Későn jövőknek csak a csont jut - tartja a latin mondás -, avagy csak a Csontdaráló egy pályaudvaron a leértékelt könyvek között. Wolf Haas Brenner-sorozatával kapcsolatban ez teljességgel igaz, mert aki nem szerezte be annak idején - illetve néhány éve -, annak most nehéz dolga akad. Az elsőt én is a pályaudvaron vettem fél éve - és pont a Csontdarálót, bár nem azzal kezdtem -, mert egyből megtetszett az osztrák Marlowe-feeling. Igaz, csak pár hete jutottam odáig, hogy neki kezdjek, és azóta sem tudom letenni - vagyis mégiscsak letettem, mert elfogytak a kötetek.
Angolosan osztrák borító a német kiadáshoz
Szürrealista német borító, de igen lényegre törő
Kissé allegorikus, de nagyon is találó magyar borító
A The New York Times bestseller listáját idéző amerikai borító
- no comment -, azért lehetett volna vele még dolgozni egy cseppet
Wolf Haas (1960 - ) osztrák szerző elsősorban Brenner-sorozatáról ismert, bár tett egy kisebb kirándulást a szépirodalom mezsgyéin - a kritikusok szerint nem is eredménytelenül. A Brenner-sorozat elemzése során pedig a szatirikus nyelvezetet és az éles társadalom kritikát szokás kiemelni, amit nem tagadhatok, de fontosabb számomra, hogy élvezet olvasni, és valóban igaz rá, hogy letehetetlen. Ingázóknak nagyjából egy nap per könyv sebességgel, vagyis hét munkanap alatt végigfogyasztható az egész, és az ember szívesen venné a folytatást, amire eddig még nincs ígéret - se biztosíték.
A sorozat darabjai időrendben:
Halottak feltámadása - Auferstehung der Toten (1996, magyarul 2009)
Csontdaráló - Der Knochenman (1997, magyarul 2009)
Jöjj, édes halál! - Komm süßer Tod (1998, magyarul 2010)
Silentium! (1999, magyarul 2010)
Mint az állatok - Wie die Tiere (2001, magyarul 2011)
Az örök élet - Das ewige Leben (2003, magyarul 2011)
A Brenner és a Jóisten - Der Brenner und der liebe Gott (2009, magyarul 2012)
Brennerova (2014, magyarul még nem jelent meg)
Talán a legcsiszoltabb gyémánt a sorozatban
Német változatban is elég hátborzongató
Hogy miért is olyan magával ragadó ez a sorozat? Talán azzal kezdeném, hogy mivel itt a szomszédban játszódik, szinte a magunkénak is érezhetjük, számtalan jelenség, helyzet vagy poén igen közel áll hozzánk, és könnyedén vesszük az akadályokat. Szinte a sajátunknak érezhetjük, nem úgy, mint egy amerikai, vagy akár egy angol környezetben játszódó történet esetén. Ennek ellenére Brenner méltó utóda a jó öreg Marlowe-nak, még ha annyira nem is egy sármőr. Szóval igazán európai - ennyi.
Aztán ott az a bizonyos stílus, amiről minden kritikus áradozik - nem véletlenül. Az efféle szarkazmusnak egyébként nálunk mély irodalmi gyökerei vannak Karinthytől egészen Rejtő Jenőig - és talán ez utóbbi név jelen pillanatban a mérvadó. De érvek helyett inkább példával érzékeltetném a dolgot - nem utolsó sorban azzal a hátsó szándékkal, hogy kedvet csináljak.
"Ez egy olyan szőke amerikai nő volt, amit nálunk csak a filmekben lát az ember. Képzelj el, mondjuk, egy Barbie babát... Jöttek a pletykák, ne tudd meg... Hogy amerikai titkos ügynök a csajszi. Külön desszert az FBI-tól. Páran a CIA-t emlegették, megint páran a Scotland Yardot, de a csemegés Fürstauer tudta, hogy olyan csak Skóciában van" (Halottak feltámadása, 24.)
"Abban igaza volt {a jósnőnek}, hogy a vonat nem sokkal fél öt után indul. Na jó, ez nem nagy kunszt, ezt néha a pályaudvar is képes egy-két órával előre megmondani." (Az örök élet, 111.)
Zárójelben jegyzem meg, hogy tán a végére kissé kifulladt a szerző, mert az első két kötet lendülete az utolsó részeknél valahol megkopott - itt inkább a narrációra, mint a cselekményre gondolok.
Ha már olvastad, mindent értesz
Itt már nem csak a borító,
de a cím fordítása is gáz
Milka-csokis borító trendi színekkel
A magyar kiadás kétségtelen erénye - és meglehet sikerének kulcsa - a fordítás, amibe akárhogy is szeretnék belekötni, nem tudok. Ez persze nem meglepő, hiszen Bán Zoltán András régi motoros a szakmában, és akárcsak Wolf Haas, már ő is besepert pár irodalmi-díjat. A magyar szöveg egyedisége és színvonala nyilván az ő érdeme, és csak remélhetjük, hogy az esetleges folytatás sem kerül idegen kézbe.
Vájt fülű olvasók számára néhány klasszikus - és kevésbé klasszikus - idézet is felbukkan a szövegben - tisztára, mint egy kis érettségi.
"Mert nagy emberi tévhit, hogy az ember minden helyzetben tehet valamit, és ebből ered aztán a nagyszerű végkövetkeztetés: ahol akarat van, ott kiút is akad, nincsenek véletlenek, és ekkor aztán jut eszedbe még számtalan szebbnél szebb gondolat." (Mint az állatok 22.)
"Csak hogy megértsd, miért irigyelte kissé a Brenner a Hojacot, aki szép ájultan hevert, és mit sem észlelt abból, hogy ég a napmelegtől. De hiába az irigység, a Brenner végül is nem fekhetett a Hojac mellé, hanem egészen ellentétes megfontolás, azaz: hogyan kelthetném a lehető leggyorsabban fel, mi a legjobb ellenméreg a kábítószerre. Mert önként s dalolva a Hojac biztosan nem játszotta el a kopár szik sarját." (u. o. 183.)
"Most a Brennernek úgy tűnt, mintha az egész város gyógyszert kapott volna, mert olyan csend lebegett az utcák fölött, hogy a lehelet megszegi." (Az örök élet, 41.)
"Mert odafent a manzárdszobában a házi szellem természetesen már akkor felpattant az ágyában, mint a matracrugó, amikor a Brenner először állította teljes hangerőre az Eric Burdontól, hogy azt mondja, amikor én még kissrác voltam." (Az örök élet, 133.)
Párizs megér egy misét,
Brenner pedig megérdemel egy gyűjteményes kiadást
A nagy sikerre való tekintettel - vagy a kevés példányszám miatt - a Brenner-sorozat lényegében beszerezhetetlen. Néhány kóbor példány felbukkan olykor az interneten, esetleg a Bookline-on vagy egy-egy pályaudvaron a könyvállványon, de a kiadó oldalán is a "nem kapható" felirattal találkozhatunk. Az újabb rész talán eredményez némi utánnyomást.
Nem állítanám, hogy a legjobban sikerült borító,
de ami késik, nem múlik
A Brenner-sorozat négy darabjából készült eddig film: Jöjj, édes halál 2000, Silentium! 2004, Csontdaráló 2009, Az örök élet 2015. Hogy mennyire tudja visszaadni a könyv hangulatát, az más lapra tartozik.
Nincs megállás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése