyarul David Suchet: Poirot és én című életrajzi könyve, melynek központi témája maga a sorozat. A szerző szemüvegén keresztül lehetünk tanúi a piperkőc belga nyomozó megszületésének, az apró kis mozdulatok, szokások kialakulásának. Több érdekes tényt is megtudhatunk, például, hogy mely vonások voltak jelen már eleve a forgatókönyvben, és melyeket tettek be később Suchet javaslatára. A szerző könnyed, elbeszélő stílusa viszi végig az olvasót az első epizódtól egészen az utolsó filmkockákig, a forgatások olykor hétköznapi, máskor varázslatos pillanatain. A személyes reflexiók bensőséges hangulatának köszönhetően úgy érezhetjük, mintha mi magunk is a stáb tagjai volnánk.
Szerző és könyv
A sorozat 1989 és 2013 között futott, 13 évadot ért meg, de kevesen tudják, hogy David Suchet baráti viszonya Poirot-val jóval korábban kezdődött. Egészen pontosan akkor, amikor 1985-ben a Peter Ustinov fémjelezte Poirot-filmek egyikében Japp felügyelőt játszotta. Suchet ezt a karaktert is zseniálisan megoldotta, de Poirot-ként egyértelműen lehengerlő.
A tévénézők számára egyöntetűen David Suchet alakítása az etalon, bár több neves színész is megszemélyesítette már ezt a karaktert, mint például a korábban említett Peter Ustinov - a vele készült filmekből a Nyaraló gyilkosokat emelném ki -, Kenneth Branagh és John Malkovich. Poirot egyébként Neil Simon Meghívás egy gyilkos vacsorára (1976) című paródiájában is feltűnik Milo Perrier néven. A film érdekessége, hogy a Sam Diamond (Sam Spade) figuráját Peter Falk játszotta.
Azok a kis szürke agysejtek
Poirot-t is utolérte a reklámipar, hiszen táskák, bögrék, pólók és egyéb használati-, illetve dísztárgyak népszerűsítik a belga nyomozót, bár számomra meglepő, hogy csokoládét eddig még nem neveztek el róla, pedig igazán testre szabott volna.
Au revoir!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése