Sherlock: Case of Evil

Azért szeretem az angol színészeket, mert Shakespeare-en túl szinte mind játszott már legalább egy deviáns figurát, meleget, őrültet, sorozatgyilkost, Draculát vagy Sherlock Holmest - esetleg mindent persze nem egyszerre. Ez félig-meddig igaz James D'Arcyra is, aki meglepőmódon neve ellenére nem került be egyetlen Büszkeség és balítélet-projekte sem. A szemfülesebb nézők a 2006-os Miss Marple-sorozat A láthatatlan kéz (The Moving Fingher) (valamint a Poirot: A titokzatos Kék vonat - The Mystery of the Blue Train) epizódjából ismerhetik, de számos nálunk nem vetített tévé- és mozifilmben, sorozatokban is szerepelt. Ezek közé tartozik a 2002-ben forgatott amerikai, bár eléggé britnek tűnő Sherlock: Case of Evil című tévéfilm is, amit sajnos nem követtek újabb részek.

Kissé lazábban, mint megszoktuk, de annál elszántabban a bűn nyomában

James D'Arcy Sherlock Holmesként sem okoz csalódást

A történet ezúttal a fiatal, de már érett fiatalembernek számító Sherlock Holmes életébe nyújt bepillantást, aki kezdetben kissé léha, könnyelmű és szenzációhajhász életmódot folytat, de összecsapása a nagy ellenféllel, Moriarty professzorral komoly, megfontolt nyomozót farag belőle. Közben persze találkozhatunk pár régi, de újraértelmezett karakterrel, mint Lestrad felügyelővel, egy teljesen szokatlan Watsonnal és nem maradhat el a drámai hősnő sem, aki Irene Adler jobb sorsra érdemes, kevésbé karizmatikusabb változata. És bár a szereplők és a történelmi háttér nagyon is, a cselekmény csöppet sem alapoz a klasszikus Doyle-féle fordulatokra, éppen ezért igen üdítően hat a Holmes-variációk tengerében.

A német borító minden lényeges elemet tartalmaz

 

Képi világa, hangulata, Holmes kezdeti léhaságának dacára komor és sötét, kissé a Vidocq és Dr. Bell és Mr. Doyle és A holló (Poe-film) hangulatát idézi elegánsan megtervezett párbajokkal, frappáns riposztokkal és jó pár boncolással tarkítva. A forgatókönyvíró szellemességét dicsérik az apró poénok. Főhősnőnk például Lady de Winterként mutatkozik be - akinek nem ismerős A három testőrből Mylady de Winter, az sürgősen pótolja -, valódi neve azonban Doyle - Sir Arthur Conan Doyle után szabadon. Illetve az igen ötletesre sikerült zárókép, ami szellemesen kapcsolódik a nagy elődökhöz.

A stáblistában James D'Arcy az egyik húzóágazat, bár a főhősnőt alakító Garbrielle Anwar neve is ismerősen csenghet, akit inkább kislányos alakja, és hatalmas szemei tettek népszerűvé. Korábban olyan színészek mellett láthattuk, mint Michael J. Fox, Andy García vagy Al Pacino. A Moriartyt játszó Vincent D'Onorfio sem ismeretlen a sorozat-nézők körében, a film aduásza azonban a Mycroftot alakító Richard E. Grant.

Holmes-borító Sherlock nélkül

A Sherlock: Case of Evil kiváló példa arra, hogyan lehet klasszikus alapokból valami igazán újat kihozni, talán megérdemelt volna annyi bizalmat, hogy ezzel a stábbal pár újabb részt is elkészítsenek.