Ha azt hisszük, nem lehet újat mutatni ebben a témában, az 1998-ban készült olasz változat igencsak rácáfol erre. Az olasz Fantomra ugyan elég erősen nyomja rá a bélyegét a Webber-musical, az 1990-es minisorozat, de frissítésként érezhetünk némi Interjú a vámpírral utóhatást - bár azt is mondhatnánk, hogy a szereplők egy japán manga oldalairól léptek ki.
Szenvedély és zene, akár egy Puccini-operában
A kezdet kissé olyan, mint Tim Burton Batman visszatérje, de a folytatás valami egészen más. Esetünkben a Fantom nem csupán kiváló zenész, de "szép", jó kötésű és egzotikus - a hosszú, szőke hajzat mindenképpen ennek a szimbóluma -, nem is visel álarcot cserébe viszont folyton patkányokat ölelget - azért pókok és denevérek is tarkítják a stáblistát. A vörös szemű patkánykirályról pedig óhatatlanul egy másik klasszikus mű, Csajkovszkij Diótörője jut az eszünk, és ebből már sejthetnénk, hogy nem lesz jó vége a dolognak. Vagyis ez az egyetlen eddig készült olyan változat, ahol fizikai valója miatt nem kellene undorodnunk a Fantomtól, de valahol a fejében még sincs minden rendben.
Christine-ünk is ezúttal inkább alul-öltözöttségével és fedetlen kebleivel arat osztatlan sikert, és karaktere oly összetett, hogy sem Raoul, sem a nézők nem értik - nekem úgy tűnt, nem akar patkánykirályné lenni, a végén mégis szívszaggatóan üvölt a lelki fájdalomtól. Raoul pedig a szokottnál is "nyálasabb" és üresebb karakter. Az erős Webber-hatás a cselekményen kívül Carlotta karakterén is élvezhető, aki csodás módon megússza a körülötte zajló mészárlást.
Annak ellenére, hogy Fantomunk valóban önvédelemből, illetve Christine védelmében öl, és ezen kívül csak gonoszokat tesz el láb alól - mint a bonbont osztogató pedofil mecénás -, a társadalom és a cselekmény többi szereplője nem mutatkozik túl hálásnak, és a szokásos módon, halállal jutalmazzák.
Szereplőink mellesleg ezúttal nem a Faust, hanem a Rómeó és Júlia előadására készülnek - olasz környezetben ez kézenfekvő választás -, és így még nevetségesebbé válik Carlotta karaktere, akit semmilyen szempontból sem lehet belepréselni ebbe a zenei szerepbe.
Raoul de Chagny egyetlen akció dús jelenete
A jobb sorsra érdemes Fantomként Julian Sands látható, aki nem csupán színészi játékával, de izmos felsőtestével is domborít - hogy a női nézőknek is legyen oka megnézni a filmet. Sands hosszú biográfiájában olyan címek sorakoznak, mint a Gótika avagy a szellem éjszakája, Dobozba zárt szerelem, illetve egy Miss Marple-epizód (megint). A mellékszereplők között magyar nevek is felbukkannak, mint a kevésbé hálás szerepnek számító patkányfogó mestert alakító Bubik István, vagy a kapzsi színházi munkás kedvesét megformáló Kéry Kitti.
Erotikus túlfűtöttség már az első pillanattól
A film ízig-vérig olasz ízlés szerint készült, érzelmileg túlfűtött és az angolos változatokhoz képest indokolatlanul is erotikus. Groteszk humor és világkép jellemzi, melyben szépen megfér egymás mellett a patkányokat csonkító figura, a dús keblű, bár inkább bábfigurára hasonlító Carlotta és az adoniszi külsejű Fantom, akit delejes öröm tölt el, ha kedvenc patkányai szimatolgatják a szőrtelenített mellkasát. Ide sorolnám, mert máshová nemigen lehet, Christine döglött galambbal díszített kalapját, bár értem a tervező fehér gerlice egyenlő ártatlanság metaforáját, de az a kalap a többi jelmezhez képest olyan volt, akár egy orrba vágás - pedig mi munka lehetett elkészíteni. A film zenéjére szintén az érzelmi telítettség és dagályosság a jellemző, egyetlen markáns motívum sem található benne.
A japán VHS-borító
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése